Elsősorban a férfidivatban harapózott el, de a nők is boldogan viseltek hosszában osztott, eltérő színekben pompázó ruhát. A sokáig trendinek számító megoldás utóbb főként az udvari bolondok viseletében élt tovább. Ma a kártyapakli Jolly Joker figuráján láthatunk ilyet.

Már a 13. századi Európában is lehetett találkozni a felemás férfiruhával, de a 14. századtól lett igazi trend. Mivel a középkori férfinadrág szárai sokáig nem képeztek szerves egységet a gatyarésszel, igen egyszerű volt különböző színű nadrágszárakat párosítani egymáshoz, és ezt meg is tették (a gyámoltalan nadrág sajátosságairól itt írtam korábban).

Először tehát a nadrág szárain jelentkezett a felemás színdivat, aztán a ruházat többi részén is hódított. Ez kivételesen nemcsak a gazdagok divatja lett, hanem minden társadalmi rétegben kedvelték és követték, a 15. században is. Láthatjuk uraságon, hóhéron, paraszton és zenészen egyaránt.

Német területeken halbierte Kleidung, francia vidékeken mi-parti, Angolhonban parti coloured clothing névre hallgatott. Eredete nem csupán az élénk színek társításában látott cicomázkodási, feltűnési lehetőséghez köthető, ugyanis elterjedt a címerszínek és ábrák megjelenítése az öltözéken. A gazdagok, lovagok családjuk címerszíneit kezdték viselni, a pórnép pedig urai színével mutatta meg, hova tartozik.

Persze nem lett volna ebből divat, ha csupán praktikus okok mutatkoznak, de meglátták benne a kifinomult ízlés kifejezésének lehetőségét is. A fejlődő technológiák egyre több szép szín előállítását tették lehetővé, a hosszanti színmegosztás nyújtotta az alakot – a korabeli divathölgyek nagy örömére (mert ugye ők is elkezdtek ilyen trendi ruhákat hordani).

Az udvari viseletben a heraldikai közlésnél bonyolultabb célja is volt a mi-parti ruháknak: a színvariációkkal ki lehetett fejezni a lovagok szívügyeinek állását. Bár betűket olvasni kevesen tudtak, a színek szimbolikus jelentését jól ismerték az akkori emberek. Íme néhány példa, hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül. Zöld = szerelem kezdete, vörös = égő szív, fehér = reménység, fekete = fájdalom vagy bánat, sárga = beteljesült szerelem, kék = hűség. Így aztán a kombinált színek alkalmazásakor a kuszább szerelmi állapotokat is le lehetett olvasni az uraságok ruhájáról. Ízelítő két szín használatánál: fekete + fehér = fájdalom, de remény kecsegtet, zöld + vörös = égő új szerelem, kék + zöld = hűség kezdete.

Ezek viszonylag egyszerű képletek, de volt, amikor három, sőt négy szín mutatta a tulajdonos aktuális lelkiállapotát egyazon öltözéken. Mi Excel táblázatot készítenénk ilyen esetben, a 15. században viszont sok kiadást megért, lelkiismeretesen részletes kalauzt dolgozott ki egy ismeretlen francia a lehetséges értelmezésekről. Ráadásul Franciaországban a színek magyarázata szélesebb skálán mozgott, mint máshol, így nagy szükség mutatkozott az iránymutatásra. A négy szín kombinációknál már olyan mélységek nyílnak meg, ahova mai ésszel nem lehet követni a szerzőt, de a három szín variálására azért álljon itt egy példa: kék + zöld + vörös = szerény örömök elfojtott haraggal. :)

Az előkelők mi-parti viselete drága kelmékből készült, gyakran a ruha egyik fele nemcsak más színű, hanem más anyagú vagy mintázatú volt, mint a másik. A kor embere nem látott ebben a felemás ruházatban semmi komikus jelleget.

A 16. századra azonban a divat ejtette korábbi kedvencét, a feltűnő színek átadták helyüket a tompább árnyalatoknak. A felemás ruházat lassanként a heroldok, lakájok, udvari bolondok, bohócok egyenruhája lett. Ma már csak a kártyalapok Jolly Jokere viseli kitartóan.