Trendmanó

Trendmanó


Túlburjánzó nyakfodor: a spanyol gallér

2015. június 01. - trendmanó

abraham-rombouts-of-anna-de-looper-c1627.jpgA 16. században eleinte a magasan záródó ingeket díszítették egy sor fodorral, de a divat igen hamar óriásira növelte a fodrozást, ebből lett a malomkerék gallér. És trendi maradt jóval több mint száz évig: viselte nő, férfi, gyerek.

margarethe-elisabeth-von-ansbach_1579_pd.jpgA 15. század vége felé a ruhadivat változásával a nyaknál láthatóvá vált az alsóing teteje, amelyet sokszor egy sor rakott fodorral díszítettek. Ez a kis fodros gallér nőtt meg az idők során, és végül külön a nyakra illesztett keményített, merevített malomkerék nagyságú gallér lett belőle. Ekkor a szigorú spanyol divat volt a mérvadó, onnan terjedt el a trend egész Európában.

family_saying_grace_anthonius_claeissins_c1585_pd.jpgAz egyre nagyobb méretű gallér egyre népszerűbb lett a gazdagok körében: hordta nő, férfi, gyerek, ám nem volt egyszerű formában tartani. De hogyan csinálták? A hajtogatás megadta a nagy kerek gallér alakját, de persze nem tartotta elég mereven. A divat szárnyán repülve ugyanis a szerény kis egysoros vászon nyakfodor akár 40-50 cm átmérőjű többsoros vászon vagy csipke kerékké növekedett (kocsikeréknek is csúfolták).

el_greco_portrait_of_a_gentleman.jpgsirwalterraleigh_by_nicholashilliard_1585_pd.jpgA malomkerék gallér nemcsak a jó minőségű vászon és a csipke magas ára miatt maradt a gazdagok divatja (Hollandiában például még a 17. században is jócskán viselték), hanem azért is, mert merev testtartást kívánt, és gyakorlatilag semmit nem lehetett benne csinálni. Ja, és rengeteg anyag kellett hozzá.

isabella_rubens_1609_pd.jpgAz erre hivatott szolgák különleges dobozokban őrizték az értékes divatcikket, és igazgatták formára a fodrokat minden nap. A keményítő széles körű európai elterjedésével a merevítés problémája nagyrészt megoldódott. Több rétegben formára – nagy kedvenc volt a 8-as alak – hajtogatták a gallért, bekenték keményítővel, rögzítették, és megvárták, amíg megszárad. Ha szerencséjük volt, sehol nem lappadt le egy fodrocska sem.

Tovább

A divat erősebb a hatalomnál – ruharendeletek

uszaly_falikarpit.jpgMa úgy öltözünk, ahogy kedvünk tartja, de régen a hatalom időről időre beleszólt az öltözködésbe is. Így keletkeztek a különféle szigorú ruharendeletek. Hosszú távon mindegyik csúfos kudarcot vallott.

roman_noble_woman_fresco.jpgVaskos köteteket lehetne megtölteni a régi idők során sok országban kiadott ruharendeletekkel, úgyhogy itt épp csak egy kis ízelítőt adhatok a hivatalos hatalom ilyen irányú próbálkozásaiból. Ezeknek általában kettős volt a célja: egyrészt a fényűzést kívánták mérsékelni, másrészt meg akarták akadályozni, hogy a köznép mértéktelenül utánozhassa az előkelők divatötleteit. Hiszen hogyan lehetett volna megőrizni a ruházaton is látszó kiváltságos megkülönböztetést, ha bárki hordhatott volna például csipkét, gyöngyöt vagy éppen hosszú uszályt?

fresco_of_woman_with_tray_in_villa_san_marco.jpgA ruharendeletek esetében bátran mondhatjuk, hogy már a régi rómaiak is. Az első ismert fényűzést korlátozó törvény a római Lex Oppia K.e. 215-ből. A nők – őket tekintették tékozlónak, költekezőnek – luxusigényére kívántak általa féket vetni, így korlátozták a színes ruhák, az arany ékszerek viselését és a kocsikázást (kivéve, ha vallási szertartásra sietett ló vontatta kocsival a hölgy). Húsz évig volt érvényben a törvény, de a divatkedvelő hölgyek nemigen tartották be.

K.e. 195-ben a szenátusban komoly vita folyt arról, hogy fenntartsák-e, végül viharos körülmények között helyezték hatályon kívül, ugyanis közben a nők tömegesen utcára vonultak, és ott a szavazásra jogosult férfiakat arra próbálták rávenni, hogy töröljék el a törvényt. Kitartásuk sikerrel járt. Az egyéb ilyen típusú római törvények egy idő után mind csendben elhaltak, a nők meg divatoztak tovább.

gyongyos_bross.jpgA középkorba ugorva elképesztő mennyiségű ruharendelettel lehet találkozni. A talján földön kiadottaknak például visszatérő eleme, hogy tiltják a gyöngyviselést (szinte minden olasz város rendelete említi), az aranyos-ezüstös fejdíszeket, díszes gombokat, a sok ékszert, és főként a hosszú uszályt. Újra meg újra, évszázadokon átívelően – nyilván nem érték el a kívánt hatást. Sem elsőre, sem sokadjára.

houppelande_1415_mariedegueldre.jpgNéhány kiragadott példa. Bolognában 1250-ben betiltják az uszály viselést, a prostituáltakat kivéve. Ez az elrettentés nem vezetett sikerre, így később az uszály megrövidítéséért felelős tisztviselőket választottak. Sienában 1274-ben betiltják a legtöbb ruhadíszt és a csipkét, az uszály nem lehet 30 cm-nél hosszabb, különben büntetést kell fizetni. Modenában 1327-ben rendelet mondja ki, hogy az uszály nem lehet egy karnyinál hosszabb. A főtér egy kövére vésett jelzés volt a mérték, a törvénytisztelők itt lemérhették, hogy ékességük megfelel-e a kívánalmaknak. marriage.jpgPisában 1356-tól tilos volt az 1/5 karnyinál hosszabb uszály, de úgy tűnik, még sokáig küzdöttek a megoldhatatlan divatproblémával, mert 1420-ban új (enyhébb) rendeletet hoztak, ekkor már csak az egy karnyinál hosszabb sleppet tiltották.

Tovább

Csőrös cipő – lehetett ebben járni?

1455-65_nurnberg.jpgTudjuk, hogy a régi korokban lassan változtak a divattrendek a mai tempóhoz képest. A cipődivat pedig csigatempóban haladt előre, így igen hosszan kitartott az extra hosszú hegyes orr mellett. Nem, nem az 1960-as évek ködvágó férfi cipőiről van szó, hanem a középkoriakról.

Hosszú, hegyes orrú sarut, papucsot persze találhatunk már az ókori keleti népek viseletében, és egészen máig népszerű például a Közel-Keleten. Európában viszont sokáig nem ez volt a módi. Nyugat-Európában a 12. században kezdtek hosszú orrú cipőt viselni, de csak lassan terjedt. Igazán a 14. század második felében vált divatossá, és hosszabb-rövidebb szünetekkel egészen az 1480-as évekig trendi viseletnek számított.

1468_claricedegasconne.jpgNők is hordták a szolidabb változatot, de főként a férfiak kedvelték (különösen az extrém formáit). Annyira, hogy lassanként rangjelző divatcikké vált. Ez már a 14. század végén történt, de az egyszerű, hegyes orrú cipő először megváltozott. Elkezdett nőni az általában oldalt záródó cipő orra, és egy idő után olyan tekintélyes méretet öltött, hogy alig lehetett járni benne, viszont a kor fogalmai szerint pompásan nézett ki. A tipegés és botladozás ilyen luxusát leginkább csak a munkát nem végző gazdag nemes engedhette meg magának, tehát általában minél magasabb rangú volt az illető, annál vadabb méretű cipőorral büszkélkedett.

Tovább

Abszurd kalap és extra magas homlok

allegory_philosophy_v.jpgA 15. század során egy különös, kúp formájú, fátylas kalap, a hennin közel 60 évig(!) trendi női viselet volt, magas homlokkal kombinálva. Mai szerepe már csak annyi, hogy ha gyerekünk tündérkirálylány szeretne lenni farsangkor, kikölcsönözhetünk neki egy tüll ruhacsodát varázspálcával, csúcsos föveggel, és kész a tökéletes jelmez. Vagy esetleg mi is felveszünk egy hennint, ha középkori várúrnőként kívánunk tündökölni egy jelmezbálban.

ladybeatrice_cornette.jpgAz abszurd kinézetű, magasba nyúló hennin az 1430-as évektől kezdett terjedni, először a nemesasszonyok körében. De volt egy nem kevésbé abszurd elődje is, a vízszintesen terjeszkedő cornette, vagyis kétszarvú kalap. Utóbbi is függöny nagyságú fátyoldísszel büszkélkedhetett, és a középkori keskeny ajtókat tekintetbe véve, joggal feltételezzük, hogy viselője csak lapjával tudott átvergődni egyik helyiségből a másikba. Korabeli hiteles ábrázolásként bízvást elfogadhatjuk például az angliai Arundel várának templomában lévő síremléket, amelyen a portugál származású Lady Beatrice, Arundel 12. earljének felesége látható irdatlan méretű cornette-ben. Márványban megörökítve.

burgundian_style.jpgA középkori divathölgyek egy darabig feszegették a trendi női fejfedő vízszintes kiterjedésének határait (ne feledjük, nem volt könnyű a fejen sikkesen egyensúlyban tartani a szarvas kalapkölteményt), majd – mivel a divat szeszélyes – áttértek a magasság meghódítására. Erre a célra kitűnően megfelelt a szép anyagokból készített felmagasodó kúpkalap.

hennin_csucsos_.jpgAz előforduló méretekről eltér a kutatók véleménye, a becslések 30-tól akár 90 cm-ig terjednek. Általában a csonka kúp formájú kalapok voltak a szolidabb méretűek. A kúp nem függőlegesen állt a hölgy fején, mindig kicsit hátra ferdítve illesztették fel.

A viselet Burgundiában és más francia területeken volt a legnépszerűbb, de Angliában, Észak-Európában, Magyarországon, Lengyelországban is hordták.

Tovább
süti beállítások módosítása