Trendmanó

Trendmanó


Hűsítő kommunikációs eszköz – a legyező

2015. október 05. - trendmanó

fashion_plate_1778.jpgA legyező évszázadokon keresztül a trendi női ruhatár fontos kiegészítője volt. Olyan divatos tárgy, amely kis helyen elfért, szép és hasznos volt, valamint kitűnően el lehetett vele mondani, amit nem illett hangosan szavakba önteni.

1805-1810_fa_vaszon_kereklegyezo_osztrak_iparmuveszetimuzeum.jpgA legyező története több ezer éves, hiszen az emberek régen is vágytak felfrissülésre a melegben, távol akarták tartani a szárnyas rovarokat ételükről-italukról. Tudjuk, hogy a babiloniak, egyiptomiak, perzsák, rómaiak és görögök is használták, nem is szólva a kifinomult kínai, indiai, japán legyezőkultúráról.

A korai középkor Európájában a nagy, templomi legyező (flabellum) volt elterjedt, evvel hajtották el a legyeket a megszentelt kenyérről, borról, valamint frissítették a melegtől elpilledt hívőket. A személyes használatú legyezőt nemigen ismerték. Egészen a 13-14. századig kellett várni, amikor a szent harcban megfáradt, hazatérő keresztes lovagok többek közt legyezőket is hoztak magukkal keletről.

olasz_selyem_1620-1640.jpgcca1795_kartonpapir_fa_francia_iparmuveszetimuzeum.jpgSpanyolországban például Pedro López De Ayala 14. századi krónikájában szerepel először legyező, később már több nemesi és királynői leltár is említ ilyen tárgyat. Nagy fellendülést jelentett a portugál kereskedők tevékenysége (ez már a 16. század), akik Kínából és Japánból importálták az eszközt nagyobb mennyiségben. A legyező mindenütt népszerű lett – egyelőre a gazdagok körében, mert nem volt olcsó. Két alaptípusát használták, a merev lapút, és az összecsukhatót. Végül az utóbbi győzött (és egészen a 20. századig trendi volt).

Tovább

A ruharajongó szűz királynő

elizabeth_i_thearmadaportrait_1588.jpgAz Erzsébet-kor az ő nevét viseli. Zűrös állapotban lévő országot vett át „gyenge nőként”, egyöntetű volt hát a korabeli vélemény, hogy csak a megfelelő és gyors férjhez menetel segíthet rajta. I. Erzsébet azonban másképp gondolta. Az öltözködést főként imázs építésre, és hatalma megerősítésére használta. Amúgy pedig imádta a drága, látványos ruhákat.

princess_elizabeth_byscrots_1546.jpgVIII. Henrik lányaként viszontagságos fordulatokban gazdag ifjúság jutott ki Erzsébet hercegnőnek. Például édesanyja az a Boleyn Anna, akit Henrik lefejeztetett, Erzsébet ekkor még három éves sem volt. A kislányból aztán évek során lett kitagadott törvénytelen gyerek, a Tower foglya, majd házi őrizetben tartott protestáns bajkeverő. Nem részletezem az akkori zűrös angol történelmi és trónutódlási viszonyokat, Erzsébet életútját könyvek, internet oldalak tucatjai taglalják. 25 éves korában viszont királynővé koronázták, és 45 évig (haláláig) meg is tartotta koronáját.

elizabeth_coronation.jpgSoha nem ment férjhez, pedig mindenki ezt várta, és rengeteg kérője is akadt. Nincs hiteles magyarázat, csak bizonyíthatatlan feltételezés, miszerint fiatal korában szexuális bántalmazásnak volt kitéve. A várakozásokkal ellentétben szingliként is boldogult a trónon (bár hosszú ideig hitegetett mindenkit, hogy férjhez megy). Lassanként kiépítette a szűz királynő imázst, amihez idősebb korában is ragaszkodott.

A szép öltözékek iránti olthatatlan rajongását egyes történészek avval magyarázzák, hogy gyerekkorában eléggé elhanyagolták, nem voltak rendes ruhái. Annyira nem, hogy kiskori nevelőnője levelet is írt az apának, VIII. Henriknek, a sanyarú ruházati állapotokról, kérve, hogy lássa el lányát megfelelő ruhákkal, ne kelljen rongyokban járnia.

Tovább

Túlburjánzó nyakfodor: a spanyol gallér

abraham-rombouts-of-anna-de-looper-c1627.jpgA 16. században eleinte a magasan záródó ingeket díszítették egy sor fodorral, de a divat igen hamar óriásira növelte a fodrozást, ebből lett a malomkerék gallér. És trendi maradt jóval több mint száz évig: viselte nő, férfi, gyerek.

margarethe-elisabeth-von-ansbach_1579_pd.jpgA 15. század vége felé a ruhadivat változásával a nyaknál láthatóvá vált az alsóing teteje, amelyet sokszor egy sor rakott fodorral díszítettek. Ez a kis fodros gallér nőtt meg az idők során, és végül külön a nyakra illesztett keményített, merevített malomkerék nagyságú gallér lett belőle. Ekkor a szigorú spanyol divat volt a mérvadó, onnan terjedt el a trend egész Európában.

family_saying_grace_anthonius_claeissins_c1585_pd.jpgAz egyre nagyobb méretű gallér egyre népszerűbb lett a gazdagok körében: hordta nő, férfi, gyerek, ám nem volt egyszerű formában tartani. De hogyan csinálták? A hajtogatás megadta a nagy kerek gallér alakját, de persze nem tartotta elég mereven. A divat szárnyán repülve ugyanis a szerény kis egysoros vászon nyakfodor akár 40-50 cm átmérőjű többsoros vászon vagy csipke kerékké növekedett (kocsikeréknek is csúfolták).

el_greco_portrait_of_a_gentleman.jpgsirwalterraleigh_by_nicholashilliard_1585_pd.jpgA malomkerék gallér nemcsak a jó minőségű vászon és a csipke magas ára miatt maradt a gazdagok divatja (Hollandiában például még a 17. században is jócskán viselték), hanem azért is, mert merev testtartást kívánt, és gyakorlatilag semmit nem lehetett benne csinálni. Ja, és rengeteg anyag kellett hozzá.

isabella_rubens_1609_pd.jpgAz erre hivatott szolgák különleges dobozokban őrizték az értékes divatcikket, és igazgatták formára a fodrokat minden nap. A keményítő széles körű európai elterjedésével a merevítés problémája nagyrészt megoldódott. Több rétegben formára – nagy kedvenc volt a 8-as alak – hajtogatták a gallért, bekenték keményítővel, rögzítették, és megvárták, amíg megszárad. Ha szerencséjük volt, sehol nem lappadt le egy fodrocska sem.

Tovább

Kalitkába zárva – az abroncsszoknya első fénykora

elizabeth_verdugado.jpgMinden abroncsszoknyák ősanyja, a verdugado Spanyolországból, a 16. századi Európa fő divatközpontjából indult hódító útjára.

1529_bibliotecanacioinaldeespana.jpgA különleges öltözék mindig társadalmi rangot jelentett, nem véletlen, hogy a régi idők trenddiktálói és divatkövetői elsősorban a gazdagok és előkelők voltak. Nők, férfiak egyaránt. A furcsa divatok általában hangsúlyozták a rangot, és minél kevésbé volt praktikus az aktuális ruhafazon, annál inkább jelezte, hogy viselője nem kényszerül munkára. Tehát viselhetett olyan ruhát, amely eleve alkalmatlan volt minden pórias tevékenységre, viszont pompás és méltóságteljes megjelenést biztosított. A verdugado, vagyis a spanyol abroncsszoknya tipikusan ilyen, egyértelműen arisztokrata viselet.

ausztriaimargit_serrano.jpgA verdugado (ismertebb francia nevén vertugadin) a merev spanyol etikett megtestesülése a divatban. Fűzfavesszőkből kialakított abroncskalitkába zárta a női testet, a nők azonban nem a korlátozásra, hanem a benne rejlő pompázkodási lehetőségre koncentráltak, így hosszú időre divat lett a spanyol divatközpontban kitalált „mozgó kupola”.

Pontos eredete homályba vész, sokféle magyarázat és anekdota található róla, de hiteles magyarázatot nem lehet kiolvasni a különféle forrásokból. Leginkább Portugáliai Johanna királyné, IV. Henrik kasztíliai király feleségének a nevéhez kötik az abroncsszoknya megjelenését, aki állítólag nem legális terhességét kívánta palástolni evvel a szoknyaformával.

1470-80_pedro_garcia_de_benabarre_st_john_retable_detail.jpgMivel a hölgyről rengeteg rosszindulatú pletyka terjedt akkoriban, a róla fennmaradt ábrázoláson pedig pont a szoknyája nem látszik, semmilyen igazi bizonyíték nincs, hogy ez volt a kezdet. Johanna egyébként 1475-ben meghalt, az abroncsszoknya pedig lassan terjedt, és csak a 16. század közepétől lett igazán divatos.

Akárhogyan is született meg a különös szoknya, az biztos, hogy eleinte sokan a merevítő abroncsokat nem feltétlenül egy alsószoknyára applikálva, hanem a felső szoknyán, jól láthatóan, mintegy ruhadíszként hordták. A deréktól lefelé haladva egyre nagyobb átmérőjű abroncskarikákat bársonnyal borították be, így varrták a szoknyára. A legalsó abroncskarikát gyakran megduplázták, hogy a merevítés jól tartson.

Később az abroncsok átkerültek egy díszes alsószoknya belső részére, ezt drága anyagból (atlasz, bársony, moaré) készült felsőruha borította. Utóbbi elöl többnyire nyitott volt, így mindkét szoknya kitűnően érvényesült a kialakított tökéletes kúpformán, vagy harangalakon, mert az is népszerű lett.

farthingale_image002.jpgTovábbfejlesztésként már három szoknyából állt a viselet. Egy dísztelen – általában vászon – alsószoknyára varrták a karikákat (korabeli szabószámlák szerint ekkor már csavarással merevített kötélből, nádból, drótból, bálnaszilából is készítették az abroncsokat, nemcsak vesszőből), és erre vették fel a dekoratív középső és felső szoknyát.

1550_catherine_de_medici-anon.jpgA korszak egyházi emberei nem rajongtak az új divatért, általában csúnyának, bűnösnek és hamisnak, természetellenesnek tartották. Nincs olyan nő, akinek ekkora csípője lenne, az Úr ellen való vétek az ilyen csalás – érveltek. Hiába. A spanyol módi átterjedt Franciaországra és Angliára is, később Németországban is megjelent. (Itáliában nem igazán lett népszerű, több városban be is tiltották). Eredeti formáját spanyol abroncsszoknyának nevezték.

Tovább
süti beállítások módosítása