Az Erzsébet-kor az ő nevét viseli. Zűrös állapotban lévő országot vett át „gyenge nőként”, egyöntetű volt hát a korabeli vélemény, hogy csak a megfelelő és gyors férjhez menetel segíthet rajta. I. Erzsébet azonban másképp gondolta. Az öltözködést főként imázs építésre, és hatalma megerősítésére használta. Amúgy pedig imádta a drága, látványos ruhákat.

VIII. Henrik lányaként viszontagságos fordulatokban gazdag ifjúság jutott ki Erzsébet hercegnőnek. Például édesanyja az a Boleyn Anna, akit Henrik lefejeztetett, Erzsébet ekkor még három éves sem volt. A kislányból aztán évek során lett kitagadott törvénytelen gyerek, a Tower foglya, majd házi őrizetben tartott protestáns bajkeverő. Nem részletezem az akkori zűrös angol történelmi és trónutódlási viszonyokat, Erzsébet életútját könyvek, internet oldalak tucatjai taglalják. 25 éves korában viszont királynővé koronázták, és 45 évig (haláláig) meg is tartotta koronáját.

Soha nem ment férjhez, pedig mindenki ezt várta, és rengeteg kérője is akadt. Nincs hiteles magyarázat, csak bizonyíthatatlan feltételezés, miszerint fiatal korában szexuális bántalmazásnak volt kitéve. A várakozásokkal ellentétben szingliként is boldogult a trónon (bár hosszú ideig hitegetett mindenkit, hogy férjhez megy). Lassanként kiépítette a szűz királynő imázst, amihez idősebb korában is ragaszkodott.

A szép öltözékek iránti olthatatlan rajongását egyes történészek avval magyarázzák, hogy gyerekkorában eléggé elhanyagolták, nem voltak rendes ruhái. Annyira nem, hogy kiskori nevelőnője levelet is írt az apának, VIII. Henriknek, a sanyarú ruházati állapotokról, kérve, hogy lássa el lányát megfelelő ruhákkal, ne kelljen rongyokban járnia.

A legtöbb nő tucatnyi különböző árnyalatú rúzs boldog birtokosa. Nem jövünk zavarba, ha a különféle alkalmak más-más szájszínt kívánnak. Ott sorakozik a piperepolcon a rózsaszín, bézs, narancs, lila, bíborvörös több árnyalata. De mit keres itt a bíbortetű?

Még az a nő is használ időnként rúzst, aki amúgy nem híve a sminkelésnek – egy kis ajakpír (optimális esetben) feldobja a megjelenést. Az üzletekben hihetetlen kínálatból válogathatunk, de szerintem csak tapasztalati alapon lehet letenni a voksot egy-egy fajta mellett. Van például olyan trendi márka, amelynek brutális árú rúzsát csak halálos fenyegetettség esetén használnám újra, mivel erősen szárító hatású, és kb. ilyen ízűnek képzelem a molyirtót. A legolcsóbbak között pedig sok olyan, mint a kiszáradt cipőkrém és még büdös is, persze azért lehet venni normális áron sokféle kellemes és tartós rúzst. És nem mérgezőek, mint régen.

Már a sumérok is

A sumérok már 5000 évvel ezelőtt díszítették ajkukat (és szemhéjukat), leginkább féldrágakőből készített porral.

Az egyiptomiak hennát vagy eléggé mérgező algakivonatokat használtak ajakfestési célra, így sokan szó szerint áldozatul estek a divatnak. Íme a "fashion victim" kifejezés történeti értelmezésben :) Ehnaton fáraó szépséges felesége, Nofertiti is festette a száját, mint ezt fennmaradt mellszobrán közelről megcsodálhatjuk, ha a berlini Neues Museumban járunk. Az ajkak festése általánosan ismertté vált, az ókori görögöknél és a rómaiaknál a színészek és a prostituáltak mindenképpen alkalmazták, meg persze a gazdag, elegáns hölgyek. És a kevésbé tehetősek is, ha hozzájutottak a festékhez.

Az első szilárd, illatosított, formába préselt ajakfestő rudacska Andalúziában készült a mór megszállás idején. A középkori mindenható katolikus egyház viszont egyáltalán nem díjazta az arckikészítés semmilyen formáját. Az ajkak festését konkrétan a sátánimádás részének tekintették, és kegyetlenül megtorolták. Belátható, hogy az arc szépségének feltűnő színekben megnyilvánuló kidomborítását ez pár száz évre erősen visszavetette.

Erzsébet királynő is

A szájfestés aztán a 16. század második felében Angliában (ekkor már nem katolikus ország, viszont öntörvényű királynője van) némileg elterjedt, de csak a felső osztálybeli hölgyek és a színészek körében. Nem véletlenül írtam színészeket, mivel az akkori angol színházban a női szerepeket férfiak játszották. Így hát sok férfi is festette a száját.

A szájkencét méhviaszból és vörös növényi festékanyagból keverték. I. Erzsébet királynő hófehérre púderezett arcához használta a vörös szájfestéket – ez vált elit körökben divatos sminkké. Holtsápadt arcú, szájuk helyén festett vérvörös sebhelyet viselő, de kinézetükkel elégedett, trendi divathölgyek járkáltak akkoriban a londoni palotákban. Rövid ideig tartott csak a vörös tobzódás, aztán évszázadokat kell ugrani a történetben. Gyakorlatilag egészen a 19. század végéig a szájfestés a félvilági nők, a prostituáltak és a színészek-színésznők megbotránkoztató privilégiuma maradt Európa-szerte. De aztán a rúzs szép karriert futott be.