Trendmanó

Trendmanó


Az ördöglovas lánya: Pauline von Metternich-Sándor

2015. március 22. - trendmanó

pauline_sandor_princess_metternich_1860winterhalter.jpgFranciaországban Eugénia császárnéval együtt diktálta a trendet, Bécsben a társasági élet középpontjában állt. Divatklubot hozott létre, zeneszerzőket pártolt, és egyszer még párbajozott is.

pauline_metternich_1865_korul.jpgPauline apja a híres Sándor Móric gróf, az ördöglovas. A nyaktörő lovas mutatványairól ismert, temperamentumos gróf mindenki meglepetésére vette feleségül a csendes, visszafogott és szép Leontine Metternich grófnőt, akivel aztán boldog házasságban élt. Lányuk 1836-ban Bécsben született. A boldog nagyapa a nem kevésbé híres Metternich kancellár volt. Aki később Pauline apósa is lett.

sandormoric.jpgA zabolátlan természetű, erős hangú Sándor gróf nagyon szerette kislányát, de ez nem akadályozta meg abban, hogy bátorság- és erőpróbáknak vesse alá, ezért a kis Pauline meglehetősen tartott apjától, akit persze csodált is elképesztő lovas tudománya miatt.

Amúgy előkelő neveltetésben részesült, majd húszéves korában szülei édesanyja féltestvéréhez, Richard Clemens Metternich von Winneburghoz adták őt férjhez. Így aztán a nagybátyja lett a férje, nagyapja pedig az apósa. Bizarr arisztokrata megoldás. És bár a férje meglehetősen sok időt töltött testközelben színésznőkkel és operai művésznőkkel, a házasság működött. 39 évig, a férfi haláláig tartott, három lányuk született.

pm_ferj.jpgpm_edgar_degas_1865.jpgLáthatjuk, már Pauline életrajzi adatai sem szokványosak, de élete sem volt az. Férje először Drezdában, majd Franciaországban lett osztrák követ. 12 évet töltött a pár III. Napóleon Párizsában. Elmondhatjuk, hogy Pauline teljesen beilleszkedett: az elegáns Eugénia császárné bizalmasa és barátnője, a párizsi előkelő társaság lelke lett. Szalonjában mindenki megfordult, aki számított. Népszerűségét mutatja, hogy Edgar Degas is megfestette őt (egy fénykép alapján).

Tovább

Egy angol Párizsban

worth_szalon.jpgAlig merem leírni: a híres francia haute couture atyja nem francia, hanem egy angol, bizonyos Charles Frederick Worth volt, aki mellesleg kitalálta az élő modelles divatbemutatót. Ő készítette Sisi koronázási ruháját is.

 

bird_feather_print.JPGTermészetesnek tartjuk, hogy évente kétszer a divat nagyvárosaiban (Párizs, London, Milánó, New York) menetrendszerűen megrendezik a divathetet, de eltöprengtünk már azon, hogyan kezdődött az egész? Amikor eszünkbe jut az haute couture (a magas szabászat), kire gondolunk? Chanel, Givenchy, Christian Dior vagy Jean Paul Gaultier jut eszünkbe? Persze, de tudnunk kell, hogy az „alapító atya” Worth volt.

Mélyen a 19. században járunk: hősünk 1825-ben született Angliában, ahol fiatal éveiben textilüzletekben dolgozott, és rengeteget tanult a finom anyagokról. 1846-ban költözött Párizsba, ahová egy textilkereskedelemmel foglalkozó céghez eladónak hívták, de gyorsan emelkedett a ranglétrán. Ekkor ismerte meg leendő feleségét, a boltban dolgozó csinos kisasszonyt, Marie Vernet-t is.

Marieworth_1860_wife.jpgAz első élő manöken

Mint kitűnő kereskedő, Worth különféle módszerekkel kísérletezett, hogy az árut vonzóan kínálja a vevőknek. Marie Vernet-t használta élő modellként a sálak, anyagok esésének, lehetséges felhasználásának bemutatására. Ez újdonság volt, mert évszázadokon át csak felöltöztetett, - kérésre akár messziről - házhoz küldött divatbabákról tájékozódhattak a kiváncsi divathölgyek, hogy mi a módi. (A divatbabákat még háborúk idején is átengedték területükön a hadviselő felek, belátva, hogy a női divat nem ismer határokat.)

Tulipes Hollandaises Charles Frederick Worth 19th century couture.jpgA közös sürgés-forgás közben Worth és Marie egymásba szerettek, össze is házasodtak, és a férfi ruhákat kezdett tervezni Marie számára, hogy örömet szerezzen, valamint a bolt anyagkínálatát az imádott nőn népszerűsítse. A ruhák tökéletesen szabottak, egyszerűek, elegánsak voltak, minőségük pedig átlag feletti. Marie-t látva egyre többen érdeklődtek Worth kreációi iránt, aki a textilbolt sarkában kis ruhaüzletet létesített. A vásárlók itt nem a saját ötleteiket varratták meg, hanem megnézték Marie-n Worth modelljeit, választottak, s a megvett darabot aztán rájuk igazították.

A ma sem ismeretlen marketing módszer szerint tehát Worth tervezett egy mesés ruhát, a darab csak Marie számára készült el, aki viselte a boltban és különböző társadalmi eseményeken (mint a mai sztárok pl. az Oscar díjkiosztón), a vevők pedig rohantak megrendelni.

charlesfrederickworth.jpegSaját márka, haute couture és személyi stylistcharles-fredrick-worth-lable-19century.jpg

Worth népszerűsége egyre nőtt, pár év múltán saját céget alapított 20 varrónővel. A főmanöken továbbra is Marie volt.

A csodálatos báli ruhák mellett Worth egész szezonra szóló kollekciókat is kezdett tervezni a kevésbé tehetős vevőkör számára. Ezen kívül kívánságra készített hálóingtől estélyi ruháig mindent magába foglaló személyi ruhatárat, és öltöztette a kor híres színésznőit, köztük Sarah Bernhardtot is. Fogalmazhatnék úgy is, ő volt az első személyi stylist.

Jellegzetes, méretre varrt, tökéletesen szabott és kivitelezett (haute couture) darabjait sokan próbálták másolni, ezért az eredetiséget – elsőként – a ruháiba varrt Worth névcimkével jelezte.

Tovább
süti beállítások módosítása