A felfedezések kora annak is érdekes lehet, akit amúgy a történelem részletei kevésbé érdekelnek. Az viszont talán igen, hogyan ismertük meg azokat a helyeket, ahová ma simán elröppenhetünk egy repülőgéppel, de ez sokáig nem volt lehetséges. Sőt, az emberek ezek létezéséről sem tudtak. Új bookazine.

A világ kicsiny hely. Legalábbis régen az volt. Képzeljünk el egy térképet, ahol Európa határai részletesek és pontosak, ám Afrika és Ázsia pereme alig van felvázolva. Egyszerűen elvesztek a semmiben. És mi van Amerikával meg Ausztráliával és környékével? Felejtsük el.

A felfedezések kora mindent megváltoztatott. Az európaiak elindultak, hogy felfedezzék a földgolyót, amerre jártak, távoli civilizációkkal, gyönyörű épületekkel és a bőség gazdagságával találkoztak. Új földrészeket rajzoltak a térképeikre, és a zsákmányolt értékekkel töltötték meg a kincstáraikat.

Fordítás közben sok olyat tanultam, amit az iskolában nem említettek, de érdekes. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy forgassa örömmel ezt a bookazine-t. :) (Szerintem karácsonyi ajándéknak is szuper.)

Nyáron első számú hűsítő finomság a fagyi. Rengeteg fajtát: fagylaltot, parfét, jégkrémet, jégkását, sőt szorbét ismerünk, de ebben a népes családban az egyik komoly sztár az olasz gelato. Már évszázadok óta kényezteti az ízlelőbimbókat, és még mindig trendi.

Persze nem az olasz fagylalttal kezdődött a jeges finomságok sora. Először a sörbet/serbet/szorbet/szorbé néven ismert ízesített jégkásákat tálalták fel a keleti uralkodóknak és gazdagoknak. Pontos induló dátum nincs. Van kutató, aki i. e. 12000-re, Mezopotámiába teszi a keletkezését, mások (ezek vannak többen) i. e. 3000 körül Kínában vélik megtalálni a kezdeteket.

Egyiptomban és Perzsiában is ismerték. Havat kevertek szőlőlével, vagy jeges rózsavizet sáfránnyal és gyümölcsökkel. Kínában tejjel kevert rizst jegeltek, az arab országokban tejet, rózsavizet, szárított gyümölcsöket és magvakat kevertek cukorral, így készítettek jeges finomságot. A római császárok és patríciusok a jéggel kevert gyümölcsöket szerették, mézzel édesítve.

Költséges mulatság volt. A hóhoz vagy jéghez elég nehéz volt hozzájutni, a magas hegyekből szerezték be, és már elég hamar rájöttek, hogy jól burkolt vermekben lehet egy ideig tárolni.

A nagyhírű oxfordi egyetem már sokszáz éves, de, a középkorban nem volt annyira békés ott az élet, mint ma. Létrejöttétől kezdve sok konfliktusba keveredett. Alapítólevele sosem volt, viszont autonómiája igen.

Előrebocsátom, a nyitókép a párizsi egyetemet ábrázolja egy 14. századi kéziratból, mert sajnos nem találtam hasonló oxfordi ábrázolást, de a középkori egyetemi fílinget ez is jól mutatja.

A középkori egyetemek az egyház segítségével jöttek létre, és többnyire uralkodók is támogatták őket. Ki-ki saját érdekei szerint. A pápák a vallási tanítások védelmét, szellemi utánpótlást vártak tőlük, és kitűnő kommunikációs fórumnak tekintették az egyetemet. Az uralkodók hatalmuk megerősítését, tanácsadást, és az igazgatási rendszer működtetésének segítését várták el az univerzitástól. Ha a király és a pápa szándéka találkozott, jó esélye volt az egyetemnek. Általában fontos volt a jó földrajzi elhelyezkedés is. Később hercegek is hoztak létre ilyen felső iskolákat (pl. Erfurt, Bécs), de ezeket kevésbé autentikusnak tartották a korban. Divat lett egyetemet alapítani.

Bármely egyetem csak az egyházi és a világi hatalom ellen felváltva folytatott vitákban tudta megszerezni fejlődésének garanciáját és az egyetem lényegét, az autonómiát. Mik lehettek egy egyetem előjogai?

• Az immunitás, vagyis az egyetemen az állam tisztviselői nem intézkedhettek.
• Az egyetemi polgárok a rektor bírói hatalma alá tartoztak.
• Az önigazgatás elve, miszerint az egyetem ügyeit kizárólag saját választott tisztviselői intézték.

Nehéz kérdés, miért nem a fejlett Londonban alapították Anglia első egyetemét, miért egy kisvárosban, Oxfordban jött az létre a 12. század végén? 1167-ben II. Henrik király megtiltotta, hogy angol diákok a párizsi egyetemre járjanak, így sok diák Oxfordba ment, ahol már korábban is folyt oktatás (bár pontos adatok nincsenek a jellegéről). Az tudható, hogy 1180 körül odatelepítettek egy királyi igazgatási egységet és az egyházi bíróságot, így az akkori szabályok szerint Oxford volt az egyetlen hely, amely befogadhatta a külföldről érkező, ottani tanulmányok iránt érdeklődő diákokat (és professzorokat) is. Biztos alapítási időpont nem ismert. A városban az egyetem (más néven studium generale) nem felsőbb utasításra jött létre, hanem mert a tanárok és a diákok ott gyűltek össze, oktatás és tanulás céljából. Így ennek a máig viruló, elég patinás egyetemnek nincs is alapító okirata (statútuma)!

A nagy becsben tartott, gazdagon díszített középkori kódexek, imakönyvek ábrái között sok groteszk alakot lehet találni lapszéldíszként. Hogy került a fenékmutogatás, hányás és sok egyéb bizarr kép a többnyire mélyen vallásos szövegek illusztrációi közé? A történész kutatók vitatkoznak a magyarázaton, és van köztük, aki álszent módon nem is vesz tudomást ezekről.

A British Library gazdag középkori kéziratgyűjteménnyel rendelkezik, és többek közt digitalizálta a Gorleston Psalter nevű 14. századi zsoltároskönyvet, erre találtam rá a neten. A sok képpel ellátott könyvnek nem annyira az iniciálékat díszítő, „szabályos” alkotásai keltették fel a figyelmemet, inkább a lapszéldíszein (marginalia) volt mit böngésznem. A középkori könyvek lapszéldíszei általában tartalmilag nem kapcsolódtak szervesen a szigorúan vett szövegtesthez. Előfordulnak köztük életképek (pl. szántóvető, kovács, vadász), de sok helyen felbukkan egyfajta fejre állított világ is, furcsa, többször ember-állat keverékéből megalkotott figurák, nehezen értelmezhető jelentek, néhol eléggé alpári ábrázolások. Így aztán megnéztem más fennmaradt kéziratok lapszéli rajzait is: hasonlóan abszurd dolgokat láttam.

Gondoltam, megosztom, miket találtam. Lehet gondolkodni, vajon mi a fenét jelenthetnek, de úgy tűnik, egy trend volt ez akkoriban. Persze, tudom én, minden szimbolikus jelentéssel bír, de pontosan milyennel is?

A párizsi Notre Dame székesegyház híres, furcsa, gnóm vízköpőit biztos sokan látták (akár élőben, akár filmen), ezek a groteszknek az építészetben mutatkozó megnyilvánulásai. A groteszk a korabeli kéziratokban is megjelent. De mit nevezünk groteszknek? A wikipédiás meghatározás szerint a félelmetes, torz és fenséges vonások ötvöződése a kedves, néha komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki. Hát kétségtelenül ilyesmi alakok tűnnek fel a középkori kódexek margóin.

Egy röpke kitérő. Mi a kódex? Eredetileg összehajtogatott ívekből álló, összefűzött, kézzel írt könyv, fatáblák közé kötve. Tehát nem feltétlenül történeti vagy vallási munka, más témájú is lehetett, de sokáig leginkább a valláshoz kötődött. A könyv a középkorban igen drága mulatság volt, lassan, kézi munkával készült, sokba került az anyaga (pergamen), sokáig tartott kidíszíteni iniciálékkal és képekkel. Utóbbit az illuminátorok csinálták. Kis túlzással: hosszú ideig inkább luxus vagyontárgynak számított, mint olvasnivalónak, de a képeket még a nehézkesen olvasó tulajdonosok is nézegették. (Néha azt gondolom, ez ma is pont így van.)

Vissza a fura képekhez. Például a Gyalog galoppban megismert vérnyúl nem egyszerűen a Monty Python csoport vicces elmeszüleménye, középkori előzményei vannak. A csoport egyik tagja és szerzője, Terry Jones egyben történész is, aki otthonosan mozog a középkori kéziratok világában, vélhetően sok vérszomjas tapsifülessel találkozott a kódexek lapszéldíszei közt, és ez megihlette.