Korának divattrendjeit alapvetően befolyásolta, és neki köszönhette karrierje felívelését a legendás divattervező, Charles Frederic Worth, valamint a pompás utazóládák mestere, Louis Vuitton is.

A későbbi francia császárné 1826-ban spanyol nemes kisasszonyként született Granadában, és a meglehetősen hosszú Maria Eugenia Ignacia Augustina Palafox de Guzmán Portocarrero y Kirkpatrick, condesa de Teba nevet kapta.

A rendkívül intelligens lány Párizsban nevelkedett, a híres Sacré Cœur zárdában, ahol komoly műveltségre tett szert. Louis Napoléon herceggel egy bálon, 1849 áprilisában az Élysée-palotában találkozott először, amit a Második Köztársaság elnökének megválasztott herceg adott.

Négy évvel és egy államcsínnyel később az akkor már III. Napóleon császárként uralkodó Louis megkérte a vonzó Eugénia kezét, és az eljegyzés bejelentése után egy héttel(!), 1853. január 30-án össze is házasodtak. A történelmi családból származó szép spanyol grófnő császárné lett. A szerelmi házasságból egy kisfiú, Eugéne Louis született. Eugénia méltó társa volt a császárnak, aki (hosszabb távollétei idején) háromszor is megtette régensnek.

Politikai érdeklődése és intelligenciája egyáltalán nem zárta ki, hogy rajongjon a divatért. Ő lett a Második Császárság vezető divathölgye. Eleganciája és kellemes modora mindenkit meghódított, öltözködése a nők körében egyértelmű minta lett.

Neki köszönheti mesés karrierjét a Párizsba települt angol divattervező, Charles Frederick Worth, akinek gyönyörű ruháit annyira megkedvelte a császárné, hogy hosszú éveken át Worth öltöztette őt. Worth lett a személyi stylistja, bár ezt akkor még nem így mondták. Eugénia sokat utazott. A sok utazás sok reprezentációs alkalmat, és rengeteg ruhát jelentett, így aztán a közben nemzetközileg is keresetté vált tervezőnek sok munkát adott a felséges megrendelő.

Eugéniának fontos szerepe volt az abroncsszoknya harmadik nagy korszaka kialakulásában is, mivel lelkesen viselte és népszerűsítette a terjedelmes és dekoratív szoknyaszörnyet, amely ezúttal krinolin néven tért vissza a divat porondjára. Az európai előkelők a császárné öltözködését követték, így az 1850-es évek közepétől a párizsi udvarból indult hódító útjára a kalitkaruha. Az 1860-as évek végén aztán Eugénia a (divatban) nagy hatalmú Worth tanácsára szakított az óriási abroncsszoknyákkal, és a mester által tervezett, hátrafelé terjeszkedő, turnűrös szoknya mellé tette le a voksát. A divathölgyek az ő új viseletét kezdték követni: ismét egy trend indult hódító útjára.

Említettem a sok utazást. Ez nemcsak sok ruhát kívánt meg, hanem sok utazóládát is. Az 1850-es évekig Louis Vuitton egy kevéssé ismert (bár gyönyörű minőségben dolgozó) utazóláda és bőröndkészítő volt, a hírnév felé a császárné indította el, amikor vele terveztette meg szép kivitelű és strapabíró utazóláda készletét. Eugénia nagy megelégedésére Vuitton olyan könnyű, vászonborítású és praktikus belső elrendezésű műveket alkotott, amelyekbe károsodás nélkül be tudtak csomagolni minden drága holmit, még a terjedelmes és kényes krinolin szoknyákat is. Ettől kezdve, aki trendi kívánt lenni (és anyagilag is megengedhette magának) a divatdiktáló Eugénia beszállítójánál csináltatta az utazókészletét. (Eugénia császárné azóta is elismerten a Vuitton cég „időtlen múzsája”.)

Amikor a porosz-francia háború végét követően megdőlt a Második Császárság, a császárné családjával együtt Angliában, Kentben talált menedékre. III. Napóleon halála után, 1873-ban a hampshire-i Franborough-ba költözött, és vett egy villát a francia Riviérán, Cap Martin-ben is, ahol teljes visszavonultságban élt, távol a közélettől. Teljes szellemi épségét hosszú élete végéig megőrizte, és 1920-ban, 94 éves korában halt meg Madridban.

A 19. század végén, amikor Eugénia már nem volt közszereplő, divatos lett egy nagykabát, amelyet róla neveztek el, ez volt az Eugénie paletot. A harangujjú kabát egy gombbal záródott a nyakrészen, és a hercegné elegáns stílusát idézte.

Még a világűr is őrzi emlékét, egy 45 Eugénia nevű aszteroida révén.