Újabb megjelent bookazine-ra szeretném felhívni a figyelmet, ez A hidegháború könyve. (És ezt is egy manó fordította.)

A szuperhatalmak egymással való közvetlen és közvetett küzdelme a 20. század második felében is dúlt, sok áldozatot követelt a világ különböző hadszínterein, és csak a Szovjetunió felbomlásakor ért véget. Volt ebben néhány olyan nap is, amikor tényleg küszöbön állt a harmadik világháború, még ha ezt nem is hirdették fennhangon: ez volt a kubai rakétaválság.

No meg persze ott volt a vasfüggöny, ami a gyakorlatban ugye inkább kerítés formában mutatkozott, de mindegy is a forma: évtizedeken keresztül két szemben álló részre osztotta  a világot.

Erről a korszakról ad érdekes összefoglalót a sorozat harmadik bookazine-ja.

Megtaláljátok a hírlapüzletekben, könyvesboltokban.

Szeretném az érdeklődők figyelmébe ajánlani, hogy megjelent A második világháború története. Ez is bookazine, amit egy bizonyos manó fordított.

A tavalyi első világháborús könyv után most itt az újabb. A második világháború története érdekesen foglalja össze a kegyetlen háborús pusztítást. A bookazine formátum lehetővé teszi, hogy ne csak egy sima szövegfolyamot olvasson az ember. A főszöveg mellett kisebb egységek, ábrák és sok kép is van benne.

Aki tájékozódni szeretne a háborúról, annak meggyőzően bemutatja, hogy mire volt képes elvakultságban, rombolásban az ember a 20. század közepe táján. Nem valami szívderítő, de reális képet mutat, érdemes elolvasni, lapozgatni. Én mindenesetre izgalmas munkának találtam.

A képek egy része felkavaró, ezért nem gyerek kezébe való a kiadvány.

Hírlapüzletekben, könyvesboltokban találjátok meg.

Ez az összefoglaló munka bookazine formátumú, vagyis egyesíti a könyv és a magazin erényeit.

Most nem trendeket akarok nektek bemutatni (bár a háború sajnos örök trend, valahogy az emberiség nem bír meglenni nélküle), hanem egy történelmi áttekintést.

A kiadvány érdekes és látványos (helyenként igencsak megrázó) módon számol be a Nagy Háborúról. A téma iránt érdeklődő felnőttek nem fognak csalódni, de kisgyerekeknek a felzaklató fotók miatt nem ajánlom, ez nem tankönyv jellegű feldolgozás.

Brit történészek állították össze, nyilván a saját fő szempontjaik alapján, ezért a magyar vonatkozások nem túl részletesek, viszont a tőlünk távol eső hadszínterekről sok olyasmi is megtudható, amiről ritkán lehet olvasni.

Leginkább szolgálati közleménynek szánom, hogy egy bizonyos manó fordította magyarra. :)

Újságosoknál, hipermarketekben, hírlapüzletekben tudjátok beszerezni.

Nyáron első számú hűsítő finomság a fagyi. Rengeteg fajtát: fagylaltot, parfét, jégkrémet, jégkását, sőt szorbét ismerünk, de ebben a népes családban az egyik komoly sztár az olasz gelato. Már évszázadok óta kényezteti az ízlelőbimbókat, és még mindig trendi.

Persze nem az olasz fagylalttal kezdődött a jeges finomságok sora. Először a sörbet/serbet/szorbet/szorbé néven ismert ízesített jégkásákat tálalták fel a keleti uralkodóknak és gazdagoknak. Pontos induló dátum nincs. Van kutató, aki i. e. 12000-re, Mezopotámiába teszi a keletkezését, mások (ezek vannak többen) i. e. 3000 körül Kínában vélik megtalálni a kezdeteket.

Egyiptomban és Perzsiában is ismerték. Havat kevertek szőlőlével, vagy jeges rózsavizet sáfránnyal és gyümölcsökkel. Kínában tejjel kevert rizst jegeltek, az arab országokban tejet, rózsavizet, szárított gyümölcsöket és magvakat kevertek cukorral, így készítettek jeges finomságot. A római császárok és patríciusok a jéggel kevert gyümölcsöket szerették, mézzel édesítve.

Költséges mulatság volt. A hóhoz vagy jéghez elég nehéz volt hozzájutni, a magas hegyekből szerezték be, és már elég hamar rájöttek, hogy jól burkolt vermekben lehet egy ideig tárolni.