A kivágható, papírból készült öltöztető babák már a 18. század közepétől szórakoztatták a kifinomult (és gazdag) felnőtteket. Később a gyerekeké lett a terep. Bár, az 1950-es évek Elvis Presley öltöztető babájával szerintem nem elsősorban a kicsik játszottak, inkább a nagyobb lányok öltöztették szívesen.

Amióta ismert a papír, babákat is készítettek belőle például vallási rituálékhoz vagy ceremóniákhoz. Itt az ázsiai kultúrák sok százéves szokásaira kell gondolni (pl. Japán, Indonézia), erre most nem térek ki, az érdeklődőknek komoly irodalom áll rendelkezésére. Az öltöztető babák világába szeretnék bepillantani, és ezek persze jóval későbbiek.

Európában, főleg Franciaországban a 18. század közepe táján jöttek divatba. A nevük pantin volt, és testrészeiket össze lehetett fűzni, így karjuk-lábuk mozgatható volt. Az ilyen figura tulajdonképpen átmenet volt a papírbaba és a zsinóros bábu között. A korabeli gazdag hírességeket figurázták ki velük, és a felnőtt, elegáns társaság ezen igen jól szórakozott. Minden papírbabának egyedi, divatos ruhát festettek (természetesen gondos kézi munkával), de cserélhető toalettjük ekkor még nem volt.

Az öltöztetős papírfigurák a század végén lettek trendik. Először a nagy divatközpontokban, Londonban, Párizsban és Berlinben jelentek meg, kezdetben divathirdetésként, a trendek iránt érdeklődő tehetős hölgyek nagy örömére. Terjedésüket a litográfia (kőnyomat) feltalálása is segítette, mert evvel a síknyomtatási eljárással színes, részletgazdag rajzokat tudtak nagy példányszámban előállítani.

Innentől nem volt megállás, és rövidesen az aprócska kisasszonyok és úrfik is szemet vetettek az öltöztető babákra.

A népszerű könyvek karakterei, később a filmek, képregények szereplői, és igazi hírességek is megjelentek kivágós baba formában, a gyerekek pedig mindenütt rajongtak az új játékért.

Négyéves korától összesen 43 nagyjátékfilmben játszott, és még csak 21 volt, amikor végleg otthagyta a filmvilágot. Felnőtt életében volt amerikai nagykövet Ghánában és Csehszlovákiában is.

Felkapott gyereksztárok nem csak ma vannak, régen is imádta a közönség az "annyira cukiiiiii" kis előadókat színpadon és filmben. Aztán ezek a gyerekek felnőttek, és próbálták megismételni a korai sikereket. Ez keveseknek sikerült, a többiek B és C kategóriás filmekben erőlködtek, eltűntek a süllyesztőben, és/vagy lepattant, megkeseredett alkoholisták, gyógyszer- és drogfüggők lettek. Néhány szerencsésebb (a problémái mellett) felnőttként is sztár maradt, mint Mae West, Judy Garland, Mickey Rooney vagy Elizabeth Taylor. Shirley Temple-re is ez az élet várt, de ő másképp csinálta.

Kaliforniában született 1928-ban, apja banktisztviselő volt, anyja színészi álmokat dédelgető háziasszony. Shirley szeretett énekelni és táncolni, a mamája fantáziát látott benne, és hároméves(!) korában beíratta egy tánciskolába. Itt fedezték fel, és 1932-től már szerződött színésznő volt, a Baby Burlesks rövidfilm sorozat egyik főszereplője. Napi 10 dollár gázsiért felnőtt ruhába öltöztetett, óvodáskorú gyerekek adták elő divatos filmek, politikai események szatirikus változatát, felnőtt dialógusokkal. (Ezt inkább nem minősítem.)