Romantikus ünnep vagy nagyszabású kereskedelmi kaszálás? Mindenki eldöntheti. Egy biztos: kitartó trend. Régen főleg sok munkával készült, kidíszített képeslapokat küldtek a szerelmesek imádottjuknak. Sokszor névtelenül.
Van, aki minden évben alig várja, hogy február 14. legyen, és van, aki megvetően legyint a Valentin-napra. A viták már az elnevezésnél kezdődnek (Bálint vagy Valentin), a tartalomról nem is szólva. A hívek és az ellenzők érvei kifogyhatatlanok, de itt nem a jelen szokásokat akarom értékelni, inkább visszamennék a múltba, ott is a különleges képeslapok világába.
Az ünnep előzményeit a történészeknek sem sikerült még egyértelműen bizonyítani, erre én kísérletet sem teszek. Annyit lehet tudni, hogy köze van az ókori rómaiak február 15-én tartott Lupercalia ünnepéhez, amit tisztulási, termékenység előidéző szertartásnak tekintenek. A harmadik században aztán egy Valentinus nevű keresztény papot, Terni püspökét a római császár lefejeztette. Később viszont szentté avatták, és az 5. századtól ünnepnapja is lett. Egy legenda összefüggést teremtett kivégzésének napja (február 14.) és a Lupercalia ünnep között.