A Peter Carl Fabergé készítette, legendássá vált ékszertojásokat orosz cárok ajándékozták, de egyúttal divatot is teremtettek a gazdagok körében. A Romanovok számára pár évtized alatt 50 darab készült, műkincsként vagyonokat érnek, és többségük ma is megvan. Még népszerű filmek cselekményében – Octopussy, Ocean’s Twelve – is fontos szerepet játszott a leghíresebb Fabergé tojás.
A karácsonyi ünnep párja a húsvéti ünnepi ciklus, és bár most éppen az előbbi közeledik, a Fabergé tojások kapcsán mégis az utóbbit kell megemlítenem. Egyszerűen nem tudtam ellenállni a gyönyörű tárgyaknak, így nem várok húsvétig, hogy írjak róluk. A Fabergé tojások ajándékozásának apropója az orosz ortodox húsvét volt. Az elsőt III. Sándor orosz cár adta feleségének, Marija Fjodorovna cárnénak (eredetileg dán hercegnő volt). Állítólag Sándor inspirációját az adta, hogy felesége még gyerekkorában odavolt egy szépséges ajándék tojásért, amit nagynénje kapott. Akár igaz ez, akár nem, a cárnak pontos elképzelése volt arról, hogy mit akar. Mielőtt megnéznénk közelebbről az első tojást, pár szó az ékszerész alkotóról.
Peter Carl Fabergé 1846-ban (170 éve) Szentpéterváron született egy balti német-dán ékszerész családba, de ősei francia hugenották voltak. Fiatal korában hosszú európai utazást tett, Németországban, Franciaországban és Angliában tökéletesítette szakmai tudását, majd visszatért szülővárosába, és ékszerész mesterként átvette az 1842-ben alapított családi cég irányítását.
A Fabergé műhelyben innentől könnyed, finom stílusú (luxus)ékszereket kezdtek készíteni. A cár figyelmét az ékszerész az 1882-es moszkvai pán-orosz kiállításon bemutatott egyik művével (egy i.e. 4. századi aranykarperec tökéletes másolata volt) keltette fel. Az uralkodó 1885-ben rendelte tőle az első ajándék tojást, majd hamarosan hivatalos cári ékszerésszé nevezte ki.
Fabergé menő ékszerész lett, gazdag nemzetközi ügyfélkörrel. Műhelyeiben, mert időközben terjeszkedett is, 500 ötvös és tervező dolgozott. Az 1917-es októberi forradalom aztán nemcsak a Romanov dinasztia uralkodásának vetett véget, hanem a Fabergék virágzó üzletének is. A céget államosították, a család Lettországba, majd Németországba, végül Svájcba menekült.
Vissza az első tojáshoz. A tárgy egyszerű tojásnak nézett ki, mert kívülről finom fehér zománc borította, de belül arany volt, és szétnyitva meglepetéseket rejtett. A matt arany tojássárgájában egy gyémántszemű arany tyúkocska bújt meg, amely szintén szétnyitható volt, és a cári korona miniatűr mása (plusz még egy apró rubin tojás függött rajta) bukkant elő belőle. A két utóbbi tartozék később sajnos elveszett, de a többi összetevő megvan, Viktor Vekszelberg orosz milliárdos gyűjteményében. Az elkészítéshez a cár részletes utasításokat adott az ékszerésznek, és elégedett volt a végeredménnyel, felesége pedig nagyon örült az ajándéknak.
Ez el is döntötte a jövőt, III. Sándor ettől kezdve minden évben megajándékozta feleségét egy Fabergé tojással. A második tojásnál – ennek 1922 után nyoma veszett – még részt vett a tervezésben az uralkodó, de a későbbi daraboknál már semmibe nem szólt bele. Annyi volt a kívánsága, hogy minden tojásban legyen meglepetés, és úgy szól a fáma, ő maga sem tudta előre, mi lesz az. Ettől kezdve Fabergé fantáziája szabadon szárnyalhatott, és szebbnél szebb tojások készültek a cári családnak 32 éven át, mivel II. Miklós cár is folytatta a hagyományt. Az új trendre ráérezve más előkelők is rendeltek drága ékszertojásokat később a cégtől, de a legmegbecsültebbek egyértelműen a birodalmi vagy cári tojásnak nevezett darabok lettek.
A következő híres tojás az 1887-es, amely egy gyémántokkal díszített, Vacheron Constantin női órát rejtett. Sorsáról sokáig annyit lehetett csak tudni, hogy a szovjet hatalom 1922-ben eladta. 2011-ben kiderült, hogy egy 1964-es New Yorki árverésen felbukkant, és el is adták 2450 dollárért. Tehát vélhetően megvolt valahol, keresték is szorgalmasan. Hogy hol van, az 2014-re derült ki.
Akkori tulajdonosa az amerikai Közép-Nyugaton élt, nem volt jómódú, és jövedelem kiegészítésként bolhapiacokon kisebb aranytárgyakat vásárolt, amelyeket tört arany árban, beolvasztásra eladogatott. A tojást is ezért vásárolta meg, párszáz plusz dollárt szeretett volna keresni rajta, de senki nem akart érte többet adni, mint amennyiért vette. Ez mentette meg a műtárgyat a pusztulástól. A konyhájában tartotta sokáig, de eljött az idő, amikor pénzre volt szüksége, így rákeresett az interneten az „egg” és a „Vacheron Constatnin” szavakra, hátha talál vevőt. Egy újságcikket talált, amelyben Kieran McCarthy, a londoni Wartski ékszerház szakértője írt a keresett, milliókat érő Fabergé tojásról. A tulajdonos ráismerni vélt a cikkben az ő tojására, és fényképekkel felszerelkezve Londonba utazott, megmutatta őket McCarthynak.
A szakértő majdnem biztos volt benne, hogy az elveszett tojást látja, de elutazott Amerikába, hogy egyértelműen azonosíthassa. Bebizonyosodott, hogy valóban az 1887-es cári tojás került elő. McCarthy megvette egy magángyűjtő számára, 33 millió dollárért. Az új tulajdonos hozzájárult, hogy a nagyközönség is megcsodálhassa a művet, így tojást a Wartski cég kiállíthatta. 4 napig.
Gyönyörű darab az 1891-es, rokokó stílusú, zöld bársonnyal bélelt Azov tojás is. A későbbi II. Miklós cár ázsiai körútját örökítette meg, mert a tojásba rejtett meglepetés az Azov, a cári orosz haditengerészet páncélos cirkálójának aprócska, pontos mása volt.
Az Azovon utazta be Miklós Ázsiát. Útközben egyébként Japánban megtámadta őt egy orgyilkos, de a leendő cár megúszta az incidenst egy fejsérüléssel. Az eset a tojás elkészülte után történt ugyan, de édesanyjának, Marija Fjodorovna cárnénak sosem lett ez a kedvenc Fabergé tojása.
Az 1892-es Gyémánt Lugasos tojás sorsa elég érdekes. A jadekőből készült tojást lugast formázó gyémántrácsozat borítja, a bele rejtett meglepetés pedig egy kicsi, felhúzható, lépegető, fejét mozgató elefánt volt, hajcsárral a fején. Természetesen felhúzó kulcsot is mellékeltek hozzá.
Az elefánt motívum megtalálható a dán királyi család címerében, ezért került a dán származású cárnénak szánt ajándékba. Ez volt az első mozgó Fabergé „objektum”. (Itt meg lehet nézni, hogyan jár az elefánt) A szovjetek ezt is eladták az 1920-as években. A tojás ezüst tartója az idők során elveszett, maga a tojás egy amerikai gyűjteménybe került, de az elefánt nélkül. Az elefántcsontból készült kicsi elefánt 2015-ben meglett, kiderült, hogy a londoni Királyi Gyűjteményben épségben találtak rá. V. György király vette meg 1935-ben.
Az 1894-es Reneszánsz tojás egyszerűen csak gyönyörű. Mára elveszett a meglepetés, ami benne volt.
Feltételezések szerint gyöngyöket rejthetett ez szépséges tárgy, de nem tudni biztosan, mert az ékszerész számláján nem részletezték, mi volt a tojásban. Azért gondolják, hogy gyöngyök lehettek benne, mert a számlán szerepeltek, de a tojáson nincs gyöngy. Fabergé a reneszánsz művészetből merítette az inspirációt ehhez a darabhoz. Ez volt III. Sándor utolsó ajándéka, mielőtt váratlanul meghalt. Tudni lehet, hogy a cári pár boldog házasságban élt, pedig Sándor nehezen zabolázható, zajos természete és felesége tapintatos, visszahúzódóbb személyisége nagy ellentétben állt. Létezik egyébként olyan teória is, ami szerint a Feltámadási tojásként ismert kisebb Fabergé mű lehetett a meglepetés, ráadásul pont bele is illik a Reneszánsz tojásba, stílusa is hasonló, de gyöngy nincs rajta. A Fabergé-szakértők még nyilván hosszú évekig fognak vitázni ezen.
Apja halála után az új cár, II. Miklós is folytatta a hagyományt: ő anyjának is, és feleségének, Alekszandra Fjodorovnának is ajándékozott Fabergé tojást minden évben.
Az 1895-ös Rózsabimbó tojás meglepetése egy sárga rózsabimbó – felesége iránti szerelmét jelképezte. A bimbó is nyitható volt, apró cári koronát rejtett, amelyre egy pirinyó rubin tojást applikáltak. Akárcsak a legelső tojás esetében, ez a két kis tartozék is eltűnt az idők viharában (csak egy régi fotón láthatók), a szovjetek már ezek nélkül adták el a tojást az 1920-as években. Ez a tojás 8 társával együtt került vissza Oroszországba 2004-ben, amikor a sajtómágnás Forbes család gyűjteményében lévő darabokat aukcióra küldték, és a már említett Viktor Vekszelberg megvásárolta őket. Mégpedig addig példátlan módon, mert még az árverés előtt ajánlatot tett a kilenc tojásra, sikerrel. Találgatások szerint 90 és 120 millió dollár közötti összeget fizethetett értük.
A Fabergé tojások leghíresebbike az 1897-es Koronázási tojás. Annak a hintónak a kicsinyített, szép kidolgozású mása benne a meglepetés, amelyen Alexandra Fjodorovna a koronázására hajtatott Moszkvában. Az élethű kis hintó kerekei forognak, ajtóit ki lehet nyitni, és rugózása is működik. Elkészítése 15 hónapot vett igénybe. (Az eredeti hintó még Nagy Katalin cárnő számára készült). Ez az a Fabergé tojás, amelyet biztosan milliók ismernek, mert az Octopussy című James Bond film cselekménye körülötte bonyolódik, és az Ocean’s Twelve című ópuszban is ennek a tojásnak az ellopása jelenti a kihívást. Amúgy a valóságban Vekszelberg gyűjteményében pihen.
1904-ben és 1905-ben nem készült ajándéktojás, az orosz-japán háború komor időszakában a cár nem tartotta ildomosnak. Nem véletlenül: a terjeszkedésért indított háború orosz vereséggel zárult.
Végül még az 1913-as Téli tojásról ejtek pár szót. Áttetsző hegyikristályból készült, platina hókristályokkal és az olvadó jeget imitáló gyémántokkal díszítve. Olyan, mint egy jégszobor. Meglepetésként egy tavaszt idéző, pici, platina virágkosarat rejtett. A cár ezért a tojásért fizette a legtöbbet, 24.600 rubelt. Ez akkoriban egy vagyon volt. 2002-ben bocsátották aukcióra utoljára, Qatarba került.
A cári Fabergé tojásokat a szovjet állam sorra eladogatta külföldre még az 1920-as években, ezért ilyen kalandos a sorsuk. 50 készült a cári családnak, ebből 43 még biztosan létezik. Az utolsó tojást (Acél Katonai tojás) 1916-ban adta a cár ajándékba. Összesen 71 tojásról tudunk, 21-et tehát Fabergé egyéb gazdag megrendelői vettek meg.
Zárásnak még két kedvencem. Karácsonyra is elfogadnám bármelyiket. :)
Aki az összes cári Fabergé tojásra kíváncsi, itt találja őket részletes (angol) leírással kiegészítve.
