A szemüveg kiterjedt történetében akad olyan időszak, amikor a hölgyek viszolyogtak a szépségrontónak tartott látásjavító állandó viselésétől, de divatos kiegészítőként boldogan vitték magukkal mindenhová.

A francia eredetű szót más nyelveken inkább lorgnette-ként emlegetik, de nálunk lornyon néven honosodott meg. Akármilyen elegánsan hangzik is a neve, itt bizony szemüvegről van szó. Nyeles szemüvegről. Jellemzően elég kevés olyan ábrázolást találni a régi időkből, ahol egy nő lornyonnal örökíttette meg magát. Hiába volt trendi, majdnem ékszer kategóriába tartozó eszköz, azért a képeken ritkán vállalták be. Használták álarcosbálon, színházban, operában, és persze olvasáshoz is, de amint megnézték, amit akartak, elvették a szemük elől.

Ennek magyarázata, hogy bármilyen hasznos volt is a látáskorrekció, hosszú évszázadokig negatív gondolatokat társítottak hozzá: bizonytalanságot jelentett, valamint a látásromlást az idős korhoz kötötték. Különben is, a 18. századig a szemüveg alapvetően férfi eszköznek számított, és nem is volt olcsó.

Napóleon és George Washington például úgynevezett ollószemüveget, a női lornyon elődjét viselték olvasáshoz. Mint neve is mutatja, ollószerűen lehetett szétnyitni, és egy kézzel tartani kellett a szem előtt. Itt is mutatkozik némi hiúság: a férfiak sem akarták állandóan viselni az okulárét. Bár meg kell jegyezni, hogy Washingtonnak volt már „rendes”, száras szemüvege is. Nem lehetett valami kényelmes, mert kerete nehéz, tömör ezüst volt. (A szemüveg profi rögzítésének gondja egyébként igen küzdelmes történet. Tudjuk, még ma sem ritka az olyan szemüveg, ami folyton lecsúszik és kényelmetlen.)

Visszakanyarodva a lornyonhoz, a nők meglátták az új konstrukciójú, egyik oldalon nyéllel ellátott, összecsukható szemüvegben a pompázkodás és a flörtölés lehetőségét, és bónuszként a látásukat is korrigálhatták, amikor kellett. Flörtölni azért lehetett vele, mert a lornyon használat mikéntjének megvolt a jelentése, akár a legyezők esetében.

Itt gazdag nőkről beszélünk. Egy cselédlány vagy parasztasszony nem tudta volna a munkáját végezni, ha egyik kezében folyton lornyont tart, de ez a probléma körükben nyilvánvalóan fel sem merült.

A tehetősebb hölgyek viszont gyönyörű kiképzésű, drága anyagokból (ezüst, arany, teknőc, elefántcsont) készített lornyonokat fűztek az övükre. Illetve az övláncukra (chatelaine), amit az övükre rögzítettek. Az általában gazdagon díszített, ezüstből, aranyból készített övláncon a nekik fontos eszközöket tartották, például illattartó üvegcsét, kisollót, gyűszűt, tűtartót, cipőgombolót, ceruzát, apró jegyzetfüzetet, erszényt és persze a nyeles szemüveget is.

A lornyon divat a 19. században teljesedett ki. Mivel inkább dekoratív ékszernek tekintették, mint prózai szemüvegnek, sok lornyont híres ékszerészek készítettek, ilyen a mellékelt elegáns, gyöngyházas, arany Fabergé darab.

A gyakori operai és színházi használatból megérthető, hogy a színházi látcső tulajdonképpen a lornyon továbbfejlesztése volt, csak épp állítható fókusszal. Klasszikus formájában kihúzható nyélre rögzítették; a nyelet használat után össze lehet tolni, és a látcső mellé hajtani.

Készültek olyan ötletes szuperlornyonok is, amelyekről az embernek egy luxuskivitelű svájci bicska jut az eszébe. A szemüveget bele lehetett hajtogatni egy fantasztikusan megmunkált nyélbe, használatkor apró rugóval kellett kipattintani, a nyél külső részén pedig egy fedeles óra rejtőzött. Mindez aranyból, zománcozva, drágakövekkel kirakva, vésetekkel díszítve.

Létezett olyan megoldás – feltételezem ez tényleg idősebbeknek készülhetett – ahol a (teknőcpáncélból igényesen kialakított) hallócsövet kombinálták a szemüveggel, vagyis a nagyothallók támasza volt a szemüveg nyele. Praktikus. :)

A lornyon még a 20. század elején sem volt ritka, ez a Lalique-nál kreált nyeles arany szemüveg elegáns arany nyakláncon lógott (időközben az övlánc kiment a divatból), díszítése gyémánt és jade volt.

Az 1920-30-as években a nők rajongtak a ruhaklippekért, amelyek a ruha széleibe csíptethető brossok voltak. Ilyen lornyon is készült: klippel kombinált szemüveg.

Közben egyre jobban terjedt az általunk jól ismert szemüveg, és még a gazdag nőknek is gyakran szükségük volt mindkét kezükre (autóvezetés, golf stb.), és a lornyon már nem volt trendi.

Végül azért még mutatok egy szépséget 1954-ből. Cartier-nál készítették a Windsori hercegné, Wallis Simpson számára. Wallis rajongott a nagymacskákért, ezért férje (arany, smaragd szemű) tigris lornyont rendelt neki, amely jelentős ékszergyűjteményébe került.