Így a 21. század elején a fogmosás a napi rutinunk része (jó esetben). De vajon mikor kezdték az emberek tisztogatni a fogukat, és mivel?
Aki a modern fogkefe kínálatról szeretne tájékozódni, tobzódhat a vonatkozó weboldalak és a megszámlálhatatlan hirdetés tengerében, de a régi korok fogápolási eszközeit nem igazán ismerjük. Ha voltak egyáltalán. A régészek szerint voltak: az ókori Babilónia területén talált K.e. 3500 körüli időkből származó apró fadarabkák/pálcikák, a rágófák vélhetően fogtisztításra szolgáltak. Rágcsálták őket, hogy a foguk közül eltávolítsák az ételmaradékot. K.e. 3000-ből származó egyiptomi sírban is találtak ilyet, és jóval később, a K.e. 1600-as évekből származó kínai feljegyzések is említik.
A régi görögök és rómaiak inkább a fogpiszkálót szerették alkalmazni, sokszor aranyból vagy ezüstből készítették, és a fogórészt díszesre formálták. (Volt egyébként – többek közt emberi vizeletet is tartalmazó – fogpasztájuk és receptjük a szájszag megszüntetésére is.) Az ókori Kínában a kellemes ízű nedvet kibocsátó, aromás rágófákat részesítették előnyben.
A muzulmán világ már a 7. század óta (!) használja a miswakot, amely szintén egy fajta rágófa. Az arakfa (Salvadora persica) ágából vagy gyökeréből készítik, kb. 20 centi hosszú, a végét használat előtt mindig visszavágják, és ha kiszárad, vízbe áztatják, hogy megpuhuljon. Használata vallási előírás is. Mielőtt azt gondolnánk, hogy érthetetlen ez a ragaszkodás a fura ősi szokásokhoz, meg kell említeni, hogy az arakfa tannint vagyis csersavat tartalmaz, ami segít elpusztítani a baktériumokat és vírusokat, tehát valóban alkalmas a fog- és szájápolásra.
Sörtés fogkefét 13. századi források szerint szerzetesek készítettek először Kínában. A nyél csontból vagy bambuszból volt, a sörték lószőrből. Később áttértek a vaddisznószőrre, és az állatnak lehetőleg Kína északi részéből kellett származnia, mert ott a ridegebb időjárási körülmények miatt a vaddisznók védekezésül erősebb, vastagabb szőrt növesztettek. Európába kereskedők által került az eszköz, de nem állítható, hogy gyorsan terjedt volna. (A fogpiszkáló népszerűbb volt.)
Leginkább a gazdagoknak volt ilyen, általában nemesfém nyéllel. Többnyire fogportartó és nyelvkaparó is tartozott egy-egy díszes készletbe. A szegények kézzel vagy rongydarabbal csisziteltek sót, esetleg mészkőport a fogukra, ha egyáltalán. Mindenesetre Dr. Pierre Fauchard, a modern fogászat atyja már a 18. század elején ajánlotta a fogmosást és szájöblítést, de hát ő sok mindenben megelőzte a korát.
És kinek köszönhetjük a modern fogkefét? Egy William Addis nevű angolnak, aki 1770-ben börtönbe került zendülés szításáért, és a rács mögött jutott ideje gondolkodni. Újító gondolatai a fogápolás körül járhattak leginkább, mert új fogkefeformát alkotott: egy csontdarab felső részére lyukakat fúrt, és egy őrtől szerzett sörteszálakat, amelyeket a lyukakba csomózott, majd ragasztóval rögzített.
Szabadulása után, 1780 körül manufaktúrát alapított a találmányra, és nagyobb mennyiségben gyártani kezdte a fogkeféket. 1808-ban már nagyon gazdag emberként halt meg, az üzletet fia vitte tovább. A gyár, ahol ma Wisdom Toothbrushes néven gyártják milliószámra a fogkeféket, egészen 1996-ig a család tulajdonában maradt.
A 19. századtól már trend lett fogkefe használatból. Biztosan tudhatjuk például, hogy Napóleon (akiről nem is gondolnánk, mennyire piperész ember volt a kortársaihoz képest: inget is naponta váltott) használt ilyen eszközt: elegáns, monogramos, lószőr sörtéjű aranyfogkeféje ugyanis fennmaradt.
Az igazi fogkefe tömegtermelést a 19. század végén indították be az USA-ban. Idővel kiderült, hogy az állati sörte nem igazán megfelelő a fogkeféhez mivel tárolja a baktériumokat, nem szárad meg elég gyorsan, és hamar kihullik a szőr a keféből. Már jócskán a 20. században járt az emberiség, amikor ezt sikerült orvosolni: 1938-ban megjelent az első szintetikus (nylon) sörtéjű fogkefe. 1954-ben megszületett az első elektromos fogkefe is. Innentől a kínálat robbanásszerűen bővült, és bővül napjainkban is. Ez a poszt eddig követte a történéseket, a többi már a kortárs marketing területe. :)
