Szinte minden nőnek volt, van miniszoknyája, aprócska sortot is sokan viselnek. Igazán mindennapi ruhadarab mindkettő. Ma már. Útjukat a diadalhoz Mary Quant kövezte ki.

Egy wales-i származású illusztrátor-divattervező, bizonyos Mary Quant már tinédzser korában úgy gondolta, felnőtt nőként nem akar hasonlítani azokra a tökéletesen fodrászolt, mindig alsószoknyát, tűsarkút, fűzőt viselő (igen, Christian Dior újra a nőkre kényszerítette a prést, nélküle nem volt New Look) nett háziasszonyokra, akik nem engedhettek meg maguknak semmilyen természetes mozgást, hiszen rögtön tönkretették volna hibátlan külsejüket.

Bazaar

Quant 21 évesen butikot nyitott Londonban a King’s Roadon, addig elképzelhetetlen koncepcióval: fiatalok által készített ruhákat kínált kifejezetten fiataloknak. A Bazaar 1955-ben nyílt, a fiatal tervezőktől beszerzett árukészletet szokatlan, élénk színű A-vonalú tunikák, kötényruhák, játékos szoknyák, ruhaként hordható hosszú pulóverek, mintás harisnyák jelentették. A polgárpukkasztó, de kényelmes és vonzó darabokat vitték a lányok, mint a cukrot. A butik tulajdonképpen állandó ostrom alatt állt. A ruhák egy része már nem jutott el bolt küszöbéig sem, az izgatott vevők az utcán elkapkodták Mary Quant kezéből, amikor szállította az utánpótlást az üzletbe. A Bazaar a hatvanas évekre Chelsea legtrendibb butikja lett. Ekkor már Mary maga tervezte és készítette a ruhákat. A fehérneműt és a smink holmit is felvette kínálatába: nála lehetett vízálló szempillaspirált és leheletvékony, merészen átlátszó csipke melltartót kapni.

Rövidebbet, rövidebbet!

A miniszoknya, a forradalmi hatvanas évek leghíresebb (és legmaradandóbb) divatvívmánya Mary nevéhez fűződik, bár a szoknyahossz az ötvenes évek óta már egyre rövidült. Viszont ő készítette és árulta a legfiatalosabb, legkönnyedebb, legrövidebb darabokat – ezekben tényleg lehetett futni a busz után –, és ő nevezte el a szoknyát mininek. Quant, aki persze maga is miniszoknyát hordott, később úgy nyilatkozott, hogy a minit tulajdonképpen a Bazaarban vásárló lányok találták ki. A szoknyákat ugyanis mindig a vevők kívánsága szerinti hosszra vágta, és a vevők egyre rövidebb és rövidebb darabokat követeltek.

A szuperrövid szoknyát kedvenc autójáról, a MINI-ről nevezte el. (Annyira imádta a márkát, hogy később meg is tervezte egy limitált szériájú MINI belsejét, fekete-fehér csíkos üléshuzatokkal, piros biztonsági övekkel.)

A rövidke szoknyákhoz, ruhákhoz nem igazán lehetett harisnyatartós harisnyát viselni (amúgy is elég kényelmetlen volt), Mary tehát színes és mintás harisnyanadrágokat ajánlott a vevőknek. Ez is bombasiker lett.

Hétköznapi forróság

Sortot már a harmincas évektől hordtak – szigorúan csak üdülőhelyeken – a divatkövető hölgyek. A negyvenes évek plakátjain szinte pin-up girl egyenviselet volt. A hetvenes években viszont Mary Quantnak köszönhetően a mindennapi ruhatár része lett, forrónadrág néven. Természetesen nemcsak árulta, ő maga is hordta. Mivel eddigre nemzetközileg ismert divatikonnak számított, a trendet és őt követő (csinos valamint sajnos kevésbé csinos) nők gondolkodás nélkül, boldogan húztak rövidnadrágot. Jellegzetes viselet volt a kor másik sikerdarabjával, a harisnyacsizmával. Annyira tarolt a hot pants, hogy még menyasszonyi öltözékként is szerepelt fehér harisnyanadrággal és cipővel.

Ma persze bármilyen alkalomra sokkal merészebb darabokat vesznek fel a lányok, mint mondjuk 1971-ben. Akkoriban még nők-férfiak egyaránt szájtátva bámulták, vagy becsmérelték (vérmérséklettől függően) a hétköznap, utcán forrónadrágban feszítő bátor amazonokat. Aztán lassanként csökkent az ellenzők száma. Először a férfiak kezdtek fejcsóválás helyett egyetértően bólogatni, és ez mind a mai napig így van. Rájöttek, hogy kár tiltakozni az élvezetes látvány ellen. A konzervatív, idősebb és kevésbé jó alakú hölgyek persze továbbra is felszólaltak a jó erkölcs nevében, hiába. A forrónadrág is elfogadott lett, bár ma megint inkább sortnak hívjuk.

Ma persze akár miniszoknyát, akár forrónadrágot tervezünk felvenni, nincs előttünk társadalmi vagy egyéb akadály. Csak a tükör. Ezt viszont érdemes figyelembe venni, szánjunk időt tükörképünk tüzetes, őszinte vizsgálatára, mert ugye az mégsem mindegy, hogy tényleg csinosak vagyunk-e szuperminiben vagy zsebkendőnyi sortban. ;)