A legtöbb nő tucatnyi különböző árnyalatú rúzs boldog birtokosa. Nem jövünk zavarba, ha a különféle alkalmak más-más szájszínt kívánnak. Ott sorakozik a piperepolcon a rózsaszín, bézs, narancs, lila, bíborvörös több árnyalata. De mit keres itt a bíbortetű?
Még az a nő is használ időnként rúzst, aki amúgy nem híve a sminkelésnek – egy kis ajakpír (optimális esetben) feldobja a megjelenést. Az üzletekben hihetetlen kínálatból válogathatunk, de szerintem csak tapasztalati alapon lehet letenni a voksot egy-egy fajta mellett. Van például olyan trendi márka, amelynek brutális árú rúzsát csak halálos fenyegetettség esetén használnám újra, mivel erősen szárító hatású, és kb. ilyen ízűnek képzelem a molyirtót. A legolcsóbbak között pedig sok olyan, mint a kiszáradt cipőkrém és még büdös is, persze azért lehet venni normális áron sokféle kellemes és tartós rúzst. És nem mérgezőek, mint régen.
Már a sumérok is
A sumérok már 5000 évvel ezelőtt díszítették ajkukat (és szemhéjukat), leginkább féldrágakőből készített porral.
Az egyiptomiak hennát vagy eléggé mérgező algakivonatokat használtak ajakfestési célra, így sokan szó szerint áldozatul estek a divatnak. Íme a "fashion victim" kifejezés történeti értelmezésben :) Ehnaton fáraó szépséges felesége, Nofertiti is festette a száját, mint ezt fennmaradt mellszobrán közelről megcsodálhatjuk, ha a berlini Neues Museumban járunk. Az ajkak festése általánosan ismertté vált, az ókori görögöknél és a rómaiaknál a színészek és a prostituáltak mindenképpen alkalmazták, meg persze a gazdag, elegáns hölgyek. És a kevésbé tehetősek is, ha hozzájutottak a festékhez.
Az első szilárd, illatosított, formába préselt ajakfestő rudacska Andalúziában készült a mór megszállás idején. A középkori mindenható katolikus egyház viszont egyáltalán nem díjazta az arckikészítés semmilyen formáját. Az ajkak festését konkrétan a sátánimádás részének tekintették, és kegyetlenül megtorolták. Belátható, hogy az arc szépségének feltűnő színekben megnyilvánuló kidomborítását ez pár száz évre erősen visszavetette.
Erzsébet királynő is
A szájfestés aztán a 16. század második felében Angliában (ekkor már nem katolikus ország, viszont öntörvényű királynője van) némileg elterjedt, de csak a felső osztálybeli hölgyek és a színészek körében. Nem véletlenül írtam színészeket, mivel az akkori angol színházban a női szerepeket férfiak játszották. Így hát sok férfi is festette a száját.
A szájkencét méhviaszból és vörös növényi festékanyagból keverték. I. Erzsébet királynő hófehérre púderezett arcához használta a vörös szájfestéket – ez vált elit körökben divatos sminkké. Holtsápadt arcú, szájuk helyén festett vérvörös sebhelyet viselő, de kinézetükkel elégedett, trendi divathölgyek járkáltak akkoriban a londoni palotákban. Rövid ideig tartott csak a vörös tobzódás, aztán évszázadokat kell ugrani a történetben. Gyakorlatilag egészen a 19. század végéig a szájfestés a félvilági nők, a prostituáltak és a színészek-színésznők megbotránkoztató privilégiuma maradt Európa-szerte. De aztán a rúzs szép karriert futott be.
Bíbortetű
Az USA-ban készített rúzsokat a 19. században kármin, vagyis bíborfestékkel színezték (a lektűrökben is gyakran hivatkoztak igéző kármin színű ajkakra). A szép színt pedig a bíbortetű nőstény egyedei biztosították. Az egyes kaktuszféléken élő kis vörös tetvekből kivont festékanyag drága volt, és drámai hatású. A 20. század végéig kellett várni, amíg szintetikusan is elő tudták állítani. Végül kiderült, hogy a szintetikus károsabb, mint az eredeti, tehát a tetvek nyertek.
A mindennapos rúzshasználat igazán széles körben a II. világháború után terjedt el, a népszerűsítésből a hollywoodi színésznők is kivették részüket. Ma már szerencsére nem számít erkölcstelennek a rúzsozás, az extrémebb rúzsok (pl. fekete) látványára sem akad fenn senkinek a szeme. A szépítkezést elvből elítélők nyilván kivételek, de reméljük, nem sokan vannak.
Utóirat: Aki szörnyülködik a bíbortetű miatt, és épp most határozta el, hogy inkább soha többé nem használ "tetves" rúzst, jobb, ha tudja, nem elég a az élénk színű rúzs örömeitől eltekintenie, mert a tetvekből származó kárminsav engedélyezett élelmiszerfesték is, jelölése E-120.