Ellentétben a különféle, csak Magyarországon világhírű művésznőkkel, Bánky Vilma a némafilmes korszak világszerte ismert ikonja lett. Az MGM filmstúdió nagyszabású marketing kampánnyal indította a színésznő amerikai karrierjét. Később ingatlanügynöknek és golfozónak sem volt rossz.
A némafilmek csillaga, a magyar Bánky Vilma, eléggé rövid, ámde igazi, világraszóló karriert csinált Amerikában. A bemutatott 24-ből mindössze 8 filmje maradt fenn épségben, ma alig tudják az emberek, ki is volt, de a hollywoodi Walk of Fame-en mégis kapott csillagot, mert ott úgy ítélték meg, hogy komolyan hozzájárult a film felemelkedéséhez.
Koncsics Vilma néven született Nagydorogon, egyszerű családban. Születési évként 1898 és 1903 közötti számok szerepelnek a különböző életrajzokban, de a legutóbbi kutatások szerint 1901 a hiteles. (Az eltérések főleg azért vannak, mert fiatalon kezdett játszani, és eleinte próbálta kicsit „öregíteni” magát, úgy vélte, akkor jobban elfogadják a szakmában.) Az egyszerűbben kiejthető Bánky nevet később vette fel külföldi karrierje miatt.
Gyerekszínész, majd igazi díva. Áramvonalas test, tussal hangsúlyozott kék szem, vastag szemöldök. Gyönyörű, nős férfiakkal viszonyba bonyolódó botrányhősnő, aki mindig férjhez is ment szerelmeihez. Nyolcszor házasodott. Rajongott az ékszerekért. Az elsők közt gyűjtött pénzt az AIDS leküzdésére. Meg jó színésznő is volt.
Elizabeth Rosemond Taylor Londonban született 1932-ben, de szülei amerikaiak voltak. Közvetlenül a II. világháború kitörése előtt a család visszatelepült az Egyesült Államokba. Kaliforniában telepedtek le, a papa művészeti galériát vezetett, a mama háziasszony volt, aki házassága előtt színésznőként tevékenykedett. Liz szép kislány volt, és mamája úgy gondolta, beteljesíti majd az ő színészi ambícióit, ezért filmes meghallgatásokra kezdte vinni.
A tehetséges gyereknek igen hamar munka ajánlatot tett a Metro Goldwyn Mayer stúdió és a Universal is, az utóbbit fogadták el. Egy kisebb szerepet kapott itt 1942-ben, de a stúdió emberei nem láttak benne fantáziát, szerintük nem volt elég gyerekes, szerződése meg is szűnt.
Viszont az MGM újabb lehetőséget adott neki, az 1943-as Lassie hazatér főszereplője lett. Elégedettek voltak vele, de az áttörést csak A nagy derbi című film hozta 1944-ben, amelyben egyébként Mickey Rooney volt a partnere. Brit akcentusú, lovagolni tudó gyerekszínésznő kellett a szerepre, s a 12 éves kislány kitűnően teljesített. Ettől kezdve nem volt többé gyerekkora, tinisztár lett, és a stúdió határozta meg az élete minden mozzanatát (bár a szemöldökét nem volt hajlandó megváltoztatni, és a haját sem hagyta átfesteni).
Rövid filmes pályafutása alatt (31 évesen halt meg) neki köszönhetően új fogalommal ismerkedett meg a mozijáró közönség: a vásznon megjelent a latin szerető. A nők őrjöngve rajongtak érte, a férfiak utálták, de megpróbálták utánozni.
Az olasz születésű, nehéz családi helyzetű fiú 1913-ban került Amerikába, itt akarta megalapozni a jövőjét. Karrierje eleinte nem nevezhető nagy ívűnek: New York-ban bértáncosként nőket szórakoztatott egy kávéházban, tánconként 10 centért. Aztán a sármos, jó mozgású és csinos fiatalember egyre elegánsabb körökbe került.
Los Angelesben kötött ki, és baráti tanácsra a filmszínészettel próbálkozott, egyelőre kevés sikerrel, csak néhány – természetesen néma – B movie-ban jutott neki szerep. Valentinóról ekkor még nem gondolta senki, hogy később ellenállhatatlan latin szeretőként robban be a filmvilágba.