Megjelent az újabb bookazine, ez már a nyolcadik a sorban: A Korona igazi története. Nagy-Britannia leghosszabban regnáló uralkodója II. Erzsébet királynő lett 2016. október 31-én, amikor meghaladta a dédnagyanyja, Viktória királynő 63 év, hét hónap és két napos rekordját. Még azon a héten a Netflix kibocsátotta A korona című szókimondó életrajzi sorozatot a királynő életéről, korai házassági konfliktusaitól a kezdő alkotmányos uralkodóként töltött éveiig. De vajon ez a sok díjat nyert drámasorozat ténylegesen mennyire gyökerezik a valóságban?

Az olvasó bekukkanthat a Buckingham palota kapui mögé, kiderítheti, milyen is volt valójában a királynő élete. Megismerheti a valóságot Erzsébet és Philip Mountbatten kapcsolatáról, a házasságuk korai éveit mérgező nehézségektől és pletykáktól kezdve az eltérő szülői hozzáállásukig, és elsőszülött fiuk, Károly magányos gyerekkoráig. Ezenkívül meg lehet azt is tudni, hogyan tett tönkre egy királyt egy románc (erről, vagyis VIII. Edwardról és Wallis Simpsonról esett szó korábban itt a blogon), hogyan nyílt meg az út II. Erzsébet számára, valamint hogyan törte össze egy tiltott szerelem Erzsébet szeretett húgának, Margit hercegnőnek a szívét.

Már kapható a könyvesboltokban, és megrendelhető a könyves online felületeken is, postázással. Elektronikus, letölthető verziót is lehet belőle venni.

És hát ki fordította? Persze, hogy egy bizonyos manó. :)

Az ételgyűjtők körében egyre trendibb dolog királyi esküvők tortaszeleteit megszerezni, méghozzá nem is kevés pénzért. Megenni ugyan többnyire nem ajánlott ezeket a maradványokat, de ez nem is cél. Birtokolni és dicsekedni vele annál inkább.

Megőrizni egy szeletet az esküvői tortából – ez egy 19. századból eredő babonás szokás angolszász helyeken. Úgy vélték szerencsét hozó dolog az esküvői emeletes torta felső szintjét, vagy abból egy szeletet eltenni a (remélhetőleg hamarosan bekövetkező) keresztelőre, és akkor elfogyasztani. Ma inkább az első házassági évfordulóra mentenek meg egy darabot az esküvői tortából a párok, általában mélyhűtve. Igen, de nem romlott meg a torta, hiszen régen nem állt rendelkezésre fagyasztó? Tényleg nem, de ez a speciális sütemény hagyományosan (aszalt) gyümölcsös-alkoholos kompozíció volt, amely sokáig elállt. A gyümölcs a termékenység szimbóluma volt, a bor vagy brandy pedig a tartósítást szolgálta.

A 18. század végétől az uralkodói menyegzőkön szokás lett több szintes tortát készíteni, egyrészt hogy mindenkinek jusson, és kis dobozokba csomagolva a szeleteket, ajándékba is lehessen belőle küldeni, másrészt mert ez csak növelte a királyi pompát. Nem annyira az ízlés diadala volt ez, mint inkább a részletgazdag luxusé. Ez a trend megmaradt mind a mai napig.

Most a brit uralkodói család esküvő tortái között nézelődünk, és persze nem a kóstolásra teszem a  hangsúlyt, mert van itt 1840-es, összeaszott relikvia is, de értékét mégis növeli, hogy maga Viktória királynő vagy újdonsült férje, Albert haraphatott volna bele a saját esküvőjén. Mivel egyikük sem tette, és azon frissiben egy gyűjtőhöz került a bedobozolt szelet, majd újabb gyűjtőkhöz, azóta sem kóstolta senki.

Hogy feleségül vehesse őt, a király lemondott a trónjáról. A britek ezt sosem bocsátották meg a kétszeresen elvált, közrendű, ráadásul amerikai nőnek. Wallis Simpson, a csábító enyhén szólva megosztó személyiség volt, de mivel mindig vonzóan és elegánsan öltözködött, a stílusát sokan irigyelték, és utánozták. Királyné ugyan nem lett, de windsori hercegné és divatikon igen. És gyaníthatóan kémkedett is.

Sok a bizonytalanság körülötte. A születési ideje nem biztos, ő mindig 1896-ot adta meg, de egyes források szerint 1895-ben született Pennsylvaniában, amikor szülei még nem házasodtak össze. Ez szégyellnivaló származást jelentett volna Bessie Wallis Warfield számára, így valószínűleg inkább csalt egy évet.

Apja hamar meghalt, a családtagok támogatták az özvegyen maradt anyát és kislányát. Később nagybátyja jóvoltából előkelő leányiskolába járt, de szegény lányként. A Bessie nevet ifjú korában hamar elhagyta, úgy vélte, az csak a teheneknek való. Sosem számított szépségnek (erősen szögletes arcformája miatt ez szóba sem jött), de eszes volt, vékony, csinos, élénk, és ibolyakék szemekkel bűvölte hódolóit, akik állítólag sokan voltak.

20 éves korában férjhez ment Earl Winfield Spencerhez, az amerikai hadsereg snájdig pilótájához, akiről később derült ki, hogy felettébb erőszakos, és alkoholista. Kapcsolatuk hányatott volt, hol együtt éltek, hol külön, végül 11 év után 1927-ben elváltak.

A válásig Wallis egyáltalán nem viselkedett szentként a kortársak visszaemlékezései alapján. A külön élős időkben a pletykák szerint viszonya volt egy argentin diplomatával, majd, amikor több mint egy évet töltött Kínában, ott viszonyba bonyolódott Galeazzo Ciano gróffal, későbbi olasz külügyminiszterrel, Mussolini vejével, akitől teherbe is esett, és abortuszát követően sosem lehetett gyereke. (Amerikai állami iratok szerint úgy tudni, hogy Wallis egy időre a tengerészeti hírszerzés ügynöke lett az 1920-as években, emiatt utazott Kínába.) Valamint – a pletykák szerint – állandóan flörtölt boldog-boldogtalannal, és sötét kínai lebujokban különlegesen vad szex praktikákat tanult. (Másképp hogyan is csábíthatta volna el évekkel később a Prince Charmingot, a világ legvonzóbb agglegényét egy csúnyácska, akkor már nem is túl fiatal nő???)