Az ételgyűjtők körében egyre trendibb dolog királyi esküvők tortaszeleteit megszerezni, méghozzá nem is kevés pénzért. Megenni ugyan többnyire nem ajánlott ezeket a maradványokat, de ez nem is cél. Birtokolni és dicsekedni vele annál inkább.
Megőrizni egy szeletet az esküvői tortából – ez egy 19. századból eredő babonás szokás angolszász helyeken. Úgy vélték szerencsét hozó dolog az esküvői emeletes torta felső szintjét, vagy abból egy szeletet eltenni a (remélhetőleg hamarosan bekövetkező) keresztelőre, és akkor elfogyasztani. Ma inkább az első házassági évfordulóra mentenek meg egy darabot az esküvői tortából a párok, általában mélyhűtve. Igen, de nem romlott meg a torta, hiszen régen nem állt rendelkezésre fagyasztó? Tényleg nem, de ez a speciális sütemény hagyományosan (aszalt) gyümölcsös-alkoholos kompozíció volt, amely sokáig elállt. A gyümölcs a termékenység szimbóluma volt, a bor vagy brandy pedig a tartósítást szolgálta.
A 18. század végétől az uralkodói menyegzőkön szokás lett több szintes tortát készíteni, egyrészt hogy mindenkinek jusson, és kis dobozokba csomagolva a szeleteket, ajándékba is lehessen belőle küldeni, másrészt mert ez csak növelte a királyi pompát. Nem annyira az ízlés diadala volt ez, mint inkább a részletgazdag luxusé. Ez a trend megmaradt mind a mai napig.
Most a brit uralkodói család esküvő tortái között nézelődünk, és persze nem a kóstolásra teszem a hangsúlyt, mert van itt 1840-es, összeaszott relikvia is, de értékét mégis növeli, hogy maga Viktória királynő vagy újdonsült férje, Albert haraphatott volna bele a saját esküvőjén. Mivel egyikük sem tette, és azon frissiben egy gyűjtőhöz került a bedobozolt szelet, majd újabb gyűjtőkhöz, azóta sem kóstolta senki.
Egy kis kitérő. Az esküvői tortakészítés szokása a középkorba nyúlik vissza. A 17. századtól az volt a módi, hogy a nagy eseményre külön torta készült a menyasszonynak (fehér mázzal, amely a szüzességet és a tisztaságot szimbolizálta), és egy másik, kisebb a vőlegénynek (sötét színű, sok gyümölccsel). A 19. századra ezeket egyesítették, és egy nagy, kidíszített tortával ünnepelték az esküvőt.
Viktória királynő 1840-ben ment hozzá élete szerelméhez, Albert herceghez. Az ő esküvői tortájuk (lásd nyitókép) nagy is volt, díszes is, de még nem osztották különálló emeletekre, csak nagyszerű figurák ékeskedtek a tetején (Britannia jelképes női alakként áldását adja az ifjú párra), valamint egy kutya, amely hűséget jelképezte. És még pár galamb, meg néhány kis Cupido. Nyomott vagy 136 kilót, az átmérője pedig közelítette a 3 métert, szilvás ízesítésű volt, és az egészet hófehér cukormáz borította a korabeli leírás szerint. Megjegyzem, a fehérített cukor igen drága volt ekkoriban, így ez is a gazdagságot mutatta. Na, ebből a fantasztikus tortából maradt meg a fenti kövület, amiért egy 2016-os aukción 1500 fontot (jóval több, mint félmillió forintot) adott egy lelkes gyűjtő.
VIII. Edward igen rövid ideig volt király, lemondott a trónról, mert feleségül kívánta venni elvált, amerikai barátnőjét, Wallis Simpsont, és uralkodóként ezt nem tehette volna meg. Így aztán a windsori hercegi címet kapta meg és civilként összeházasodott az amerikai nővel. Az ő 1937-es esküvői tortájukból is megmaradt egy becsomagolt szelet, „A piece of our wedding cake W E” felirattal. Erről sajnos csak egy aprócska képet találtam, nehéz kibetűzni a szöveget. A kis csomag 1998-ban aukcióra került, és 30.000 dollárt (mintegy 8,8 millió forintot) ért egy gyűjtőnek.
II. Erzsébet királynő még hercegnő korában házasodott össze Philip Mountbattennel 1947-ben. Az esküvőjükre készült tortaköltemény a tradicionális gyümölcsös-alkoholos fajta volt, Fülöp herceg a díszkardjával vágta fel. A négyemeletes tortát 2000 vendég között osztották szét.
Ebből a díszőrség egy tagja is kapott egy bedobozolt szeletet, de nem ette meg, inkább megtartotta emlékbe. Halála után egy alapítványhoz került, remélve, hogy aukcióra küldik, és így anyagi támogatáshoz jutnak, de a terv nem valósult meg, és a tortaszelet egy iratszekrényben landolt, ahol évtizedekig hevert elfeledve. Végül egy rendcsináláskor rábukkantak, és 2013-ban aukcióra bocsátották. A Chrisite’s szakértője szerint „meglepően jó állapotban találtak rá, ami a magas rum-brandy tartalomnak köszönhető, de azért fogyasztásra nem alkalmas”. Viszonylag olcsón, 560 fontért (mintegy 208.000 forintért) lelt új gazdára.
Nem hagyhatjuk ki Charles herceg és Lady Diana 1981-es esküvői tortáját sem. Öt szintből állt, a szokásosnál letisztultabb, szögletes, a girlandokat mellőző kreáció volt. Mindössze egy festői virágcsokor díszítette a tetejét. A sajtkrém borítású, alkoholos gyümölcstorta egy szelete 2015-ben került árverésre.
Állítólag – a magas alkoholtartalomnak, és a gondos csomagolásnak köszönhetően – még mindig ehető, de a gyűjtők inkább csak licitáltak rá, és a szerencsés győztes 920 fontért (több, mint 340.000 forintért) vihette haza. Gyanítom, ő sem eszi meg.
Már meg is érkeztünk a jelenbe, William herceg és Kate Middleton esküvői tortája van hátra 2011-ből. Igen, ebből is aukcióra került egy szelet. És ez biztosan ehető! A nyolc emeletet Fiona Cairnes sztárcukrász készítette, a művelet 5 hétig tartott. Kate részletes utasításokat adott a virágdíszeket illetően, mert fontos volt neki a szimbolikus virágnyelv megjelenítése. Így aztán 17 féle növény szerepel az ékítmények között. Ez is a hagyományos gyümölcsös-alkoholos megoldás lett. Annyi benne az alkohol, hogy az alkotó szerint még évekig ehető marad. 2014-ben 7500 dollárt (kicsivel több, mint 2 millió forintot) fizetett érte egy elszánt licitáló. Vajon ő megeszi? Vagy esetleg már meg is ette? Csak viccelek. Elég drága desszert. Fura egy divat ez az ételgyűjtés.
