A nagyhírű oxfordi egyetem már sokszáz éves, de, a középkorban nem volt annyira békés ott az élet, mint ma. Létrejöttétől kezdve sok konfliktusba keveredett. Alapítólevele sosem volt, viszont autonómiája igen.
Előrebocsátom, a nyitókép a párizsi egyetemet ábrázolja egy 14. századi kéziratból, mert sajnos nem találtam hasonló oxfordi ábrázolást, de a középkori egyetemi fílinget ez is jól mutatja.
A középkori egyetemek az egyház segítségével jöttek létre, és többnyire uralkodók is támogatták őket. Ki-ki saját érdekei szerint. A pápák a vallási tanítások védelmét, szellemi utánpótlást vártak tőlük, és kitűnő kommunikációs fórumnak tekintették az egyetemet. Az uralkodók hatalmuk megerősítését, tanácsadást, és az igazgatási rendszer működtetésének segítését várták el az univerzitástól. Ha a király és a pápa szándéka találkozott, jó esélye volt az egyetemnek. Általában fontos volt a jó földrajzi elhelyezkedés is. Később hercegek is hoztak létre ilyen felső iskolákat (pl. Erfurt, Bécs), de ezeket kevésbé autentikusnak tartották a korban. Divat lett egyetemet alapítani.
Bármely egyetem csak az egyházi és a világi hatalom ellen felváltva folytatott vitákban tudta megszerezni fejlődésének garanciáját és az egyetem lényegét, az autonómiát. Mik lehettek egy egyetem előjogai?
- Az immunitás, vagyis az egyetemen az állam tisztviselői nem intézkedhettek.
- Az egyetemi polgárok a rektor bírói hatalma alá tartoztak.
- Az önigazgatás elve, miszerint az egyetem ügyeit kizárólag saját választott tisztviselői intézték.
Nehéz kérdés, miért nem a fejlett Londonban alapították Anglia első egyetemét, miért egy kisvárosban, Oxfordban jött az létre a 12. század végén? 1167-ben II. Henrik király megtiltotta, hogy angol diákok a párizsi egyetemre járjanak, így sok diák Oxfordba ment, ahol már korábban is folyt oktatás (bár pontos adatok nincsenek a jellegéről). Az tudható, hogy 1180 körül odatelepítettek egy királyi igazgatási egységet és az egyházi bíróságot, így az akkori szabályok szerint Oxford volt az egyetlen hely, amely befogadhatta a külföldről érkező, ottani tanulmányok iránt érdeklődő diákokat (és professzorokat) is. Biztos alapítási időpont nem ismert. A városban az egyetem (más néven studium generale) nem felsőbb utasításra jött létre, hanem mert a tanárok és a diákok ott gyűltek össze, oktatás és tanulás céljából. Így ennek a máig viruló, elég patinás egyetemnek nincs is alapító okirata (statútuma)!
Magyarországról is utaztak Oxfordba tanulni vágyók, különösen azért, mert a kor egyik híres teológusa, Alexander Neckham ott tanított. Az első név szerint ismert oxfordi diák egyébként Magyarországi Mikós volt, akinek tanulási költségeit az angol királyi udvar fizette (beleértve két szolgája fizetségét is).
Az oxfordi egyetem folyamatosan viszálykodott a várossal. 1208-ban kezdődött. Egy diák megölte szerelmét, majd elmenekült a városból, mire a felháborodott polgárok megtorlásként felakasztottak két (ártatlan) diákot. Válaszként a tanárok beszüntették az oktatást, és elhagyták a várost. Az áldatlan állapotok elég lassan, 1214-re szűntek meg, amikor a pápa követének segítségével készült az egyetem számára egy szabályzat, amely meghatározta az egyetem szabadságjogait. Pár év múlva kiegészítették a király rendeleteivel, amelyek pontosan előírták a kancellár (az egyetem vezetője), a professzorok, a diákcsoportosulások feladatait, és biztosították az egyetem autonómiáját mind a püspökkel, mind a városi hatóságokkal szemben.
A városnak a két diák feletti igazságtalan ítélkezésért jóvátételt kellett adnia: minden évben Szent Miklós napján meg kellett vendégelnie száz diákot (ez a hagyomány fennmaradt). A vitás ügyek rendezésére pedig létrehoztak egy testületet egyetemi és városi emberekből. Persze továbbra is volt sokféle viszálykodás a város és az egyetem közt. 1355-ben például Szent Skolasztika napján egy kocsmai verekedés tört ki a diákok és a polgárok között, folytatásaként a városiak még meg is ostromolták az egyetemet. (És ez csak két példa volt.)
De nem csak ilyenfajta hadakozás fordult elő. Az 1360-as évektől Oxfordban tanult, majd tanított John Wycliffe teológus, vallásújító. Itt fejtette ki először a katolikus egyházat radikálisan támadó nézeteit. Az aktuális pápa kérte is az egyetem kancellárját, utasítsa Wycliffe-et tanai visszavonására. Nem vonta vissza. Az egyetem nem adta ki őt a pápai igazságszolgáltatásnak, sőt engedték elszökni. Ez persze nem javította viszonyukat az egyházzal, amely ezért hosszú évtizedekig nem bővítette az egyetem jogainak körét. Hosszan lehetne még sorolni az egyetem középkori egyházi és világi összeütközéseit, de mindet túlélte.
A különböző egyetemek történetében mindig voltak konfliktusok. Ezek rendezésére sokféle megoldás születhetett. Ha nem jutottak dűlőre, akkor végső megoldásként az egyetemek éltek a szecesszió lehetőségével (Oxford nem kényszerült erre, ott csak részlegesen történt ilyen az 1208-as események következtében). Ez kivonulást jelentett, és viszonylag könnyen megtehették, mivel még nem rendelkeztek nagy könyvtárakkal, értékes állandó épületekkel. A professzorok és a diákság költöztetése nem okozott áthidalhatatlan nehézséget.
Az ilyen kivonulások végeredménye kétféle lehetett. Ha sikerült megszüntetni a konfliktust, az egyetem visszaköltözött eredeti helyére, ha nem lehetett egyezségre jutni, akkor egészen más városban, új környezetben eresztett gyökeret. Úgy tűnik, ebben sem változott a világ sok évszázad alatt, pedig úgy hinnénk, ma ez nem olyan egyszerű, hiszen például épületeik és jelentős könyvtáruk is van az egyetemeknek. A szellemi értékek, oktatók, diákok persze könnyebben mozdíthatók. Az biztos, hogy egy ilyen végleges kivonulás régen is veszteség volt, és – ha megtörténik – ma is az.
Segítségemre volt Mikonya György: Az európai egyetemek története című könyve és több netes forrás, főleg a University of Oxford weboldala.