Kezdhetném úgy, hogy már a régi rómaiak is, és igaz lenne (volt, amikor rövid frizurát viseltek az ókori divathölgyek). Most viszont az 1920-as években trenddé vált női rövidhaj őrület a téma, vagyis a bubifrizura.
A határozott körvonalúra vágott rövid – ez alatt a 20. század elején többnyire az állig vagy csak kicsit lejjebb érő hajat értették – frizura az 1920-as évek nagy újítása. Kifejezte a nők emancipációját, és mivel fiúsnak tekintették, bátor kirándulásnak számított az előtte csak férfiak számára fenntartott fodrászati irányzat területére. És persze sokkal kényelmesebb volt, mint a hosszú, derékig vagy térdig érő, bonyolult fodrászolást igénylő, addig egyedül nőiesnek tekintett hajviselet.
Az I. világháború nehézségei meggyorsították a női életmód, és ezáltal a divat átalakulását, ami a boldog békeidőkben mindig csak lassan változott egy keveset. A háború idején a férfiak hadba vonulásával sok nő munkába állt, és egyúttal levágatta a haját, hiszen nem volt ideje és módja a „nőies” frizurával bajlódni. De ekkor még nem lett belőle igazán divat, inkább csak praktikus kényszerűség volt.
A 20-as évekre viszont kikristályosodott, hogy a háború befejeztével a nők nem akarnak visszatérni a régi béklyók közé: sokan tovább dolgoztak (még sok gazdag nő is igyekezett hasznos tevékenységet folytatni), már nem akartak földet söprő ruhát, nem akartak fűzőt, és nem akartak órákig szárítandó, fésülendő hosszú hajat sem. A modern, független, önálló kis hölgy, a flapper frizurája lett a bubi. A férfiak a fejüket csóválták, siratták a hölgyek elvesztett nőiességét, aztán mégis megszokták az új módit.
Volt olyan nő, aki sírva vágatta le a haját a fodrásznál, de a divat erősebbnek bizonyult a hagyománynál. A levágott copfokat mindenesetre sokan hazavitték részben emlékül, részben azt gondolva, jó lesz még valamire. (Később jó is lett, mert estélyeken, bálokon elharapózótt a póthaj divatja.)
A hollywoodi színésznők élen jártak az új hajtrend népszerűsítésében, s mivel a moziba járás volt akkor a legmodernebb szórakozás, sok nő akarta a filmen látott népszerű filmdívák frizuráját utánozni. Louise Brooks, Clara Bow vagy Gloria Swanson – némafilmek világhírű sztárjai – mind bubit viseltek, a rajongók pedig a filmek alapján kértek hajvágást a fodrásznál, illetve inkább a borbélynál. De olyan hírességek is népszerűsítették a bubit, mint Coco Chanel, Josephine Baker vagy Kiki de Montparnasse.
A női fodrászok addig ahhoz voltak szokva, hogy mosniuk, szárítaniuk, formázniuk kell a hosszú hajat, nemigen értettek a precíz hajvágáshoz, így eleinte előfordult, hogy nők hosszú sora várakozott a férfifodrászatban, vagyis a borbélynál, hogy megszabaduljon évekig növesztett hajától, és sikkes rövid frizurára tegyen szert.
Aztán a női fodrászok is belejöttek, és egyértelműen örültek az új divatnak, mert a hölgyek gyakrabban jártak mosatni, ondoláltatni, a megnőtt hajvégeket újra formára vágatni. Nem volt nagyon olcsó mulatság, Magyarországon például 10-15.000 koronába is kerülhetett a vágyott frizura.
Az akkori bubi trendet nem úgy kell elképzelni, hogy minden divatos nő tökegyforma hajjal futkosott az utcákon, a szenzáció csak a haj rövidsége volt. Ezen belül rengeteg lehetőség mutatkozott az egyéni megvalósításra. A frizura lehetett kicsit rövidebb, kicsit hosszabb, göndörített, szög egyenes, fejre tapadó, frufrus, oldalt vagy középen elválasztott, és persze Marcel-hullámokba rakott.
Az őrület mindenütt elterjedt, de természetesen nem minden hölgy vágatta le „legfőbb ékességét”, volt, aki megvetően nyilatkozott a rövid hajról. De volt, aki óvatos duhajként menő akart lenni drasztikus beavatkozás nélkül, tehát kicsit csalt, és álbubi hajat hordott. Csak keveset vágatott a hajából, és hátul a hajvonala irányába feltekerte (befelé), hajtűkkel megtűzte, és az eredmény olyan lett, mint egy hosszabb bubi.
A harmincas évekre megszűnt a bubiláz, újra hosszabb, lágyabban hullámosított frizurát kezdtek hordani a nők, de az extra hosszú haj általános divatja nem tért vissza.
A bubifrizurát persze mi is ismerjük, mert 1963-ban a fodrászmágus, Vidal Sassoon újra divatba hozta. Híres, ötpontos vágási stílusával geometrikus pontosságú formákat alakított ki, és ez azóta is közismert fazon. Ő vágta például a sztármodell Twiggy és a sztárdivattervező Mary Quant haját, ők pedig mindketten nők ezreit inspirálták erre a hajviseletre. Ma angol nevén, bobként sikkes emlegetni, de a lényeg ugyanaz. Kis változtatásokkal gyakorlatilag ki sem megy a divatból, mert mindig van nő, aki a kihúzott hosszú hajak egyendivatjának idején is inkább jól formált rövid frizurát vágat magának.
