Igazi hollywoodi trendszetter volt: több mint 50 éves pályafutása alatt minden fontos filmszínésznőnek tervezett jelmezt, és több mint ezer filmben dolgozott. Harmincötször jelölték Oscarra.

Kaliforniában született Edith Claire Posener néven 1897-ben. Francia szakon végzett a Berkeleyn, és mester fokozatot szerezett újlatin nyelvekből a Stanford egyetemen 1920-ban. (Érdekes indulás, mivel tudható, hogy akkoriban még elég kevés nő végzett egyetemet.) Egy ideig iskolában tanított franciát, miközben rajzolni tanult.

1924-ben gondolt egyet, és minden tervezési, művészeti vagy jelmeztervezési gyakorlat nélkül jelentkezett a Paramount Pictures stúdióhoz jelmezterv rajzolónak. Felvették. Utóbb bevallotta, annyira akarta az állást, hogy a felvételi interjúra rajziskolai társának vázlatait vitte bemutatni. Eleinte némafilmek jelmezeit rajzolta, majd tervezte, a 30-as évekre pedig már elismert jelmeztervező lett.

Egy rajziskolai diáktársának bátyjához, Charles Headhez ment férjhez. Nem volt valami sikeres frigy, 1936-ban, több év különélés után válással végződött. Edith viszont további életében is megtartotta a Head nevet.

Kezdhetném úgy, hogy már a régi rómaiak is, és igaz lenne (volt, amikor rövid frizurát viseltek az ókori divathölgyek). Most viszont az 1920-as években trenddé vált női rövidhaj őrület a téma, vagyis a bubifrizura.

A határozott körvonalúra vágott rövid – ez alatt a 20. század elején többnyire az állig vagy csak kicsit lejjebb érő hajat értették – frizura az 1920-as évek nagy újítása. Kifejezte a nők emancipációját, és mivel fiúsnak tekintették, bátor kirándulásnak számított az előtte csak férfiak számára fenntartott fodrászati irányzat területére. És persze sokkal kényelmesebb volt, mint a hosszú, derékig vagy térdig érő, bonyolult fodrászolást igénylő, addig egyedül nőiesnek tekintett hajviselet.

Az I. világháború nehézségei meggyorsították a női életmód, és ezáltal a divat átalakulását, ami a boldog békeidőkben mindig csak lassan változott egy keveset. A háború idején a férfiak hadba vonulásával sok nő munkába állt, és egyúttal levágatta a haját, hiszen nem volt ideje és módja a „nőies” frizurával bajlódni. De ekkor még nem lett belőle igazán divat, inkább csak praktikus kényszerűség volt.

A 20-as évekre viszont kikristályosodott, hogy a háború befejeztével a nők nem akarnak visszatérni a régi béklyók közé: sokan tovább dolgoztak (még sok gazdag nő is igyekezett hasznos tevékenységet folytatni), már nem akartak földet söprő ruhát, nem akartak fűzőt, és nem akartak órákig szárítandó, fésülendő hosszú hajat sem. A modern, független, önálló kis hölgy, a flapper frizurája lett a bubi. A férfiak a fejüket csóválták, siratták a hölgyek elvesztett nőiességét, aztán mégis megszokták az új módit.

Bevallottan ruhamániás volt, a némafilmek nézői nemcsak játékát csodálták, hanem fantasztikus ruháit is. Indított saját divatmárkát, évekig id. Joe Kennedy (az elnök apja) szeretője volt, valamint elkötelezetten hirdette az egészséges életmódot.

A mindössze 152 cm magas, átható kékszemű színésznő Chicagóban született, apja katona volt. Emiatt a család sokat költözött, Gloria gyerekkora egy részét Puerto Ricóban töltötte, így spanyolul is megtanult. A filmezés közelébe véletlenül került. 15 éves volt, amikor nagynénjével közösen megtekintettek a chicagói Essenay filmstúdiót, és a lánynak megtetszett a műfaj.

Először statisztált és apróbb szerepeket játszott heti 13,5 dollárért (például Chaplin His New Job című filmjében mellékszereplőként jelent meg), majd teljes állásban elszegődött a stúdióhoz. 1916-ban Kaliforniába költözött, egy csomó sikeres filmben szerepelt, három év múltán pedig a Paramounthoz szerződött, és innentől üstökösszerűen felívelt a pályája.

Filmjeit nem sorolom, manapság kevés némafilmrajongó van, ők pedig biztosan ismerik ezeket. Egyet azonban kiemelnék, ez a Why Change Your Wife?, amelyet a híres Cecile B. DeMille rendezett, a jelmeztervezője Clare West volt. Ez alapozta meg Gloria divatikonná válását. A film röviden arról szól, hogy a szürke kisegér kinézetű háziasszonyt férje megunja és elhagyja.

A válás után a feleség változtatni akar életén, teljes átalakuláson megy keresztül, és divatos ruhák segítségével „születik újjá”. Ellenállhatatlan vamp lesz belőle, exférje le sem tudja venni a szemét róla. (Lám, lám, mire jó a divat?)

Gloria rengeteget köszönhetett a biztos ízlésű DeMille-nek, és az izgalmas ruhákat készítő Clare Westnek. Ennek tudatában volt, megtanult mindent, ami az ízlésről és stílusról tanulható, lassanként pedig kialakította egyéni stílusát. A közönség odavolt Swansonért, női rajongók a modern ruhákért is, és az egész divatkövető világ utánozta. Ő lett a 20-as évek modern nőideálja és egyik amerikai divatirányítója.