A felfedezések kora annak is érdekes lehet, akit amúgy a történelem részletei kevésbé érdekelnek. Az viszont talán igen, hogyan ismertük meg azokat a helyeket, ahová ma simán elröppenhetünk egy repülőgéppel, de ez sokáig nem volt lehetséges. Sőt, az emberek ezek létezéséről sem tudtak. Új bookazine.

A világ kicsiny hely. Legalábbis régen az volt. Képzeljünk el egy térképet, ahol Európa határai részletesek és pontosak, ám Afrika és Ázsia pereme alig van felvázolva. Egyszerűen elvesztek a semmiben. És mi van Amerikával meg Ausztráliával és környékével? Felejtsük el.

A felfedezések kora mindent megváltoztatott. Az európaiak elindultak, hogy felfedezzék a földgolyót, amerre jártak, távoli civilizációkkal, gyönyörű épületekkel és a bőség gazdagságával találkoztak. Új földrészeket rajzoltak a térképeikre, és a zsákmányolt értékekkel töltötték meg a kincstáraikat.

Fordítás közben sok olyat tanultam, amit az iskolában nem említettek, de érdekes. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy forgassa örömmel ezt a bookazine-t. :) (Szerintem karácsonyi ajándéknak is szuper.)

Bő, uniszex felsőruha, amit sok változatban viseltek az európai férfiak és nők a késő középkorban. A magyar divattörténetekben is francia nevén említik. A sokféléből a leginkább extrém a földig érő ujjú volt, ízes régi nevén – Apor Péter meghatározása szerint – a kutyafüles mente.

A fura nevű köpeny/köntös/ruha 1380 körül jött divatba és a következő század első felében is népszerű maradt Európa-szerte. Az akkori divatvilág központjának a burgundi udvar számított, ott találkozhatott a szemlélő a legújabb különleges darabokkal, onnan diktálták a trendet.

Hasonló felsőruhát persze már addig is viseltek, de az houppelande különösen bő, igencsak redőzött, többnyire övvel hordott változat volt. A nőké bokáig vagy földig ért, a férfiak válogathattak a különböző hosszúságok között, a combközépig érőtől a bokát verdesőig.

Létezett belőle ujjatlan, oldalt nyitott variáció, de legtöbbször terjedelmes ujjakkal látták el. Volt, amikor a bő ujjakat a csuklónál összefogták, így kitömött zsákra emlékeztető képződmény takarta a karokat.

Kedvencem a tölcsér vagy kürt alakú ujjal készült houppelande. Az ujjak a divat túlkapásaként gyakran földig értek. Elképzelhetjük mennyire lehetett ez néha porban vonszolt viselet praktikus, de a látvány mindenesetre pompás.

Mondanom sem kell, nem a pórnép, hanem az előkelők hordták mindenütt. A felhasznált nagy mennyiségű, lágy esésű, szépen redőződő szövet, a nemes anyagok (selyem, brokát, bársony), a gazdag díszítés mind a magas rangot, nagy vagyont jelezte.