A nagy ablakos, utcai üzleti portálok megjelenésével megnőtt a reklámozásra alkalmas hely, a gondos tulajdonosok pedig be is népesítették kirakataikat. Nemcsak egyszerű tárgyakkal, hanem vonzó, életnagyságú, divatosan öltöztetett babákkal is. Elárulom, hogy egy csinos kirakati babának akár egyéni karrierje is lehetett, példa erre Cynthia, aki társasági nő lett New Yorkban.
Az új divatot a korai időkben terjesztő utazó divatbabák kalandos világáról már írtam, de szerintem későbbi leszármazottaik, a modern kirakati babák elterjedése is érdekes történet. A szabók persze már a 18. században is használtak vesszőből, drótból vagy fából készült (fej nélküli) próbababákat, de ezek munkaeszközök voltak – ma is azok – és egyáltalán nem kerültek semmilyen kirakatba. Hiába nyílt ugyanis az utcára egy üzlet, nem voltak nagy ablakai. De nem is jutott eszébe senkinek az ilyen reklámozás, mivel a ruhák kézzel, lassan készültek, és egyediek voltak.
A 19. századig kellett várni: ekkor már tudtak nagyméretű, egybefüggő üveglapokat készíteni (ez kellett a kirakat kialakításához), a nagyvárosokban lassan az utcai közvilágítás is általánossá vált (este nem kellett lámpással a kézben botorkálni, lehetett sétálni is, és kirakatot nézegetni), feltalálták a varrógépet (ez megnövelte az előállított ruhamennyiséget, beindult a sorozatgyártás is). Létrejöttek az első nagyáruházak, és kivilágított kirakataikban megjelentek a divatosan felöltöztetett, kissé kezdetleges babák.
„Súlyos egyéniségek” voltak, többségük eleinte fej nélkül. Tulajdonképpen a szabóműhelyek próbababáit másolták. Nehéz vastalapzaton álltak, fából, bőrből vagy papírmaséból készültek. Kezük a testük mellett lógott, lábuk vagy párhuzamosan állt, vagy az egyik kicsit előrébb, ha voltak egyáltalán végtagjaik. Szerencsére nem sokáig maradt ez így, bár rögtön nagy sikert arattak.
A 19. század közepén egy párizsi kirakati babakészítő cég, a La Vigne újításkánt papírmasé fejet ajánlott a babáihoz. Nyerő húzás volt, a megrendelőknek tetszett, és minden gyártó azonnal utánozta őket. Most már a legnagyobb valósághűségre törekedtek. A fejeket papírmasén kívül viaszból vagy gipszből is készítették, a legtöbbet üvegszemmel és emberi hajból készült parókával. Sok babafej mosolygós volt, a fogsorukat fogászati anyagokból alkották. Hamarosan az egész kirakati baba igazi nőre kezdett hasonlítani. Bár némelyik megmaradt töredékes, viharvert példány engem inkább horrorfilm szereplőkre emlékeztet, zombi támadás után. :)
Az egyre valóságosabb babák némelyike Amerikában kiváltotta egy keresztény nőmozgalom (WCTU) haragját, ők a szexualitás megtestesülését látták (és erősen nehezményezték) például abban az 1899-es, viasz kirakati babában, amely szégyenlősen eltakarta arcát a kezeivel, miközben csak alsónemű volt rajta. Miss Modesty volt a neve (a baba dizájnerek általában nevet is adtak alkotásaiknak), és kifejezetten fehérnemű reklámozásra tervezték. Az ő „közönséges” kirakati szereplését nagyon szerették volna betiltatni a jó erkölcsre oly kényes hölgyszervezet tagjai, sikertelenül.
Viszont néhány helyen elérték, hogy városi rendelet készüljön: kirakatrendezéskor az üveget teljesen be kell fedni, nehogy ruhátlanul láthassák a népek az erkölcsromboló kirakati babákat. Sok fehérneműbolt még sokáig inkább fej nélküli babát állított a kirakatába, lévén az személytelenebb. Nem akarták a kedélyeket borzolni. Hát így.
Mindenesetre a kirakati baba trendi lett, és mutatta a divatot. A ruhákét is persze, hiszen ezért készítették, de a női test változó divatja is megjelent rajta. A 20. század elején alakja még a fűzőviselő viktoriánus divatnak felelt meg: darázsderék, magasra felnyomott keblek, telt forma, de az 1910-es években már egy kicsit vékonyabb lett. A 20-as években pedig, amikor a fiús alakú nő, a garçonne volt a sztár, még sokkal vékonyabb és apróbb mellű lett a kirakati baba is. A 30-as évek babái ismét kissé nőiesebbé váltak.
Az egyik leghíresebb babakészítő, Pierre Imans női és férfi viaszbabái igazi egyéniségek voltak, világszerte használták őket a nagyáruházak. Imans mindegyiknek nevet adott, más-más arcuk, és arckifejezésük volt, és a testük sem volt egyforma. Korántsem csak sovány alkatú teremtményeket készített, női babái közt volt 46-os ruhaméretű is. Az első színes bőrű kirakati babát is ő tervezte, Josephine Baker, a korszak híres táncosnője – a Fekete Vénusz – ihlette.
Idővel a babák anyaga is változott. A viasz ugyanis részletgazdag kialakítást tett lehetővé, de az elektromos világítás megjelenése tönkretette a valósághű hatást. A kirakati lámpák erős hője megolvasztotta a gondosan megformált, kifestett és divatos ruhát viselő babákat, egy estényi folyamatos világítás már megolvadt, szomorú viaszkupacot csinált belőlük. A készítők áttértek a papírmaséra, a gipszre, majd a műanyagra, a mozgatható végtagokra és a realisztikus pózokra.
És akkor Cynthia. Lester Gaba szobrász és kirakattervező teremtette. Eredetileg a híres New York-i Saks áruháznak készült sok más társával együtt, de önálló életre kelt. (Kicsit olyan, mint Pygmalion és Galatea esete Ovidius művében, bár ott Pygmalion még feleségül is vette a valódi nővé vált szobrot.) Igencsak realisztikus volt, alig 50 kilós, vékony, elegáns, kicsit csámpás, szeplős. A Life magazin készített egy humorosnak szánt képsorozatot és cikket a babáról és alkotójáról, bemutatva, mennyire valóságosak lettek a trendi kirakati babák. Gaba és bizarr „barátnője” a város különböző helyein pózolt a képeken. Cynthia egyből híres lett, és innentől nem volt megállás.
A Cartier és a Tiffany cég ékszereket, híres divatházak a legújabb kreációikat küldték el, hogy viselje. Szőrmebundákat és kalapokat terveztek neki, a Saks áruháztól pedig hitelkártyát kapott. A Metropolitan opera páholyt biztosított a számára, a Life magazin a címlapjára tette. Gaba szorgalmasan hordta magával mindenhová, társaságba, eseményekre. A rádióban is sikeresen szerepelt. Utóbbit nem pontosan tudom, hogyan, mert hát nem beszélt, de a róla szóló Wikipedia szócikkben ez áll. Gaba azt nyilatkozta, „barátnőjének” gégegyulladása van, azért néma. :))) Volt saját újságrovata. Meghívták még a windsori herceg és Wallis Simpson esküvőjére is 1937-ben. Rengeteg rajongói levelet kapott. Teljes őrület volt: ötletes marketingfogások és happeningek sora.
Aztán utolérte a végzet. Vagyis majdnem. Lecsúszott egy székről egy szépségszalonban, és eléggé összetört. A sajtó halálhírét keltette, de Gaba úgy találta, hogy az alapjai nem sérültek, és újraépítette Cynthiát. 1942-ben viszont Lester Gabát szólította a háború, be kellett vonulnia katonának, így a baba hosszú időre visszavonult. Nem is került elő, csak 1953-ban, amikor meghívták egy tévé show-ba, de akkorra már megkopott a varázsa, nem lett belőle újra társasági szenzáció. Gaba később úgy nyilatkozott, hogy nem is igen bánja, mert Cynthiával állandóan rengeteg, fárasztó tennivalója volt.
Érdeklődőknek: van egy jó kis flickr oldal, ahol rengeteg régi, félrégi és új kirakati babát lehet nézegetni.https://www.flickr.com/photos/17881974@N08/
