Trendmanó

Trendmanó


Bíbortetű, bíbor ajkak

2014. december 21. - trendmanó

164481984_szaj_thinkstock_v.jpgA legtöbb nő tucatnyi különböző árnyalatú rúzs boldog birtokosa. Nem jövünk zavarba, ha a különféle alkalmak más-más szájszínt kívánnak. Ott sorakozik a piperepolcon a rózsaszín, bézs, narancs, lila, bíborvörös több árnyalata. De mit keres itt a bíbortetű?

Még az a nő is használ időnként rúzst, aki amúgy nem híve a sminkelésnek – egy kis ajakpír (optimális esetben) feldobja a megjelenést. Az üzletekben hihetetlen kínálatból válogathatunk, de szerintem csak tapasztalati alapon lehet letenni a voksot egy-egy fajta mellett. Van például olyan trendi márka, amelynek brutális árú rúzsát csak halálos fenyegetettség esetén használnám újra, mivel erősen szárító hatású, és kb. ilyen ízűnek képzelem a molyirtót. A legolcsóbbak között pedig sok olyan, mint a kiszáradt cipőkrém és még büdös is, persze azért lehet venni normális áron sokféle kellemes és tartós rúzst. És nem mérgezőek, mint régen.

Már a sumérok is

A sumérok már 5000 évvel ezelőtt díszítették ajkukat (és szemhéjukat), leginkább féldrágakőből készített porral.

Nefertiti.jpgAz egyiptomiak hennát vagy eléggé mérgező algakivonatokat használtak ajakfestési célra, így sokan szó szerint áldozatul estek a divatnak. Íme a "fashion victim" kifejezés történeti értelmezésben :) Ehnaton fáraó szépséges felesége, Nofertiti is festette a száját, mint ezt fennmaradt mellszobrán közelről megcsodálhatjuk, ha a berlini Neues Museumban járunk. Az ajkak festése általánosan ismertté vált, az ókori görögöknél és a rómaiaknál a színészek és a prostituáltak mindenképpen alkalmazták, meg persze a gazdag, elegáns hölgyek. És a kevésbé tehetősek is, ha hozzájutottak a festékhez.

Az első szilárd, illatosított, formába préselt ajakfestő rudacska Andalúziában készült a mór megszállás idején. A középkori mindenható katolikus egyház viszont egyáltalán nem díjazta az arckikészítés semmilyen formáját. Az ajkak festését konkrétan a sátánimádás részének tekintették, és kegyetlenül megtorolták. Belátható, hogy az arc szépségének feltűnő színekben megnyilvánuló kidomborítását ez pár száz évre erősen visszavetette.

england_Elizabeth.jpgErzsébet királynő is

A szájfestés aztán a 16. század második felében Angliában (ekkor már nem katolikus ország, viszont öntörvényű királynője van) némileg elterjedt, de csak a felső osztálybeli hölgyek és a színészek körében. Nem véletlenül írtam színészeket, mivel az akkori angol színházban a női szerepeket férfiak játszották. Így hát sok férfi is festette a száját.

A szájkencét méhviaszból és vörös növényi festékanyagból keverték. I. Erzsébet királynő hófehérre púderezett arcához használta a vörös szájfestéket – ez vált elit körökben divatos sminkké. Holtsápadt arcú, szájuk helyén festett vérvörös sebhelyet viselő, de kinézetükkel elégedett, trendi divathölgyek járkáltak akkoriban a londoni palotákban. Rövid ideig tartott csak a vörös tobzódás, aztán évszázadokat kell ugrani a történetben. Gyakorlatilag egészen a 19. század végéig a szájfestés a félvilági nők, a prostituáltak és a színészek-színésznők megbotránkoztató privilégiuma maradt Európa-szerte. De aztán a rúzs szép karriert futott be.

Tovább
süti beállítások módosítása