A 15. század során egy különös, kúp formájú, fátylas kalap, a hennin közel 60 évig(!) trendi női viselet volt, magas homlokkal kombinálva. Mai szerepe már csak annyi, hogy ha gyerekünk tündérkirálylány szeretne lenni farsangkor, kikölcsönözhetünk neki egy tüll ruhacsodát varázspálcával, csúcsos föveggel, és kész a tökéletes jelmez. Vagy esetleg mi is felveszünk egy hennint, ha középkori várúrnőként kívánunk tündökölni egy jelmezbálban.

Az abszurd kinézetű, magasba nyúló hennin az 1430-as évektől kezdett terjedni, először a nemesasszonyok körében. De volt egy nem kevésbé abszurd elődje is, a vízszintesen terjeszkedő cornette, vagyis kétszarvú kalap. Utóbbi is függöny nagyságú fátyoldísszel büszkélkedhetett, és a középkori keskeny ajtókat tekintetbe véve, joggal feltételezzük, hogy viselője csak lapjával tudott átvergődni egyik helyiségből a másikba. Korabeli hiteles ábrázolásként bízvást elfogadhatjuk például az angliai Arundel várának templomában lévő síremléket, amelyen a portugál származású Lady Beatrice, Arundel 12. earljének felesége látható irdatlan méretű cornette-ben. Márványban megörökítve.

A középkori divathölgyek egy darabig feszegették a trendi női fejfedő vízszintes kiterjedésének határait (ne feledjük, nem volt könnyű a fejen sikkesen egyensúlyban tartani a szarvas kalapkölteményt), majd – mivel a divat szeszélyes – áttértek a magasság meghódítására. Erre a célra kitűnően megfelelt a szép anyagokból készített felmagasodó kúpkalap.

Az előforduló méretekről eltér a kutatók véleménye, a becslések 30-tól akár 90 cm-ig terjednek. Általában a csonka kúp formájú kalapok voltak a szolidabb méretűek. A kúp nem függőlegesen állt a hölgy fején, mindig kicsit hátra ferdítve illesztették fel.

A viselet Burgundiában és más francia területeken volt a legnépszerűbb, de Angliában, Észak-Európában, Magyarországon, Lengyelországban is hordták.

Vajon hogyan maradt meg ez az alkotmány a nők fején? Egy textíliával bevont drót vagy szalagokból font pánt képezte a fejen az alapot, amelyre egy vékony drótvázat rögzítettek, utóbbit beborították színes vagy mintás anyaggal. Elöl, a homlokra egy textillel bevont kis fémhurok feküdt fel, amely a szorosan fejre illeszkedő alap mellett segített megtartani a szerkezetet, nehogy hátra lebillenjen. Esetenként a nő fülei alá is lenyúlt két kis dróthurok, amelyek tovább stabilizálták kalap helyzetét.

A megformálás lehetett teljesen kúp alakú, vagy csapott végű csonka kúp. Ehhez hozzáerősíthettek még egy további megformált drótvázat (ez az úgynevezett pillangós fátyoldíszítéshez kellett), vagy csak simán a kúpra tették a fátylat.

A fagyitölcsérszerű fejfedőt beborította az áttetsző fátyol, amely hátul (többnyire a kalapcsúcson rögzítve) különböző hosszúságban lebeghetett a nők mögött.  A hajat legtöbbször összefogva besimították a süveg alá.

Ha megnézzük a korabeli ábrázolásokat, azt gondolhatnánk, hogy a festményeken, krónikákban szereplő nők kivétel nélkül erősen kopaszodtak elöl. De tévednénk. Ebben az időszakban ugyanis a nagyon magas homlok volt a trendi, ezért a divatkedvelő hölgyek nemcsak szorosan hátra fogták a hajukat, hanem – megemelendő a hajvonalat – a homlokuk fölött kiborotválták, vagy (mint manapság a szemöldököt) szedték, ami fájdalmas, egyenkénti hajszáltépkedést jelentett.

A divatkövető hölgyek azon igyekeztek, hogy a henninről lelógó fátyol hosszúságával legyőzzék nőtársaikat. Az elfajult versenybe sok helyen ruharendelettel avatkozott be a hatóság. Főszabályként leszögezték, hogy a polgárasszony fátyla derékig érhet, nemesasszonyé a sarkát verdesheti, uralkodóházbeli hölgyeké pedig seperheti a földet. Seperte is.

A középkori ajtók nemcsak keskenyek, hanem alacsonyak is voltak (a henninhez képest mindenképpen), így aztán az extrém cukorsüveget viselő dáma csak vagy mélyen lehajtott fővel, vagy térdet roggyantva tudott belépni bárhová. De a nők mukk nélkül vállalták ezt a kényelmetlenséget, nem találták túl nagy árnak a fenséges megjelenésért.

Az 1490-es évektől a hennin divatja lassan megszűnt. Az olasz reneszánsz eszméi addigra szélesebb körben elterjedtek Európában, és a nők fő ékességét, a hajat nem elrejteni akarták, hanem hangsúlyozni. Így aztán a divat a kalap helyett rávetette magát a hajdíszek területére.

Megjegyzem, a (trend)manók sipkája is hasonlít kicsit a henninre, fátyol nélkül ;)))