Azokban az időkben, amikor az emberek nem rajongtak a mosakodásért, az elviselhetetlen szagok ellen azért megpróbáltak védekezni. Nem annyira saját átható testszaguk zavarta őket, a környezetük és más emberek bűzét nem akarták érezni, erre kellett a finom illat. Meg a feltételezett gyógyhatások miatt.

Illat tekintetében most kihagyom az ókori görögöket, rómaiakat, egyiptomiakat és a távol-keleti népeket, csak a középkor végi-újkori Európára koncentrálok, mert itt az illatosítás szerepe másképp alakult, mint azokon a helyeken és azokban az időkben, amikor rendszeresen mosakodtak az emberek. A köztisztasági viszonyok is hajmeresztőek voltak, ezért a rossz szag állandó kísérője volt az életnek.

Vannak kételkedők, akik úgy vélik, csak az utazók leírásaiból lehet tudni a furcsa szagokról, de az nem mérvadó, mert ők idegenkedtek a más országbeli szagoktól. Ez teljes tévedés, mert a korabeli angolok, franciák, más nemzetiségűek írásaiban sok helyen vannak elejtett mondatok az őket hazájukban körülvevő bűzről. Persze némi (=rengeteg) izzadságszag nem zavarta őket, jóval később jött el az az idő, amikor csak fürdés után, dezodorral és/vagy parfümmel „körülbástyázva” merészkedik társai közé az ember.

Helena Rubinstein megmutatta a 20. századi nőknek, hogyan ápolják a bőrüket, és izgalmas luxuskozmetikumokat ajánlott nekik (persze nem ingyen). Elterjesztette a hidratáló arckrémet, neki köszönhetjük a vízálló szempillaspirált, a színezett púdert, a bőrtípusok megkülönböztetését, és az elsők között figyelmeztetett a túlzott napozás bőrkárosító veszélyeire. Egész életét a szépségiparnak szentelte, kevés szabadidejében pedig műgyűjtő és filantróp volt.

A szépségápolás virul, de felmerülő kérdés időnként még ma is, hogy a nők sminkeljenek-e, vagy elégedjenek meg adott kinézetükkel, mert hát ugye az a természetes (még akkor is, ha nem túl vonzó arcvonásokat, problémás bőrt osztott nekik a sors). Helena Rubinstein nem hitt a megváltoztathatatlanban, ő úgy vélte, a gondos bőrápolás és a smink csak növeli egy nő vonzerejét, és magabiztosságot ad neki. Nem valami vastag „vakolatrétegre” gondolt, hanem odafigyelésre és ésszerű korrekcióra, olyasmire, amit mindenki megtehet magáért. Így értette azt, hogy csúnya nő nincs, csak lusta. Az aprócska, mindössze 147 centi magas nő erre épített egy egész beauty birodalmat.