Trendmanó

Trendmanó

Rose Bertin, a divatügyi miniszter

2015. november 23. - trendmanó

rosebertin_bygripart.jpgNevét nem igazán ismerjük, de munkáit igen: Marie Antoinette viselte a ruháit, számos fennmaradt portréján megcsodálhatjuk őket ma is. Mademoiselle Bertin volt az első személyi stylist (ráadásul királyi) és tervezőnő, akiből igazi sztár lett.

rosebertin.jpgMa minden sztárocskának lehet és van személyi stylistja, de a 18. században ez még nem volt divat. A francia Rose Bertin volt az első, híressé is vált, és ő nem állt meg a legmagasabb pozícióig, hiszen Marie Antoinette személyes divattanácsadója és tervezője lett.

1747-ben Abbeville-ben (textiliparáról ismert város volt) született, egyszerű családból származott. A divat érdekelte, és nem óhajtott tisztes szegénységben élni, így 16 éves korában Párizsba ment szerencsét próbálni. Egy kalaposnőhöz állt be tanulónak, ahol igen sikeresen tevékenykedett, mert egy idő után a tulajdonos bevette üzlettársnak.

grand_moghul_paris_fashion_shop_bertin.jpg25 éves korában már saját boltot nyitott, elegáns környéken, Grand Mogol néven. Itt már nemcsak kalapokat lehetett kapni, hanem gyönyörű ruhákat és kiegészítőket is. Olyan befolyásos divathölgyek vásároltak nála és támogatták törekvéseit, mint Conti hercegnő és Chartres hercegnője. Chartres hercege is erősen érdeklődni kezdett az ifjú divatárusnő iránt, bár ő korántsem öltözködési szempontból. Rose rövid úton visszautasította, így a herceg hoppon maradt.

bertin_dress.jpgViszont felesége, a hercegnő tovább pártfogolta az eszes lányt (hosszú távon a herceg szerelme nem lett volna kifizetődő), és ő ajánlotta be 1774-ben a frissen királynévá avanzsált Marie Antoinette-nek. A divatrajongó királyné, akinek célja volt, hogy ő legyen a legjobban öltözött francia nő, hamarosan Bertin kisasszony – sosem ment férjhez – leghíresebb vevője lett. De nem az egyetlen, mert Rose kiváló üzletasszony volt, egyre bővítette elegáns vevőkörét. Francia és külföldi arisztokrata hölgyek vásároltak tőle, többek közt Madame Du Barry, a devonshire-i hercegnő, az orosz Marija Fjodorovna nagyhercegnő, a spanyol, a portugál és a svéd királyné. Fennmaradt üzleti feljegyzései szerint több mint 1500 vevője volt. A korszakban szokatlan módon „saját jogon” nőként(!) ünnepelt sztár divattervező lett.

attributed-to-rose-bertin-toronto-museum.jpgattributed-to-rose-bertin-court-dress-toronto-museum.pngMarketing szempontból is kimagaslóan ügyes volt, ugyanis a gazdag divathölgyeket egy ördögi körben tartotta. Marie Antoinette-nek mindig új, trendteremtő öltözékeket tervezett, a királyné örült, és viselte az egyedi kreációkat. Az udvar hölgyei persze majd meghaltak, hogy ők is úgy nézhessenek ki, mint uralkodónőjük, és a jószívű Rose nekik is készített a Marie Antoinette-éhez hasonló darabokat (vagyonokért). Amikor a királyné látta, hogy az udvarban a nők már mind olyan ruhában járnak, mint ő, új, másfajta ruhát akart, és Rose persze meg is tervezte neki. Ekkor az udvarhölgyek vágyakozni kezdtek az új fazonra, és ostromolták Rose-t, aki ismét „megszánta” őket. Mindenki örült, és fizetett. Kész, a kör bezárult. Jövedelmező megoldás volt, mármint a tervezőnőnek.

rosebertin_hats.jpgErősen befolyásolta kora trendjeit: ragyogóan pompázatossá tette az udvari nagy toaletteket, ugyanakkor divatba hozta a könnyű egyszerű, kényelmes muszlinruhát is, bonyolult díszítésű kalapkölteményeit toronymagas frizurákhoz tervezte. Fontos elemként kezelte a kiegészítőket, sminket, frizurát – mindnek harmonizálnia kellett a ruhával a kifinomult megjelenéshez.

marie_antoinette_bertin.jpgMademoiselle Bertin persze nem egyedüli beszállítója volt a feneketlen királynéi ruhatárnak. Sokaktól vásárolt még Marie Antoinette, de egyik divatárus sem került vele olyan közeli, szinte baráti kapcsolatba, és tett szert olyan befolyásra, mint az alacsony származású Rose. Hetente kétszer jelent meg a királynénál: leszállította a megrendelt darabokat, és vitte bemutatni az új terveit.

attributed-to-rosebertin.jpg1776-ban a párizsi divatárusok szövetségbe tömörültek, és Rose-t választották vezetőnek. Evvel komoly reklám lehetőséghez jutott, mert jogot szerzett arra, hogy havonta kétszer saját, trendi öltözetű Pandora divatbabát küldhessen az európai gazdag divathölgyeknek. Egy év múlva már 40 alkalmazottja és tucatnyi beszállítója volt. Mérhetetlen befolyása és gazdagsága megnövelte az arroganciáját is, ruháit csillagászati összegekért adta.

rose_bertin_invoice_angelique_de_perigny_1786-7.pngAz áraiból egy kis ízelítő: egy különlegesen díszített selyemkalap 60 livre, egy egyszerű szalmakalap (csak néhány tollal és virággal ékítve) 20-40 livre, egy udvari díszruha 1900- 2800 livre volt. Viszonyításul csak annyit, hogy a francia királyné éves ruhapénze 120.000 livre volt, ebből mindössze 43 különlegesen pompás díszruhára telt Bertin kisasszonynál. Persze Marie Antoinette nemcsak méregdrága udvari toaletteket rendelt, és tudjuk, hogy mindig túlköltekezett, de akkor is rémisztő árakról van itt szó. Rose egy fennmaradt számláját (az arisztokrata Angelique de Perigny vásárolt nála többek közt esküvői öltözéket) a Christie's aukciós ház bocsátotta árverésre.

A sajtó gúnyosan csak divatügyi miniszternek (ministre des modes) nevezte Mademoiselle Bertint. Mint befolyásos királynéi stylist és kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, francia divatot terjesztő tervező, tulajdonképpen az is volt.

rosebertin_dress_detail.jpgÍgy ment ez a forradalom kitöréséig. De a királyi udvarhoz közel álló Rose a guillotine-t is el tudta kerülni, csak az üzlete ment tönkre. Gazdag vevői vagy elmenekültek az országból, vagy elvesztették vagyonukat, legrosszabb esetben a fejüket is (szó szerint). A forradalmárok közül sokan részben Rose-t okolták Marie Antoinette könnyű kezű költekezéséért.

De Rose nem volt hálátlan, továbbra is teljesítette az őt felemelő királyné immár apró megrendeléseit (régi ruhák átalakítása, új szalagok), egészen annak bebörtönzéséig. Marie Antoinette a börtönbe egy Rose Bertin készítette ruhában vonult be, ez volt az utolsó, amit a tervezőnő készített neki.

rose_bertin_portrait.pngVégül 1792-ben jobbnak látta, ha elhagyja Franciaországot. Három évet töltött emigrációban, Brüsszelben, Frankfurtban, majd Londonban. 1795-ben hazatért, nem is esett különösebb bántódása, de karrierjének örökre vége lett. Ezt nem heverte ki sem anyagilag, sem érzelmileg. Visszavonultan élt 1813-ban bekövetkezett haláláig.

Mindenesetre lenyűgöző, hogy hihetetlen magasságokba jutott egy olyan világban, ahol a nők nemigen boldogultak önállóan, és szerény származása ellenére csodás karriert futott be. Tervezői, üzleti és kapcsolatépítő tehetsége tette sztárrá.

A bejegyzés trackback címe:

https://trendmano.blog.hu/api/trackback/id/tr218103482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kugi · http://kugi.blog.hu 2015.11.25. 11:51:30

Ügyes nő volt egy férfiak által dominált világban.
Az utolsó kép őt ábrázolja?

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2015.11.25. 12:52:49

@kugi: Igen, őt. A nyitókép is ő, csak egy idealizáltabb variációban. amúgy tényleg ügyes volt, ma már alig érzékeljük, mennyire.
süti beállítások módosítása