Rövid filmes pályafutása alatt (31 évesen halt meg) neki köszönhetően új fogalommal ismerkedett meg a mozijáró közönség: a vásznon megjelent a latin szerető. A nők őrjöngve rajongtak érte, a férfiak utálták, de megpróbálták utánozni.

Az olasz születésű, nehéz családi helyzetű fiú 1913-ban került Amerikába, itt akarta megalapozni a jövőjét. Karrierje eleinte nem nevezhető nagy ívűnek: New York-ban bértáncosként nőket szórakoztatott egy kávéházban, tánconként 10 centért. Aztán a sármos, jó mozgású és csinos fiatalember egyre elegánsabb körökbe került.

Viszonyba bonyolódott egy komoly üzletember feleségével, és tanúskodott a nő mellett annak válóperében is. A bosszúszomjas férj elérte, hogy letartóztassák Valentinót, de máig sem tudni mi volt pontosan a vád, mert később ezt törölték a nyilvántartásból. A feleség a válás után lelőtte exférjét, hősünk pedig elmenekült New York-ból, nehogy a botrány újabb hullámába keveredjen.

Los Angelesben kötött ki, és baráti tanácsra a filmszínészettel próbálkozott, egyelőre kevés sikerrel, csak néhány – természetesen néma – B movie-ban jutott neki szerep. Valentinóról ekkor még nem gondolta senki, hogy később ellenállhatatlan latin szeretőként robban be a filmvilágba.

A civil életben sem. Beleszeretett ugyanis Jean Acker színésznőbe, meg is kérte a kezét, nem tudva, hogy leszbikus. Mivel Jean éppen egy meleg szerelmi háromszög kellemetlenségeivel küzdött, úgy vélte, karrierje és jó híre megőrzéséhez pont kapóra jön egy férfival kötött házasság, így igent mondott. Az esküvő után viszont kizárta újdonsült férjét a hotelszobájukból, és hát később sem lettek egymáséi. Valentino még hónapokig szerelmes levelekkel ostromolta, hiába. Külön költöztek, de nem váltak el.

Rudolphunk színészi sorsa viszont jobbra fordult. Az Metro stúdiónál először kapott egy kisebb szerepet, majd 1921-ben Az apokalipszis négy lovasa című filmben egy főszerepet – Julio, a latin szerető –, és ez meghozta a sikert. Pénzt egyelőre nemigen, mert sajnos előnytelen szerződése volt. Ráadásul a siker ellenére egy újabb B movie-ban szerepeltették. Ám játszott a Kaméliás hölgyben is, ami újabb sikert hozott, és itt szeretett bele Natacha Rambovába, a film művészeti vezetőjébe. Ezúttal az érzelem kölcsönös volt.

Innentől az események gyorsan követték egymást. Összeköltöztek Natachával, Valentino beadta a válópert, új stúdióhoz szegődött (Famous Players), és eljátszotta élete egyik leghíresebb szerepét A sejkben. Mindez alig néhány hónap leforgása alatt.

Aztán végre megkapta a bontóperi végzést, szerepelt a Vér és homok című filmben (óriási siker volt!), és Mexikóban feleségül vette Natachát.

Amint visszatért Kaliforniába, azonnal börtönbe zárták bigámiáért. Ott ugyanis az akkori törvény szerint a válás kimondásától egy évet kellett várni az új házasságkötésig, és ez még nem telt le. Végül csak egy hétvégét ült a hűvösön, mert filmes barátai óvadékkal kihozták, és a következő hétfőn már el is kezdte forgatni Az ifjú maharadzsát. Natachát elválasztották tőle: New York-ba küldték, hogy a törvény is be legyen tartva (bár a nő még éppen Az ifjú maharadzsa jelmezein dolgozott). Ez a film nem volt nagy siker. A stúdió azonnal újabb forgatásra hajszolta a színészt.

Valentino őrjöngött az egész helyzet miatt, és sztrájkba kezdett. Nem dolgozott, de a fizetését sem vette fel. Sajtószenzáció lett a dologból, majd per, mert a stúdió bosszúból el akarta tiltatni a sztárt minden színészi munkától. Valentino szerint sztrájkja a művészi szabadságról szólt, de a fizetését is kevesellte. A felek minden részletet kiteregettek a sajtónak, ez ismerős megoldás ma is. A stúdió nyerésre állt.

Rudolph egy ideig nem működhetett színészként, így 1922 végén a Mineralava Beauty Clay Companyhoz szegődött, ő lett a cég arca, vele reklámozták beauty termékeiket. Annyi női rajongója még egy színésznek sem volt, mint neki, ezért a 88 amerikai és kanadai várost érintő, szépségversenyeket is tartalmazó marketing túra elképesztően sikeres lett.

Mikor visszatért az USA-ba, színészként is győzött.Ajánlat várta heti 7500 dolláros fizetéssel és kreatív kontroll jogokkal. Viszont kevésbé sikeres filmek következtek. Átnyergelt hát a United Artistshoz, és itt már igazán előnyös szerződést kötött: kevesebb, de jó minőségű film készítése, jelentős fizetés.

Kora legszexibb férfija volt, a latin szerető kifejezés tulajdonképpen ezt takarta. Óriási ikon lett. Az amerikai férfiak viszont túl érzelmesnek, kifinomultnak, egyenesen nőiesnek titulálták (közben pedig szorongtak, hogy nem tudnak olyanok lenni, mint ő). A nők pedig imádták (benne látták minden vágyuk megtestesülését), ha a közelébe jutottak, a ruhát is megpróbálták leszaggatni róla. A férfiak ezért külön utálták. Ekkor merült fel a homoszexualitásáról szóló találgatás, ami persze sosem bizonyosodott be. Túl jóképű volt, túl jól táncolt, túl hosszú volt a szempillája, és filmjeiben egy csomó gyűrűt is viselt. Az „igazi férfi” nem ilyen. Pedig Valentino igazi férfi volt. Csak éppen új trendet képviselt.

Azonban a házassága Natachával megromlott, felesége gyakorlatilag mindenbe beleszólt, és hűtlen is volt. A sajtó végül neki rótta fel a sikertelen filmeket is. Külön költöztek, majd elváltak. Rudolph nem gyászolt túlzottan, inkább a szexi Pola Negri színésznőnek udvarolt (és egyáltalán nem csak neki).

Karrierje ismét szárnyalt: elkészítette A fekete sast és A sejk fiát, mindkettő siker lett. Ezekben a filmekben a magyar Bánky Vilma volt a partnere, akivel jó barátok lettek.

És itt a vége. 1926. augusztusában vakbélgyulladással került kórházba. Sikerrel megműtötték, de hashártyagyulladása is volt, és pár nap múlva mellhártyagyulladást is kapott. Bár végig úgy gondolta, felépül, ezt már nem élte túl. Csak 31 éves volt.

Rajongóit sokkolta a halála, ravatalánál tömeghisztéria alakult ki. Közel 100000 ember (!) búcsúztatta New York-ban a latin szeretőt.