A nagy becsben tartott, gazdagon díszített középkori kódexek, imakönyvek ábrái között sok groteszk alakot lehet találni lapszéldíszként. Hogy került a fenékmutogatás, hányás és sok egyéb bizarr kép a többnyire mélyen vallásos szövegek illusztrációi közé? A történész kutatók vitatkoznak a magyarázaton, és van köztük, aki álszent módon nem is vesz tudomást ezekről.
A British Library gazdag középkori kéziratgyűjteménnyel rendelkezik, és többek közt digitalizálta a Gorleston Psalter nevű 14. századi zsoltároskönyvet, erre találtam rá a neten. A sok képpel ellátott könyvnek nem annyira az iniciálékat díszítő, „szabályos” alkotásai keltették fel a figyelmemet, inkább a lapszéldíszein (marginalia) volt mit böngésznem. A középkori könyvek lapszéldíszei általában tartalmilag nem kapcsolódtak szervesen a szigorúan vett szövegtesthez. Előfordulnak köztük életképek (pl. szántóvető, kovács, vadász), de sok helyen felbukkan egyfajta fejre állított világ is, furcsa, többször ember-állat keverékéből megalkotott figurák, nehezen értelmezhető jelentek, néhol eléggé alpári ábrázolások. Így aztán megnéztem más fennmaradt kéziratok lapszéli rajzait is: hasonlóan abszurd dolgokat láttam.
Gondoltam, megosztom, miket találtam. Lehet gondolkodni, vajon mi a fenét jelenthetnek, de úgy tűnik, egy trend volt ez akkoriban. Persze, tudom én, minden szimbolikus jelentéssel bír, de pontosan milyennel is?
A párizsi Notre Dame székesegyház híres, furcsa, gnóm vízköpőit biztos sokan látták (akár élőben, akár filmen), ezek a groteszknek az építészetben mutatkozó megnyilvánulásai. A groteszk a korabeli kéziratokban is megjelent. De mit nevezünk groteszknek? A wikipédiás meghatározás szerint a félelmetes, torz és fenséges vonások ötvöződése a kedves, néha komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki. Hát kétségtelenül ilyesmi alakok tűnnek fel a középkori kódexek margóin.
Egy röpke kitérő. Mi a kódex? Eredetileg összehajtogatott ívekből álló, összefűzött, kézzel írt könyv, fatáblák közé kötve. Tehát nem feltétlenül történeti vagy vallási munka, más témájú is lehetett, de sokáig leginkább a valláshoz kötődött. A könyv a középkorban igen drága mulatság volt, lassan, kézi munkával készült, sokba került az anyaga (pergamen), sokáig tartott kidíszíteni iniciálékkal és képekkel. Utóbbit az illuminátorok csinálták. Kis túlzással: hosszú ideig inkább luxus vagyontárgynak számított, mint olvasnivalónak, de a képeket még a nehézkesen olvasó tulajdonosok is nézegették. (Néha azt gondolom, ez ma is pont így van.)
Vissza a fura képekhez. Például a Gyalog galoppban megismert vérnyúl nem egyszerűen a Monty Python csoport vicces elmeszüleménye, középkori előzményei vannak. A csoport egyik tagja és szerzője, Terry Jones egyben történész is, aki otthonosan mozog a középkori kéziratok világában, vélhetően sok vérszomjas tapsifülessel találkozott a kódexek lapszéldíszei közt, és ez megihlette.
Mutatom, miféle nyulakról van szó. Rengeteg bukkan fel lapszéli harcos és/vagy abszurd jelenetekben (egyébként sok hagyományos, nyúlvadászatos képet is találni).
Azt viszont még a hardcore középkorászok sem tudták eddig megmagyarázni, valójában miért is kínozták és pusztították a nyuszik olyan elszántan az embereket sok középkori könyv margóin. Esetleg szimbolikus megfogalmazása annak, hogy az erőszak a legváratlanabb helyekről érheti az embert, a való világ meglepően erőszakos, és támadhat egy selymes szőrű, ártatlannak látszó nyúl formájában? Akár, de igazából nem tudjuk.
Ha nem a WC graffitik szintjén szemléljük (és próbáljuk ne úgy nézni), nehéz megmondani, mit gondoljunk a szelíd mosolyú, zöld, repülő péniszről, mezítelen hölggyel a hátán. És mit keres pont egy egyházjogi gyűjtemény (Decretum Gratiani) 14. századi, talján példányán? Nyilván nem obszcén tréfának szánták egy ilyen műben: lehet talán a bűnös öröm és azt követő örök kárhozat szimbóluma, de akkor is. Eléggé zavarba ejtő párosítás.
A 13. században íródott, erősen allegorikus, századokon át igen népszerű, francia Rózsaregény lapjain apácák szüretelik egy péniszfáról a termést, gondosan. A szerelemről szóló példázatos műben ugye rengeteg az allegória, de sajnos ez ügyben nincs eligazítás. Talán a termékenységi szimbólum, és a férfierény szent kezekbe tétele. Oké, de azért – érvényes tudományos magyarázat híján – csak felmerül az emberben, mit csinálhattak később a szent életű nők a láthatóan gazdag terméssel?
Továbbá miért hány valaki egy zsoltároskönyv lapszéli ábrázolásán? A Gorleston Psalter lapjain két helyen is találtam ilyent. Talán egyszerűen csak részeg vagy rosszat evett, esetleg így távozik belőle a gonosz. Az egyik képen egy mosolygó hölgy, a másikon egy férfialak irigylésre méltó türelemmel szemléli (bár kissé távolról és későn nyújtva a szenvedő felé egy edényt).
A gonosz máshol is mutatkozhat az ábrázolások szerint. Meglehetősen alpári módon. Vélhetően ez egy magyarázata a rengeteg meztelen fenék megjelenítésének. (A ruhátlanság amúgy a bűn jelképe volt.)
Sok korabeli könyv ábrái nem lankadó érdeklődést mutatnak a csupasz fenék iránt, legyen az emberi, állati vagy esetleg egyfajta hibrid figuráé. Elég fantáziadúsan mutatják be tárgyukat és a hozzá kapcsolható lehetséges tevékenységeket. Vallási tárgyú művekben. Vagy imakönyvekben.
A vallással össze nem egyeztethető lapszéli képek feletti felháborodás egyébként csaknem annyira régi, mint maguk a képek. Többek közt nem kisebb ember fakadt ki ekkoriban a képek láttán, mint Clairvaux-i Szent Bernát, francia cisztercita apát mondván: „Milyen mentség lehet e nevetséges szörnyűségekre? Az egész napot el lehet úgy tölteni, hogy valaki ezeket a dolgokat bámulja lenyűgözve, ahelyett, hogy Isten törvényén elmélkedne.” (Apológia, VII. 30)
Érdekes lenne tudni azt is, vajon miért szór rengeteg pénzt egy szerzetes egy csinos hölgy elé, aki láthatóan örül ennek? Melyikük nyújthatott valamilyen szolgáltatást a másiknak? És milyent? A képen egy békés jelenet van, amiből szerintem ez nem derül ki, csak gyanakodhatunk, de vajon mi lehetett a szimbolikus üzenet?
Aztán itt vannak a lovagokat (vagy bárkit) megtámadó harci csigák. Tömegesen, mert talán belőlük van a legtöbb a lapszéleken. Egyes feltételezések szerint az emberi bűnöket szimbolizálják, de valójában senki sem tudja, hogy miért voltak ennyire divatos és mindig agresszív szereplők a középkori könyvekben.
A fura, túlságosan világias, istenkáromló, időnként obszcén ábrázolások sok kényelmetlenséget és bizonytalanságot okoztak a kéziratokkal foglalkozó tudósoknak. A létezésükre egy ideig azt a magyarázatot adták, hogy a középkori illuminátorok, akik a képeket készítették a horror vacui (az üres helytől való félelem) miatt töltötték ki az adott teret, random módon. (Ez mondjuk, harmatgyenge magyarázat, mert a különös rajzokkal együtt is sok szabad hely marad még a margókon.) Más kutatók azt állították, a lapszéli képek alapvetően nem jelentenek semmit, csak szórakoztató dekorációk. Megint mások egyszerűen nem vettek tudomást ezekről. Például a Gorleston Psalter első tudományos leírása épp csak megemlíti a kézirat marginaliáit, minden részletezés vagy értelmezés nélkül.
Felmerült az a kérdés is, hogy ezeket a lapszéli rajzokat nem „vandálok” rajzolták-e oda utólag, akik a szent szövegek hitelét akarták rontani. De nem. Annyira benne voltak az eredeti művekben, hogy egyes könyvek megbotránkozott, későbbi tulajdonosai kikapartak, tulajdonképpen leradíroztak egy-egy durvának tartott jelentet az oldalakról. A Gorleston Psalterben erre is van példa. Vajon milyen lehetett annak a szerzetesnek a megjelenítése, akiből csak egy fej maradt? Mit láthatott a vele szemben álló apáca, amit mi már nem?
Ahogy eddig kiderült, teljes vagy összefüggő magyarázatrendszer jelenleg nincs ezekre a fantasztikus képekre, és mivel nem minden lapszéldísz extrém témájú, nehéz is lesz valami épkézláb elméletet kiagyalni a tudósoknak. De pont ezért vonzó nézegetni a régi műveket, amelyekben szerepelnek: egy helyen találjuk a szent, a profán és a teljesen abszurd dolgokat. Talán a középkori emberek gondolkodása összetettebb volt, mint ahogy azt mi elképzeljük. Lehet, hogy nemcsak az imádságokkal vagy járványokkal voltak elfoglalva, hanem szerették a vaskos humort is.
Akit érdekel, itt tudja megnézni a profi minőségben digitalizált Gorleston Psalter zsoltároskönyvet: http://www.bl.uk/manuscripts/Viewer.aspx?ref=add_ms_49622_fs001r
