Trendmanó

Miért illatosítottak a régi századokban?

2016. április 24. - trendmanó

distilling_plant_oil_mid-16thc_woodcut_wellcomelibrarylondon.jpgAzokban az időkben, amikor az emberek nem rajongtak a mosakodásért, az elviselhetetlen szagok ellen azért megpróbáltak védekezni. Nem annyira saját átható testszaguk zavarta őket, a környezetük és más emberek bűzét nem akarták érezni, erre kellett a finom illat. Meg a feltételezett gyógyhatások miatt.

english_scent_bottle_18thc.jpgIllat tekintetében most kihagyom az ókori görögöket, rómaiakat, egyiptomiakat és a távol-keleti népeket, csak a középkor végi-újkori Európára koncentrálok, mert itt az illatosítás szerepe másképp alakult, mint azokon a helyeken és azokban az időkben, amikor rendszeresen mosakodtak az emberek. A köztisztasági viszonyok is hajmeresztőek voltak, ezért a rossz szag állandó kísérője volt az életnek.

Vannak kételkedők, akik úgy vélik, csak az utazók leírásaiból lehet tudni a furcsa szagokról, de az nem mérvadó, mert ők idegenkedtek a más országbeli szagoktól. Ez teljes tévedés, mert a korabeli angolok, franciák, más nemzetiségűek írásaiban sok helyen vannak elejtett mondatok az őket hazájukban körülvevő bűzről. Persze némi (=rengeteg) izzadságszag nem zavarta őket, jóval később jött el az az idő, amikor csak fürdés után, dezodorral és/vagy parfümmel „körülbástyázva” merészkedik társai közé az ember.

pomander_1410.jpgA régiek, egészen a 18. század végéig megelégedtek a napi szintű kéz- és arcmosással, testüket inkább csak nedves vagy száraz ronggyal törülték át időnként (korántsem naponta, a tisztaságmániásokat leszámítva), a fürdés lehetőségét pedig inkább csak gyógyító céllal vették igénybe, orvosi rendelvényre. Az volt ugyanis az évszázadokon át kitartó tudományos nézet, hogy a meleg víz kitágítja a pórusokat, így a levegőben keringő ragályok bejutnak a szervezetbe. Ezt tekintették a gyakran pusztító pestis- és kolerajárványok magyarázatának is. Így aztán lehetőleg nem mosakodtak. (A 15. század végétől fokozatosan el is tűntek az addig jól működő közfürdők.) Maradt a kosz és a büdösség, mindkettő ellen illatokkal védekeztek.

elzbieta_lokietkowna.JPGItt közbevetek egy magyar vonatkozást: az első európai alkohol bázisú parfüm és orvosság – magyar víz vagy királyné víz néven említik a források (Queen of Hungary Water; Hungary Water; eau de Hongrie; eau de la Reine de Hongrie) – feltételezések szerint Erzsébet királyné megrendelésére készült a 14. század végén.

A lengyel származású Piast Erzsébet a mi Károly Róbert királyunk felesége volt, és elvileg evvel mosakodott, de ivott is belőle, mert a recept a szájon át történő használatot is javasolta. Ennél pontosabbat nem tudunk (és persze ez sem teljesen biztos), mert a hamar elterjedő receptúrát csak a 17. század közepén jegyezték le. Nicholas Culpeper gyógyszerészkönyve (The Complete Herbal, 1653) nyomán maradt az utókorra. Friss rozmaringot (esetleg kakukkfüvet is) erős szesszel, borpárlattal desztilláltak. A létrejött készítmény kémiailag viszonylag stabil volt, tehát egy ideig eltartható. Addig ugyanis főleg azonnali használatra készítették a hamar elbomló illatszereket. Későbbi változataiban már levendula, menta, zsálya, majoránna, narancsolaj és citrom is szerepelt. A magyar víz egész Európában ismert volt (nyilván főként a gazdagok körében), és csak a citrusos illatú kölnivíz megjelenése szorította háttérbe a 18. században.

plague_doctor_1656_pd.jpgA betegségek kellemetlen szagát illatokkal próbálták elfedni, és terjedésüket is így próbálták megakadályozni. Egyes bajokról ugye azt gondolták, a levegőben terjednek (például a pestis), ezek ellen aromás fákból rakott máglyatüzekkel védekeztek, tömjént füstöltek, vagy illatszereket (rózsa, pézsma) szagoltak. A pestisdoktorok gázmaszkszerű csőrös álarcába is fűszer- és gyógynövény kombókat tömködtek, hogy azok illatát lélegezze be az orvos, így védve ki a fertőzést.

A gazdagok és előkelők, ha nem is mosakodtak túl szorgalmasan, alsóruhát gyakran cseréltek. Az alsóing finom vászonból készült, és mosáskor illatosították. Testüket is bekenték időnként illatos olajjal. Az volt a nézet, hogy a vászon magnetikus erejénél fogva magához vonzza a testről a koszt, az izzadságot, beszívja az olajat (ez igaz) és a rossz szagokat, így tehát a többszöri ingváltással tiszta lesz az ember. Az ingek nyakán és mandzsettáján mutatkozó koszcsíkok „egyértelmű bizonyítékot” szolgáltattak erre.

silver_pomander_1550.jpgA hajukat illatosított púderrel szórták be. Ez ugyan nem igazán használt a tetvek ellen, de legalább nem tűnt annyira zsírosnak a ritkán mosott haj. A szuvas fogak, gyomorproblémák okozta rossz leheletet menta vagy erős illatú gyógynövények rágcsálásával igyekeztek enyhíteni.

A kelettel való kereskedelem megerősödésével bekerültek Európába az illatosított termékek, elsősorban a velencei kereskedőknek köszönhetően. Trendi lett a hordható illat. Szó szerint. Illatos gyantákból gyúrt labdacsokat használtak a levegő szagosítására, és személyi hordásra. Ezekhez áttört kis tokok készültek.

pomander-v-and-a-museum_cca17thc.jpgA nők övláncukon vagy nyakláncon hordták a pomandert, hogy bármilyen bűz észlelésekor azonnal szagolgathassák, a férfiaknak is volt. A gazdagok ékszerésszel készíttették ezüstből, aranyból a szebbnél szebb kis tartókat – divatos kiegészítőként viselték. Egy bonyolultabb felépítésű pomander kinyitva több kis szekcióra oszlott, olyanok voltak, mint a narancs gerezdjei. Mindegyikbe más illatanyagokat lehetett tenni, teljesen egyéni illatkompozíciót hozva létre.

silver_crystal_scent_bottle_18thc.jpgA folyékony parfümhasználat is egyre nagyobb teret nyert (a mosakodás még mindig nem). A 17. század második felétől az állati eredetű illathordozók (cibet, pézsma, ámbra) kimentek a divatból, és egyre kifinomultabb, fűszernövényekből és virágokból készült illatok váltak népszerűvé. Franciaország ekkortól lett parfümkészítő nagyhatalom.

madame_de_montespan_by_pierre_mignard_cca1670_pd.jpgKorabeli feljegyzések szerint Madame de Montespan, XIV. Lajos kegyencnője például mérhetetlen mennyiségű, vaníliás parfümöt használt, de a király, aki pedig fiatalkorában nagy illatrajongó volt, addigra már migrént kapott minden erős szagtól. Egyszer hintóba szállva parázs veszekedés zajlott le köztük emiatt, és a királynénak, aki szintén a kocsiban ült, végig kellett hallgatnia a szeretők szagügyi civakodását. Megjegyzem, Montespan asszony nem pusztán azért burkolózott kibírhatatlanul erős illatfelhőbe, mert így akart divatozni vagy szexuális késztetést ébreszteni Lajosban, hanem védekezésként az uralkodó átható, kellemetlen szájszaga ellen. Szóval egymás szagát sem állhatták, de azért született hét(!) közös gyerekük.

meissen_scent_bottle_18thc.jpgA 17. és 18. századi francia arisztokrácia a parfümhasználatot egy új szintre emelte. A nagy ünnepségekre illatosított vizű szökőkutakat állítottak fel, személyre szabott parfümöt csináltattak maguknak, akár a hét minden napjára más illatút. A paloták bútorai, függönyei is parfümtől illatoztak. Mondjuk, Versailles-ban, ahol a beugrókban, lépcsőfordulókban könnyítettek magukon a drága ruhákban pompázkodó udvari népek és a koldusok egyaránt (utóbbiak kéregettek is a Tükörfolyosón, amíg ki nem tiltották őket), volt is mit elfedni a sok parfümmel. A bőrárut is illatosították, hogy eltüntessék a cserzésből visszamaradt kellemetlen szagokat. A narancsvirágolajjal szagosított bőrkesztyű például igen népszerű francia termék volt.

meissen_scent_bottle_18thc_2.jpgA 18. század elejétől a kölnivíz volt a sztárillat. A rozmaringra, szőlőre és citrusokra alapozott receptúra máig népszerű. Lassanként a pomander helyét átvette a szintén dekoratív illatos szelence amelybe folyékony parfümmel átitatott spongyát tettek, és ezt is lehetett nyakláncon vagy övláncon viselni. Gyönyörű kis parfümös üvegcsék is készültek ekkoriban, ezeket is szívesen hordták nyakláncfüggőként.

A mosakodásról való felfogás csak lassan változott meg, de a 19. század már üdítő frissességet hozott a korábbi idők átható szagélményeihez képest, így a parfümök szerepe is átalakult. Elkülönültek a nőinek és férfiasnak tartott illatok, és nem a mások szaga elleni védekezésül vagy a mosdatlanság palástolására alkalmazták már őket, hanem a saját vonzerő kiemelésére. Jó esetben fürdés után. Akárcsak ma (jó esetben).

A bejegyzés trackback címe:

https://trendmano.blog.hu/api/trackback/id/tr368660270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

calvin&hobbes 2016.04.25. 12:26:59

Klassz poszt - mint mindig :)
"Mondjuk, Versailles-ban, ahol a beugrókban, lépcsőfordulókban könnyítettek magukon a drága ruhákban pompázkodó udvari népek" - ja, a nem csak draga de hatalmas szoknyaju ruhakoltemenyekben, ha rajuk tort a 100 meteres sikfosas, ha akartak sem tudtak volna spurizni, oda ahova a kiraly is gyalog jart :D meg persze a rengeteg reteg ruha siman segitett privatban tartotta a privat dolgok elvegzesenek folyamatat....

Helyszíni zsemle 2016.04.25. 12:44:11

Kivancsi volnek az akkori szexualis kulturara, ahol ennyire koszosak, budosek, voltak az emberek. :) Ez tenyleg a sotet kozepkor volt.

gigabursch 2016.04.25. 13:05:36

Mondjuk idehaza már hon(vissza)foglaló eleink is hazsnálták a hamuzsír szappant.
Meg felénk ritka volt a pestisjárvány is (ami volt, az mind párhuzamban volt a betelepült svábokkal érdekes módon).

Biztos nem szerettek mosdani eleink.

Ellenben engem 1999-ben Franciországban hülyének néztek, hogy minden nap lefürdöm.

Ennyit a fejlett nyugatról.

vacsad · http://indafoto.hu/vacsad/collections 2016.04.25. 13:07:26

@Helyszíni zsemle: az úgynevezett "sötét középkor" a X-XV. század

zZz 2016.04.25. 13:51:43

@gigabursch: Egyes tanulmányok szerint minden nap fürödni ártalmas, kivéve ha persze a nagy melegben leizzadtál, sárban dagonyáztál stb.

kugi · http://kugi.blog.hu 2016.04.25. 14:49:03

A kifinomult ízlés (pl. a művészetekben, ruha- és hajviseletekben, vagy épp az illattartó tokok kivitelezésében) éles kontraszban áll a korabeli testi igénytelenséggel, a tisztálkodás szinte teljes hiányával...

ubu1a 2016.04.25. 15:38:17

@gigabursch: Most is hülyének néznének. És nem csak a franciák, a németek is. Kint élő volt kollégám mesélte, hogy ott a magyar szokások miatt őket is hülyének nézik. Nyugat-Európában nem volt rezsicsökkentés, ott jobban spórolnak a vízzel. Amúgy meg tényleg felesleges, sok macera és elkopik a bőröd a sok fürdéstől. :-)

nemorino 2016.04.25. 17:21:58

@vacsad: Nem egészen, a sötét középkor a 6-8. század. A 11-13. század az érett középkor, a 14-15. század pedig a középkor alkonya. Persze nincsenek adekvát időpontok, ráadásul a különböző területeken eltérő időpontokban zajlottak le azok a folyamatok, amit korszakhatárnak tekinthetünk.

@gigabursch: A napi fürdés nem biztos hogy jót tesz a bőrnek, a kétnapi fürdés + a kényes területek többszöri mosása tudomásom szerint egészségesebb.

@Helyszíni zsemle: Sajnos nem, ez pont a tudomány hajnala volt, a minél ritkább fürdést az orvosok javallották. Ez a korszak az újkor hajnala, Shakespeare, Descartes, Newton, Voltaire kora. A sötét középkorban fürödtek és nem volt egzotikus illatszerük, javasok gyógyfüvekkel gyógyították őket, nem pedig orvosok érvágással.

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2016.04.25. 18:57:02

@Helyszíni zsemle: Samuel Pepys angol képviselő volt a 17. században, de nem emiatt, hanem részletes személyes naplója okán ismerjük ma is. Tehát nem volt egyszerű, szegény közember. Ő írta egy helyen, hogy "tisztára sikálta" magát (=egy ronggyal végigdörzsölte a testét), és szeretett volna befeküdni a hitvesi ágyba. A felesége, Elizabeth nem lehetett elégedett a tisztálkodás eredményével, mert azt mondta, addig Pepyst nem engedi maga mellé, amíg igaziból meg nem fürdik (=no sex). Pepys 3 napig kitartott, majd mégiscsak megfürdött meleg vízben. Hát így.

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2016.04.25. 19:02:16

@nemorino: Köszi a precíz eligazítást, én már nem is kellek ide. :))) Annyit azért hozzátennék, hogy tisztálkodási szempontból a "sötét középkor" inkább az 1000. évig tartott, mert addig mindenki a világvégére készült, remélve, hogy, ha bekövetkezik, a mennyországba juthat, és mivel a gyakori mosakodás istentelen hívságnak számított, inkább kerülték. Amikor mégsem lett világvége, kicsit lelazultak a dolgok. :)

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2016.04.25. 19:06:51

@kugi: Volt azért némi tisztálkodás, csak alapvetően mást gondoltak róla, mint mi, és sok dologról fogalmuk sem volt, amit mi már tudunk. De ki tudja, lehet, hogy pár évszázad múlva elhűlve olvassák rólunk, hogy minden nap lecsutakoltuk magunkról a szervezetnek fontos baktériumflórát. Illatos vegyszerekkel. :))) Ettől persze még tényleg rém piszkosak voltak.

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2016.04.25. 19:13:50

@calvin&hobbes: Köszi, pirulok. :)
Hát, elég kevés vécé állt rendelkezésre az biztos, úgy és ott könnyítettek magukon, ahogy tudtak. Viszont általában a mocsok és bűz miatt mindenki háborgott, csak épp a többieket okolták, magukat nem, hiszen "mit tehettem volna, kényszerhelyzet volt". Ez ugyanolyan dolog, mint hogy az illatosítást is főként a többiek szaga elleni védekezésül használták a piszkos századokban, miközben ők maguk is bűzlöttek.