Trendmanó

Az első igazi dandy – Beau Brummell

2015. augusztus 02. - trendmanó

georgebrummell.jpgÚgy vélte, az elegancia sosem lehet feltűnő, és csak a minőség számít. Tulajdonképpen az elegáns öltözködés és életvitel volt a foglalkozása – ízlése trenddiktálóvá tette, és anyagi romlásba döntötte. Alapvetően befolyásolta a 19. század férfidivatját.

beaubrummell_pd.jpgGeorge Bryan Brummell a 18. század végén, 1788-ban született Londonban, egy középosztálybeli család sarjaként. Apja szerette volna, hogy úriember legyen, így mindent megtett jó neveltetéséért. Az ifjú Brummell Etonban járt iskolába, majd az oxfordi egyetemen is megfordult. Mindkét helyen viszonylag jól megállta a helyét, de a tudomány egyáltalán nem izgatta. Az öltözködés annál inkább, így aztán csak erre koncentrált. Annyira, hogy Etonban például modernizálta a nyakkendőviseletet.

Az egyetemet egy év után felcserélte a hivatásos tiszti pozícióval a walesi herceg saját huszárezredénél, amely főként gazdag arisztokrata fiatalemberek gyűjtőhelye volt. Az ifjú George apja halálával több mint 20000 fontot örökölt ugyan (ekkoriban egy mesterember kb. havi 4 fontot keresett), de ez szerény összeg volt a társak lehetőségeihez, és Brummell igényeihez képest. A tisztek maguk fizették trendi uniformisaikat, lovaik tartását, tetemes kantinszámlájukat, nem is szólva a gyakori bankettekről és egyéb szórakozásokról.

brummell_byricharddighton_1805_pd.jpgJó kiállású, elegáns hősünk mégis boldogult, mert népszerű volt társai között, és felfigyelt rá a walesi herceg, a későbbi IV. György is. A trónörökös egyik gyengéje a divatos öltözködés volt (a másik a mértéktelen evés, katasztrofálisan el is hízott hamarosan), ő lett „Anglia első számú gentlemanje", nem kevés pénzt áldozott e cím elérésére. A szellemes és mindig jól öltözött Brummellben felismerte a megfelelő divatozó társat. A herceg szimpátiája, majd barátsága George-ot igencsak kiváltságos helyzetbe hozta. Három év alatt a kapitányságig vitte, mentesült a szemlék és a napi katonai kötelességek alól: gyakorlatilag semmilyen szabályt nem kellett betartania.

Rövidesen mégis ráunt a katonai pályára, kilépett az ezredből, és életét teljesen az öltözködésnek valamint a társasági életnek szentelte. A walesi herceggel nem szakadt meg a barátsága, az elit körök boldogan befogadták, és csodálták. Ekkortól már ő diktált. Ő lett az első férfi celeb. (A mai tucathírességekkel ellentétben ő kitűnő stílussal rendelkezett.) Beau, vagyis szép Brummellként emlegették

Ösztönös öltözködő volt, stílusa egyszerű, de kifinomult és igen elegáns. Megalapozta a későbbi letisztult, öltönyös férfidivatot. Az addigi agyondíszített férfi öltözéket leegyszerűsítette. Azt vallotta, az elegancia sosem lehet feltűnő, de mindig jó minőségű anyag és tökéletes szabás kell hozzá. Sosem vett fel térdnadrágot (elavult ruhadarab) csak pantallót, a frakkszerű felsőkabátot zakóként viselte, alatta egyszerű fehér mellényt hordott és nyakkendője is csak hófehér lehetett – íme a háromrészes öltöny őse. Ehhez nem túl magas hódszőr kürtőkalap dukált.

neckclothitania-1818.gifSzenvedélye volt a nyakkendő. Na nem a tartás nélküli vacak muszlindarab vagy a koszos ingre felvett drága, nőies csipke, amit addig hordtak a férfiak, hanem a vakító fehérre mosott, közepesen keményített, finom vászon (amit mindig tiszta fehér ingre vett fel). Ezt kellett tökéletesen megkötni, ami ihletettséget igényelt, de még az isteni George-nak sem sikerült ez mindig elsőre. Ilyenkor az inasa tucatjával szedte össze a szomorú kudarcok földre szórt bűnjeleit – a keményített anyagon ugyanis meglátszott kötési kísérlet, tehát mindig új darabbal kellett próbálkozni. Rossz napokon az öltözködés rítusa összesen 4-5 órát is eltartott. Jobb napokon csak hármat.

Sokáig parfümöt sem használt, pedig ebben a korban drága illatszerekkel próbálták elfedni a rendszeres mosakodás hiánya okozta kellemetlen szagokat, férfiak-nők egyaránt. Brummell ebben is más volt, mint az átlag, ő a gyakori fehérnemű cserében és gondos mosatásban hitt. Ja, és naponta fürdött, aggályosan tisztította a fogát, valamint gyakran borotválkozott, mosott hajat (nem használt parókát). Hiába, tényleg különc volt. Később parfüm ügyben megváltoztatta a véleményét, úgy vélte, a jó illat karaktert ad a megjelenésnek.

george-brummell_tailor_bygranger.jpgCsizmáját nemcsak a felső részén kellett feketére és csillogóra vakszolni, hanem a peremén és a talpán is, hogy teljesen egységes benyomást keltsen. A módszert személyesen mutatta meg a személyzetnek, hogy tudják mi az elvárás.

Öltözködésében tökéletességre törekedett, igazi dandy volt. Megjegyzéseivel viszont sokszor eléggé alpári módon kritizálta mások kinézetét. Amikor Bedford hercege egyszer megkérdezte tőle, mit szól az új kabátjához, megvizsgálta a ruhadarabot, ujjaival megmorzsolta az anyagát, és csak ennyit kérdezett: Bedford, maga ezt a dolgot kabátnak nevezi?

Mérhetetlen mennyiségű pénzt költött a stílusos öltözködésre és az arisztokrata társaságban szokásos életmódra. De nemcsak a drága ruhák tették tönkre anyagilag, hanem főként a játékszenvedélye. Komoly adósságokat halmozott fel, és idővel már nem állt mellette a régensherceg sem.

beau_brummell_statue_jermyn_street.JPGBrummell amúgy is érdes modora a népszerűsége növekedésével egyre arrogánsabb lett, hercegi barátjával is lekezelően viselkedett. A herceg – ekkor már beteg apja helyett uralkodó – megharagudott rá tiszteletlenségéért. Neheztelését úgy kívánta éreztetni, hogy amikor Lord Moira kíséretében az utcán véletlenül összetalálkozott az öntelt George-dzsal, és egy arisztokrata kísérőjével, előbbit levegőnek nézte, és csak a arisztokratával beszélgetett. Brummell – hogy visszavágjon – fesztelenül megkérdezte Lord Moirától: Mondja, ki ez a maga kövér barátja? Evvel végleg kegyvesztett lett.

Eljött a pillanat, amikor összecsaptak a feje fölött a hullámok, adósságait nem tudta megadni, és hitelezői elől 1816-ban Franciaországba szökött. Átmeneti megoldásnak szánta, de Angliába már sosem tért vissza. Calais-ban, majd Caenben élt, néhány régi barátja próbált gondoskodni róla, konzuli tisztséget szereztek neki, de az csak két évig tartó, kevés jövedelemmel járó megbízatás volt, és teljesen elszegényedett. Az adósok börtönébe került, innen kimentették, de többet nem tudott egyenesbe kerülni.

rhododendron-beau-brummell.jpgAz egykori dandy 62 évesen halt meg a caeni bolondokházában, mert az édes élet idején beszerzett szifilisz az idegrendszerét is tönkre tette. Nem valami dicső vég.

Viselkedése és életvitele először társasági kedvenccé, divatdiktálóvá, majd kétes, végül szánni való figurává tette, de a stílusérzékében soha senki nem kételkedett. Idővel elneveztek róla egy gyönyörű rhododendron fajtát, és Londonban 2002-ben szobrot állítottak neki, megnézhető a Jermyn Streeten.

A bejegyzés trackback címe:

https://trendmano.blog.hu/api/trackback/id/tr727674360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.