Trendmanó

A divat erősebb a hatalomnál – ruharendeletek

2015. február 22. - trendmanó

uszaly_falikarpit.jpgMa úgy öltözünk, ahogy kedvünk tartja, de régen a hatalom időről időre beleszólt az öltözködésbe is. Így keletkeztek a különféle szigorú ruharendeletek. Hosszú távon mindegyik csúfos kudarcot vallott.

roman_noble_woman_fresco.jpgVaskos köteteket lehetne megtölteni a régi idők során sok országban kiadott ruharendeletekkel, úgyhogy itt épp csak egy kis ízelítőt adhatok a hivatalos hatalom ilyen irányú próbálkozásaiból. Ezeknek általában kettős volt a célja: egyrészt a fényűzést kívánták mérsékelni, másrészt meg akarták akadályozni, hogy a köznép mértéktelenül utánozhassa az előkelők divatötleteit. Hiszen hogyan lehetett volna megőrizni a ruházaton is látszó kiváltságos megkülönböztetést, ha bárki hordhatott volna például csipkét, gyöngyöt vagy éppen hosszú uszályt?

fresco_of_woman_with_tray_in_villa_san_marco.jpgA ruharendeletek esetében bátran mondhatjuk, hogy már a régi rómaiak is. Az első ismert fényűzést korlátozó törvény a római Lex Oppia K.e. 215-ből. A nők – őket tekintették tékozlónak, költekezőnek – luxusigényére kívántak általa féket vetni, így korlátozták a színes ruhák, az arany ékszerek viselését és a kocsikázást (kivéve, ha vallási szertartásra sietett ló vontatta kocsival a hölgy). Húsz évig volt érvényben a törvény, de a divatkedvelő hölgyek nemigen tartották be.

K.e. 195-ben a szenátusban komoly vita folyt arról, hogy fenntartsák-e, végül viharos körülmények között helyezték hatályon kívül, ugyanis közben a nők tömegesen utcára vonultak, és ott a szavazásra jogosult férfiakat arra próbálták rávenni, hogy töröljék el a törvényt. Kitartásuk sikerrel járt. Az egyéb ilyen típusú római törvények egy idő után mind csendben elhaltak, a nők meg divatoztak tovább.

gyongyos_bross.jpgA középkorba ugorva elképesztő mennyiségű ruharendelettel lehet találkozni. A talján földön kiadottaknak például visszatérő eleme, hogy tiltják a gyöngyviselést (szinte minden olasz város rendelete említi), az aranyos-ezüstös fejdíszeket, díszes gombokat, a sok ékszert, és főként a hosszú uszályt. Újra meg újra, évszázadokon átívelően – nyilván nem érték el a kívánt hatást. Sem elsőre, sem sokadjára.

houppelande_1415_mariedegueldre.jpgNéhány kiragadott példa. Bolognában 1250-ben betiltják az uszály viselést, a prostituáltakat kivéve. Ez az elrettentés nem vezetett sikerre, így később az uszály megrövidítéséért felelős tisztviselőket választottak. Sienában 1274-ben betiltják a legtöbb ruhadíszt és a csipkét, az uszály nem lehet 30 cm-nél hosszabb, különben büntetést kell fizetni. Modenában 1327-ben rendelet mondja ki, hogy az uszály nem lehet egy karnyinál hosszabb. A főtér egy kövére vésett jelzés volt a mérték, a törvénytisztelők itt lemérhették, hogy ékességük megfelel-e a kívánalmaknak. marriage.jpgPisában 1356-tól tilos volt az 1/5 karnyinál hosszabb uszály, de úgy tűnik, még sokáig küzdöttek a megoldhatatlan divatproblémával, mert 1420-ban új (enyhébb) rendeletet hoztak, ekkor már csak az egy karnyinál hosszabb sleppet tiltották.

filippoilbello.gifIV. (Szép) Fülöp francia király (és nem csak ő) leginkább rang szerint próbált rendet vágni a divat dzsungelében. 1294-ben rendeletet hozott, eszerint a hercegek, grófok, bárók évente csak négy új ruhát csináltathattak. A lovagok hármat, a rangos hölgyek és a főpapok kettőt. A felhasznált anyagok minőségét is megszabta, szintén rang alapján. Lovagias francia lévén, a nők számára egy kicsivel drágább szövetet engedélyezett, mint az azonos rangú férfiaknak.

Persze a nők korántsem voltak elégedettek. Nyíltan senki nem mert szembeszállni a kemény kezű királlyal, tehát fortélyokhoz folyamodtak, hogy követhessék a divatot. Cserélgették régi ruhájukon az ujjakat, megváltoztatták rajta a díszeket, esetleg új ruhaderekat varrattak a régi helyébe, és ez – elvileg – még mindig ugyanaz a ruha volt, csak már egészen másképp nézett ki.

A rendelet nem vonatkozott a királyi család tagjaira, így hát az ellen sem volt mit tenni, ha a királyi hercegnők esetleg udvarhölgyeiknek ajándékozták megunt ruháikat, azok pedig túladtak saját régi ruháikon. Még a súlyos pénzbüntetés veszélye sem akadályozhatta meg az ilyen trükközést.

poulaine.jpgA sokáig divatos, hegyes orrú csőrös cipőt például már 1284-ben betiltották Nimes-ben, aztán 1312-ben Párizsban, majd 1340-ben Milánóban és 1365-ben Angers-ben. Hasztalan, mert még hosszú évtizedekig mindenütt vígan hordták az emberek.

purse_1340_paris.jpgA későbbi századokban is áradt a viseletre vonatkozó rendszabályok özöne. Lipcse városában például a polgárság kívánt kötelező ruhaügyi alapvetést tenni. Levéltáruk az 1550 és 1698 közötti időből hét ruharendeletet őriz. A gyakori ismétlésből ítélve nem lehettek túl hatékonyak. Végül a városi tanács 1699-ben drasztikus lépésre szánta el magát: általános ruharazziát tartottak. A poroszlók összefogdosták a városban azokat a trendi cselédeket, akik öltözékén csipkét, arany vagy ezüst paszományt, bojtos díszt láttak, és a tiltott cifraságot egyszerűen levagdosták a kérdéses ruháról. A tekintélyes kereskedők és iparosok asszonyai megúszták a tettlegességet, őket csak beidézték a városházára, ahol kemény feddésben részesültek.

elegans-ruha_gyongy.jpgI. Frigyes Vilmos porosz király 1731-ben adott ki szigorú ruházati rendeletet a pompázkodás ellen (és a hazai gyapjúipar védelmében). Eltiltja a cselédlányokat és más közönséges asszonyszemélyeket bármilyen selyem ruhadarab viselésétől. Mivel nevezettek bére nem is elég a selyemre, kitelik még az is tőlük, hogy tiltott eszközökkel szereznék meg a pénzt a drága anyagra. Egyúttal elrendeli, hogy  félévnyi türelmi idő után aki ezen nőszemélyek közül mégis selyemből varrt ruhát, kendőt vagy mellényt visel, arról a nyílt utcán kell azt a hatóságnak leszaggatni, a legcsekélyebb elnézés nélkül. (Talán mondanom sem kell, a szigorú büntetéssel sem sikerült egyszer és mindenkorra megszüntetni a pórnők selyem iránti rajongását.)

kaiserin_maria_theresia.jpgA ruharendeleteket férfiak alkották, és bár többnyire a férfiakat is sújtották velük, főként a nők divatimádatát akarták megzabolázni. De akad azért példa arra is, hogy nő hozott ilyen rendelkezést. Mária Terézia császárné, aki sok uralkodói címe között Milánó hercegnője is volt, a lombard városban szabályozta a ruhák és ékszerek cseréjét, és betiltotta az arany- és fémszálas parókák viseletét, 50 zecchinós bírság és 3 ostorcsapás terhe mellett.

Akárki hozta is azonban  bármely évszázadban  a korlátozó szabályokat, a tiltott viselet vonzása mindig erősnek bizonyult, és a divatkedvelők találtak megoldást. A hatalom pedig bosszankodhatott, büntethetett, új rendeleteket hozhatott, de a divatot végül nem tudta igába hajtani.

A bejegyzés trackback címe:

https://trendmano.blog.hu/api/trackback/id/tr837189997

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

the.man · http://rivercottagenyomaban.blogspot.com/ 2015.02.23. 15:47:59

14.ik lajos idelyében csak az arisztokraták hordhattak piros sarkú cipőt.

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2015.02.23. 16:50:28

@the.man: Igen és az olasz városokban is sokáig az arisztokraták (főleg a nők) pirosra festett fasarkú cipőben jártak

efi 2015.02.23. 18:00:27

Ma meg úgy hívják ezt, hogy munkahelyi dress-code.

kisQtya 2015.02.23. 18:40:02

Én meg ismerek egy közigazgatási felsővezető nőt, aki személyi titkárának kiválasztási szempontjai között szerepeltette, hogy olyan nőt keressenek neki, aki nem jólöltözött és ne legyen dekoratív. ;)

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2015.02.23. 18:43:06

@efi: Végül is igen, igazad van. Annyi mindenképpen könnyebbség, hogy az ember ma szabadidejében azt hord, amit akar. A régi korokban azért ez egyáltalán nem így ment. És manapság nem tépik le rólunk a poroszlók a ruhát az utcán. Jó esetben. :)

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2015.02.23. 18:47:08

@kisQtya: Ezzel már a Hamupipőke mese idején is próbálkoztak, aztán mégis lett szép ruhája meg üvegcipellője, és ő kellett a hercegnek. Bár belátom, hogy a herceg nem titkárnak alkalmazta. ;)))

efi 2015.02.23. 20:31:01

@trendmanó:
Mai példának talán jó Észak-Korea. Ott szabadidőben sem lehet bármit hordani, legalábbis az utcán nem.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2015.02.23. 20:31:56

Jó kis poszt, amihez annyi pontosítást hozzátennék, hogy a mi magyar királynénk, Mária Terézia nem volt császárnő, nem is lehetett volna az, hiszen mindig férfit választottak német-római császárnak. (A férje, majd fia, a mi II. Józsefünk volt a német-római császár, így Mária Terézia is csak császárné vagy anyacsászárné lehetett.)

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2015.02.23. 20:34:58

@efi:

Vagy ott vannak az iszlám országok, ahol szintén nem hordhatsz azt, amit akarsz. De még látogatottabb katolikus vagy ortodox templomokban is vagy adnak kendőt a vállukat fedetlenül hagyó, de térd alá érő ruhájú nőknek, vagy nem engedik be őket. (Ahogy a rövid gatyás férfiakat sem.)

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2015.02.24. 07:36:37

@Mj: Teljesen jogos, figyelmetlen voltam sajnos. Javítottam, Mária Terézia "csak" császárné és nem -nő volt. Köszi szépen. :) Viszont Magyarországon királynő és nem -né ("Magyarország apostoli királya").

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2015.02.24. 07:44:12

@efi: Észak-Korea tényleg jó példa szerintem is. Eléggé elborzasztó az egész ottani berendezkedés, és a "divatozás" tiltása csak egy a sok értelmetlen tilalom közül.

Bicepsz Elek77 2017.04.11. 00:57:16

@trendmanó:
Magyarországon a hivatalos titulusa rex volt, nem regina(pl. II Nagy Katalin is cár-kent uralkodott hivatalosan).
Teljes uralkodói címei: Magyarország, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia királya, 1758. június 3-tól Magyarország apostoli királya, Csehország királya, Ausztria főhercegnője, Erdély fejedelme, 1765-től Erdély nagyfejedelme, Karintia, Krajna, Stájerország, Brabant, Limburg, Luxemburg, Alsó-Lotaringia és Milánó hercegnője, Flandria, Hennegau (Hainaut), Burgundia (Franche-Comté) és Tirol grófnője. A korabeli névhasználattal és helyesírással így hangzott(Wikipedia).