Trendmanó

Csőrös cipő – lehetett ebben járni?

2015. február 01. - trendmanó

1455-65_nurnberg.jpgTudjuk, hogy a régi korokban lassan változtak a divattrendek a mai tempóhoz képest. A cipődivat pedig csigatempóban haladt előre, így igen hosszan kitartott az extra hosszú hegyes orr mellett. Nem, nem az 1960-as évek ködvágó férfi cipőiről van szó, hanem a középkoriakról.

Hosszú, hegyes orrú sarut, papucsot persze találhatunk már az ókori keleti népek viseletében, és egészen máig népszerű például a Közel-Keleten. Európában viszont sokáig nem ez volt a módi. Nyugat-Európában a 12. században kezdtek hosszú orrú cipőt viselni, de csak lassan terjedt. Igazán a 14. század második felében vált divatossá, és hosszabb-rövidebb szünetekkel egészen az 1480-as évekig trendi viseletnek számított.

1468_claricedegasconne.jpgNők is hordták a szolidabb változatot, de főként a férfiak kedvelték (különösen az extrém formáit). Annyira, hogy lassanként rangjelző divatcikké vált. Ez már a 14. század végén történt, de az egyszerű, hegyes orrú cipő először megváltozott. Elkezdett nőni az általában oldalt záródó cipő orra, és egy idő után olyan tekintélyes méretet öltött, hogy alig lehetett járni benne, viszont a kor fogalmai szerint pompásan nézett ki. A tipegés és botladozás ilyen luxusát leginkább csak a munkát nem végző gazdag nemes engedhette meg magának, tehát általában minél magasabb rangú volt az illető, annál vadabb méretű cipőorral büszkélkedett.

crakow_14thcentury.jpgschnabelschuhe_ohne_text.jpgFranciául poulaine, angolul crakows névre hallgatott az immár csőrös cipő – mindkét elnevezés lengyel eredetre utal. A csőrt sokszor díszítették is, német területeken például apró csörgőket vagy csengőt erősítettek a végére, így járás közben hangot is adott a pompás, elegáns lábbeli. A csőrt merevítették (kitömték mohával, gyapjúval, szövetdarabkákkal), hogy ne akadályozza a járást, de az extra – 40-50 centis – méretnél ez sem bizonyult elegendőnek. Elkerülendő a rendszeres hasra esést, selyemszalaggal, vagy vékony ezüstlánccal térd alatt a lábszárhoz rögzítették az óriásira nőtt cipőorrot. Fából készült alátétcipőkkel is próbáltak segíteni a járás problémáin – így lehetett botorkálni benne, és a szépséges divatcipő sem lett sáros vagy piszkos.

plate_armor_of_maximilian_i_c_1485.jpgA divatőrület sokáig nem csillapodott, még a korabeli trendi lovag páncéljához is csőrös páncélcipő dukált. Vagy legalább bőrből, posztóból készült hosszú csőrű cipő. Az 1386-os sempachi csata például úgy alakult, hogy harc közben az osztrák lovagok kénytelenek voltak leszállni a lóról és gyalog küzdeni a svájci parasztcsapatok ellen. Mivel a kunkori divatlábbeliben nem lehetett hatékonyan csatázni, levágták a cipőjük orrát. A sajátos operáció sajnos nem segített rajtuk, a vesztett ütközet után tele volt a csatatér levágott cipőorrokkal, amit a győztes svájciak később kocsiszám hordtak el a területről.

renaud_de_montauban_banquet_15szazad.jpgA túlzó divatozás miatt aggódó hatóságok felléptek a csőrös cipő ellen, számos ruharendeletben említik, mint súlyos problémát. Rang szerint határozták meg, ki mekkora cipőkunkort viselhet. Közember cipőorra nem haladhatta meg lába (saroktól a lábujjak végéig) hosszának a felét, tekintélyes polgár és nemesember hordhatott a lába hosszával megegyező cipőcsőrt, a főurakat lábuk hosszának kétszeresét kitevő csőr illette meg. A rendelkezések megszegői komoly büntetést fizettek.

nagylajos_thuroczi-kronika_1488.jpgA királyok persze kedvük szerint választhattak csőrméretet, de általában csak annyira divatoztak, hogy meg ne szólják őket. Ilyen ábrázolást láthatunk például a mi Nagy Lajos királyunkról a Thuróczi-krónikában.

Az egyházi személyeket két zsinat is eltiltotta az ilyen divatozástól, Angliában és Franciaországban királyi tiltó rendeleteket bocsátottak ki ellene. Természetesen eredmény nélkül: a divat hozta, és végül csak egy új divat tudott végezni vele.

A reneszánsz beköszöntével a cipőtrend is megfordult. A férfiak hamarosan hátat fordítottak a csőrös cipőnek, és inkább széles orrú („ökörszáj”), finom bőrből készült lábbeliben jártak. Az elhagyott kedvenc végül az udvari bolondok jellegzetes cipőjévé vált.

A bejegyzés trackback címe:

https://trendmano.blog.hu/api/trackback/id/tr737131633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kugi · http://kugi.blog.hu 2015.02.02. 11:49:39

"Közember cipőorra nem haladhatta meg lába hosszának a felét": itt a láb alatt nem a talptól a csípőig tartó méretet, hanem a lábujjaktól a sarokig tartó hosszt kell érteni, nyilván. :)

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2015.02.02. 13:25:49

@kugi: Egyértelműsítettem a szövegben is. Köszi. :)

kugi · http://kugi.blog.hu 2015.02.02. 13:31:12

@trendmanó: Nagyon szívesen. :)
Amúgy jó cikk volt, érdeklődéssel olvastam!