Ha betérünk egy régiségboltba, ahol megcsodáljuk a bútorokat, jöhet olyan pillanat, amikor a lelkes eladó felajánlja, hogy mutat egy fantasztikus rekamiét. Ekkor esetleg bambán nézünk, mert hát nemigen tudjuk pontosan felidézni, milyen is az. Rémlik, hogy talán ülőbútorféle, esetleg ágy. De miért van ilyen flancos neve?
Népszerűsítője és névadója egy 19. századi IT girl (társasági kisasszony/hölgy), bizonyos Juliette Bernard volt, de ezen a néven persze a kutya sem ismeri. Már Madame Récamier-nak hívták, amikor híres lett. A korabeli IT girlt persze nem úgy kell elképzelni, mint Paris Hiltont vagy Kim Kardashiant. Akkoriban a csinos kinézet, gazdagság, rang, divatkövetés mellett sokat számított a műveltség, szellemesség is, és nem ártott az ész sem, ha valaki hangadó akart lenni az elegáns társaságban, közönséges pedig végképp nem lehetett.
A nagyon vonzó, értelmes és csinos lány 15 éves korában ment férjhez egy nála közel 30 évvel idősebb, igen gazdag bankárhoz (hát ez a mai IT girlökkel is megesik), Jacques-Rose Récamier-hoz, de házasságuk plátói alapon működött (lehet, hogy Juliette mégsem hasonlított annyira a mai IT girlökhöz). A korabeli pletyka szerint tulajdonképpen a bankár házasságon kívül született lánya volt, akinek apja így akarta biztosítani a vagyont, de ez persze sosem bizonyosodott be.
Juliette negyven éves koráig szűz volt (ami a rekamié története szempontjából nem igazán releváns), de korántsem élt a világtól elvonult életet. Sőt, Párizsban népszerű, szellemi pezsgéséről híres szalont tartott fenn. Idővel a társasági és szellemi élet egyik vezéralakja lett, rajongói között tudhatta Prosper Mérimée-t és Chateaubriand-t, boldogan jártak hozzá a kor celebritásai, és (valószínűleg kevésbé boldogan) foglaltak helyet a háziasszony kedvenc bútorán, a nem túl kényelmes rekamién.
Madame Récamier annyira rajongott az elegáns darabért, hogy Jacques-Louis David híres festménye (lásd nyitókép) is ezen heverve örökítette meg. A kerevet-féle divatba jött, az elit körökben sokan vásárolták, mindenki olyant akart, amilyen Madame Récamier-nak volt, így végül neve a bútorra ragadt.
Ma sokan rekamiénak nevezik az ágyat, a kanapét, a sezlont, gyakorlatilag bármilyen bútort, amire letelepedhetünk, de tudnunk kell, hogy az igazinak háttámlája nincsen, oldalt magasra felnyúló karfáira nem lehet jól rátámaszkodni, de igen kecses, kifinomult ülő-fekvő alkalmatosság. Egy-egy régi darab vagyonokat ér.
Ha az antik darabokat hátrahagyva (nagggggyon drágák) körülnézünk, kiderül, hogy az 1920-as, 30-as években légiesen finom rekamiékat készítettek: modernek voltak, de mégis megtartották a bútor lényegét. Persze ezek is elég sokba kerülnek.
A mai "modern" rekamiék viszont kellemetlenül bumfordiak, leginkább vaskos, esetlen ágynak nevezném őket. Esetükben az eredeti finomság teljesen eltűnt, de az ár egyáltalán nem nevezhető alacsonynak. Vagyis rondák és drágák.
Rossz nyelvek szerint Madame Récamier volt az első és utolsó emberi lény, aki kényelmesen el tudott helyezkedni a róla elnevezett ágyfélén. Szóval, csak akkor vegyünk ilyen bútort (lehetőleg NE otromba mai darabot), ha fontos nekünk a lakberendezésben az elegancia, egyáltalán nem számít a pénz, és nem bánjuk, ha nincs kényelmes háttámla, mert csak vendégeinket akarjuk lenyűgözni kifinomultságunkkal. :)
