Trendmanó


Rose Bertin, a divatügyi miniszter

2015. november 23. - trendmanó

rosebertin_bygripart.jpgNevét nem igazán ismerjük, de munkáit igen: Marie Antoinette viselte a ruháit, számos fennmaradt portréján megcsodálhatjuk őket ma is. Mademoiselle Bertin volt az első személyi stylist (ráadásul királyi) és tervezőnő, akiből igazi sztár lett.

rosebertin.jpgMa minden sztárocskának lehet és van személyi stylistja, de a 18. században ez még nem volt divat. A francia Rose Bertin volt az első, híressé is vált, és ő nem állt meg a legmagasabb pozícióig, hiszen Marie Antoinette személyes divattanácsadója és tervezője lett.

1747-ben Abbeville-ben (textiliparáról ismert város volt) született, egyszerű családból származott. A divat érdekelte, és nem óhajtott tisztes szegénységben élni, így 16 éves korában Párizsba ment szerencsét próbálni. Egy kalaposnőhöz állt be tanulónak, ahol igen sikeresen tevékenykedett, mert egy idő után a tulajdonos bevette üzlettársnak.

grand_moghul_paris_fashion_shop_bertin.jpg25 éves korában már saját boltot nyitott, elegáns környéken, Grand Mogol néven. Itt már nemcsak kalapokat lehetett kapni, hanem gyönyörű ruhákat és kiegészítőket is. Olyan befolyásos divathölgyek vásároltak nála és támogatták törekvéseit, mint Conti hercegnő és Chartres hercegnője. Chartres hercege is erősen érdeklődni kezdett az ifjú divatárusnő iránt, bár ő korántsem öltözködési szempontból. Rose rövid úton visszautasította, így a herceg hoppon maradt.

Tovább

Jean Patou - egy elegáns újító , akire érdemes emlékezni

patou_models.jpgAz 1920-30-as évek menő dizájnere, aki imádta a nőket. Egyúttal a sportdivat megteremtője, a kardigán elterjesztője, aki kényelmes, sportos, de elegáns ruhákba öltöztette a hölgyeket. Joy nevű parfümje ma is hódít.

jean_patou_pd.jpgMa Coco Chanelt tekintjük a modern divatot megteremtő királynőnek, de kortársai némileg másképp vélekedtek. Elsa Schiaparellit zseniálisnak tartották (joggal), és Jean Patout igazi újítónak gondolták (joggal), Chanelt pedig jó szakemberként tartották számon (alig merem leírni: joggal). Viszont Chanel volt a legkitartóbb, versenytársai pedig meghaltak vagy visszavonultak. Most azonban Jean Patouról akarok írni, mert meggyőződésem, hogy sokat köszönhetnek neki a nők.

1887-ben született, gyerekkorát Normandiában töltötte, meglehetős jómódban: a családnak bőrgyára volt, és szőrmével is foglalkoztak. 23 éves korában Párizsba költözött, mert divattervező akart lenni.

label-jeanpatou.jpgElőször egy kis szalont nyitott Maison Perry néven, majd 1914-ben saját nevén nagyobb divatházat alapított. Ez az év jót is, rosszat is hozott: teljes kollekcióját megvette egy amerikai forgalmazó, ami nagy szó volt, ám kitört az első világháború, így Patou a következő éveket katonaként a fronton töltötte, karrierje félbeszakadt. Miután visszatért a háborúból, újra kinyitotta szalonját.

jeanpatoucouture_sketches.jpgAz 1920-as évek nőideálja fiatalos, fitt és egészséges kinézetű – ő az öntudatos, tevékeny, sportokkal is foglalkozó flapper. Patounak tetszettek az ilyen modern nők, (amúgy is nagy kedvelője volt a női nemnek, valamint a szerencsejátékoknak, de ez mellékszál), nekik tervezett hát kényelmes, praktikus, de mindig elegáns ruhákat.

Patou sportember volt (pl. kiválóan lovagolt), átérezte, milyen nehéz a nőknek, amikor nem sporthoz való öltözékben próbálnak mondjuk teniszezni, golfozni. Így aztán megteremtette a praktikus, divatos sportruházatot.

Tovább

A divat királya – Paul Poiret

003_modelljeivel_1925.jpgMegszabadította a nőket gyűlölt ruhadarabjuktól, a fűzőtől. Helyette melltartót adott rájuk és kitalálta a bukjel szoknyát, amelynek alja annyira összeszűkült, hogy, csak elegánsan tipegni (vagy elesni) lehetett benne. „Kiszabadítottam a kebleket és leláncoltam a lábakat” - mondta.

Karrierje a mesés felemelkedés története: egy szegény kelmekereskedő fiaként született 1879-ben. Tizenévesen egy esernyőkészítőnél inaskodott, a szabás után maradt hulladék selyemdarabokból húgai babáinak készített ruhákat. Hamar érdekelni kezdte a divat. Sok ötletét lerajzolta, és érdekes tervei közül egyet-egyet megvettek a nagyobb divatházak. Szabadúszó ruhatervező lett, majd asszisztens a Doucet divatcégnél.

Paul-Poiret-couture-dress-1919_feleseg.jpgKésőbb 2 évre a híres Worth divatházhoz szegődött, de miután az ottani vevőkör túl extravagánsnak találta a kreációit, 1903-ban inkább megalapította saját szalonját. Feltűnően berendezett kirakatai előtt mindig sokan bámészkodtak.

1905-ben feleségül vett egy 19 éves vidéki lányt, Denise-t, aki a múzsája, öt gyermekének anyja és kreációi legfőbb viselője lett. Ő volt egyúttal az új, vékony, fiús nőideál egyik első megtestesítője, igazi trendszetter feleség. Az inspiráló házasság 23 évig tartott, végül viharos körülmények között váltak el 1928-ban.

ELES_tunika+haremnadrag_191302_paul_poiret.jpg73496000_pongyola_getty.jpgSztártervező

Paul Poiret volt az I. világháború előtti Párizs legdivatosabb ruhatervezője, aki főleg klasszikus és keleti stílusjegyeket használt. A divatkövető közönség éppen a keleti művészetek és az orosz balett iránt érdeklődött, ez inspirálta Poiret-t, hogy feltűnő, teátrális ruhákat tervezzen. Ragyogó lila, narancsszínű, kék és zöld estélyi ruhák, turbánok, háremnadrágok kerültek ki szalonjából. Az első olyan tervező volt, aki a nők egyéniségét vette figyelembe, amikor öltöztette őket.

Egy 1909-es Vogue interjúban elmondta, egyszer egy népszerű párizsi étteremben rápillantott a mellette lévő asztalnál ülő öt divatos nőre, s úgy érezte, mintha indigós másolatai lettek volna egymásnak: mindegyiken egyforma fűző és az éppen divatos egyforma frizura. „Mintha ugyanabból az öntőformából kerültek volna ki. Nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy ha esetleg összekeverednének, a férjeiknek biztosan megbocsátanánk, hogy összetévesztik egyiket a másikkal.” Véleménye szerint az igazán elegáns nő az, aki merész és kreatív, felfedezi a divatot, nem pedig követi. A groteszk látvány csak megerősítette abban, hogy a nőknek egyéniségként kellene öltözködniük.

ELES_1908-Les_Robes_de_Paul_Poiret-9_PaulIribe-rajz_OpenLibrary.jpgPoiret-designs_1908_CreativeCommons.jpgMúlt századi marketinges

Poiret marketing szakemberként (bár ezt a kifejezést akkor még nem használták) sem volt kispályás. 1908-ban megbízta az addig ismeretlen illusztrátort, Paul Iribe-et, hogy összes az évi modelljéről készítsen rajzot. A könnyed, laza empire stílust felélesztő ruhák rajzait egy Les Robes de Paul Poiret című kiadványban jelentette meg. Ez volt a mai lookbook őse. Iribe híres lett, Poiret ruháit pedig egymással versengve rendelték a divathölgyek.

A következő évben Londonba vitte bemutatni legújabb kreációit, ez még nem lenne meglepő, a hely viszont igen. Margot Asquith, a brit miniszterelnök felesége meghívta, hogy otthonukban, a Downing Street 10-ben (!) rendezze a bemutatót. A legolcsóbb ruha ára 30 guinea volt (egy akkori cselédlány kb. kétévi fizetése).

A francia couture tervezők közül elsőként utazott Amerikába, végigjárta a New York-i áruházakat, üzleteket kötött, és nagy sikerű előadásokat is tartott a divatrajongóknak, az ottani újságok pedig egyszerűen csak a divat királyának nevezték.

Tovább