Trendmanó


Jean Patou - egy elegáns újító , akire érdemes emlékezni

2015. november 17. - trendmanó

patou_models.jpgAz 1920-30-as évek menő dizájnere, aki imádta a nőket. Egyúttal a sportdivat megteremtője, a kardigán elterjesztője, aki kényelmes, sportos, de elegáns ruhákba öltöztette a hölgyeket. Joy nevű parfümje ma is hódít.

jean_patou_pd.jpgMa Coco Chanelt tekintjük a modern divatot megteremtő királynőnek, de kortársai némileg másképp vélekedtek. Elsa Schiaparellit zseniálisnak tartották (joggal), és Jean Patout igazi újítónak gondolták (joggal), Chanelt pedig jó szakemberként tartották számon (alig merem leírni: joggal). Viszont Chanel volt a legkitartóbb, versenytársai pedig meghaltak vagy visszavonultak. Most azonban Jean Patouról akarok írni, mert meggyőződésem, hogy sokat köszönhetnek neki a nők.

1887-ben született, gyerekkorát Normandiában töltötte, meglehetős jómódban: a családnak bőrgyára volt, és szőrmével is foglalkoztak. 23 éves korában Párizsba költözött, mert divattervező akart lenni.

label-jeanpatou.jpgElőször egy kis szalont nyitott Maison Perry néven, majd 1914-ben saját nevén nagyobb divatházat alapított. Ez az év jót is, rosszat is hozott: teljes kollekcióját megvette egy amerikai forgalmazó, ami nagy szó volt, ám kitört az első világháború, így Patou a következő éveket katonaként a fronton töltötte, karrierje félbeszakadt. Miután visszatért a háborúból, újra kinyitotta szalonját.

jeanpatoucouture_sketches.jpgAz 1920-as évek nőideálja fiatalos, fitt és egészséges kinézetű – ő az öntudatos, tevékeny, sportokkal is foglalkozó flapper. Patounak tetszettek az ilyen modern nők, (amúgy is nagy kedvelője volt a női nemnek, valamint a szerencsejátékoknak, de ez mellékszál), nekik tervezett hát kényelmes, praktikus, de mindig elegáns ruhákat.

Patou sportember volt (pl. kiválóan lovagolt), átérezte, milyen nehéz a nőknek, amikor nem sporthoz való öltözékben próbálnak mondjuk teniszezni, golfozni. Így aztán megteremtette a praktikus, divatos sportruházatot.

Tovább

A latin szerető prototípusa – Rudolph Valentino

rudolph-valentino_asejk.jpgRövid filmes pályafutása alatt (31 évesen halt meg) neki köszönhetően új fogalommal ismerkedett meg a mozijáró közönség: a vásznon megjelent a latin szerető. A nők őrjöngve rajongtak érte, a férfiak utálták, de megpróbálták utánozni.

rv_boksz.jpgAz olasz születésű, nehéz családi helyzetű fiú 1913-ban került Amerikába, itt akarta megalapozni a jövőjét. Karrierje eleinte nem nevezhető nagy ívűnek: New York-ban bértáncosként nőket szórakoztatott egy kávéházban, tánconként 10 centért. Aztán a sármos, jó mozgású és csinos fiatalember egyre elegánsabb körökbe került.

Viszonyba bonyolódott egy komoly üzletember feleségével, és tanúskodott a nő mellett annak válóperében is. A bosszúszomjas férj elérte, hogy letartóztassák Valentinót, de máig sem tudni mi volt pontosan a vád, mert később ezt törölték a nyilvántartásból. A feleség a válás után lelőtte exférjét, hősünk pedig elmenekült New York-ból, nehogy a botrány újabb hullámába keveredjen.

rv_apocalypse.jpgLos Angelesben kötött ki, és baráti tanácsra a filmszínészettel próbálkozott, egyelőre kevés sikerrel, csak néhány – természetesen néma – B movie-ban jutott neki szerep. Valentinóról ekkor még nem gondolta senki, hogy később ellenállhatatlan latin szeretőként robban be a filmvilágba.

A civil életben sem. Beleszeretett ugyanis Jean Acker színésznőbe, meg is kérte a kezét, nem tudva, hogy leszbikus. Mivel Jean éppen egy meleg szerelmi háromszög kellemetlenségeivel küzdött, úgy vélte, karrierje és jó híre megőrzéséhez pont kapóra jön egy férfival kötött házasság, így igent mondott. Az esküvő után viszont kizárta újdonsült férjét a hotelszobájukból, és hát később sem lettek egymáséi. Valentino még hónapokig szerelmes levelekkel ostromolta, hiába. Külön költöztek, de nem váltak el.

Tovább

Modern fejű nők: a bubifrizura

louise-brooks-bob_frufru_1920s.jpgKezdhetném úgy, hogy már a régi rómaiak is, és igaz lenne (volt, amikor rövid frizurát viseltek az ókori divathölgyek). Most viszont az 1920-as években trenddé vált női rövidhaj őrület a téma, vagyis a bubifrizura.

clara-bow-1926.pngA határozott körvonalúra vágott rövid – ez alatt a 20. század elején többnyire az állig vagy csak kicsit lejjebb érő hajat értették – frizura az 1920-as évek nagy újítása. Kifejezte a nők emancipációját, és mivel fiúsnak tekintették, bátor kirándulásnak számított az előtte csak férfiak számára fenntartott fodrászati irányzat területére. És persze sokkal kényelmesebb volt, mint a hosszú, derékig vagy térdig érő, bonyolult fodrászolást igénylő, addig egyedül nőiesnek tekintett hajviselet.

Az I. világháború nehézségei meggyorsították a női életmód, és ezáltal a divat átalakulását, ami a boldog békeidőkben mindig csak lassan változott egy keveset. A háború idején a férfiak hadba vonulásával sok nő munkába állt, és egyúttal levágatta a haját, hiszen nem volt ideje és módja a „nőies” frizurával bajlódni. De ekkor még nem lett belőle igazán divat, inkább csak praktikus kényszerűség volt.

bubi_marcel-hullam_1920s.jpgA 20-as évekre viszont kikristályosodott, hogy a háború befejeztével a nők nem akarnak visszatérni a régi béklyók közé: sokan tovább dolgoztak (még sok gazdag nő is igyekezett hasznos tevékenységet folytatni), már nem akartak földet söprő ruhát, nem akartak fűzőt, és nem akartak órákig szárítandó, fésülendő hosszú hajat sem. A modern, független, önálló kis hölgy, a flapper frizurája lett a bubi. A férfiak a fejüket csóválták, siratták a hölgyek elvesztett nőiességét, aztán mégis megszokták az új módit.

Tovább

Aki Dorothy piros cipellőjét tervezte: Adrian

ruby_slippers.JPGHollywood aranykorának leghíresebb jelmeztervezője volt. Csak azért nem kapott Oscar-díjat, mert akkoriban még nem létezett a kategória, amelyben jelölhették volna. Egy munkáját biztos ma is mindenki ismeri: ő álmodta meg az Óz, a csodák csodája jelmezeit.

adrian-greenberg_portre.jpgAdrian Adolph Greenberg néven született Connecticutban 1903-ban, de fénykorában mindenki csak Adrianként ismerte. Képző- és iparművészetet tanult New Yorkban, majd Párizsban, ahol 1924-ben Irving Berlin zeneszerző felkérte, hogy tervezze meg a kosztümöket The Music Box Revue című darabjához.

Szintén 1924-ben ő tervezte a jelmezeket Rudolph Valentino (az 1910-es és 20-as évek színészistene) A Sainted Devil című filmjéhez. Karrierje beindult, és Adrian elszegődött Cecile B. DeMille független filmstúdiójához, ahol vezető jelmeztervező lett. DeMille pár évvel később a Metro-Goldwyn-Mayerhez szerződött, ahová Adrian is követte.

normashearer_reptide_1934.jpgjeanharlow_dinnerateight_1933.jpgAdrian itt meg is állapodott, és az elkövetkező 13 évben gyakorlatilag az összes korabeli sztárnak tervezett kosztümöt. Élete során több mint 250 filmben dolgozott! Felsorolni is nehéz lenne, hány sztár köszönhette neki csillogó és hódító megjelenését a filmvásznon.

joancrawford_thebrideworered1937_film.jpgkatherinehepburn_thephiladelphiastory_1940.jpgNéhányan a sorból: Jean Harlow (9 film), Norma Shearer (18 film), Joan Crawford (28 film). De tervezett jelmezeket Hedy Lamarrnak, Lana Turnernek, Mirna Loynak és Katharine Hepburnnek is. Greta Garbo filmes karrierjét gyakorlatilag végigkísérte tervezőként, vele jó barátságba is került.

joan_crawford_shoulder_pads.jpgAdrian mesterien használta a csillogó anyagokat, különleges díszítéseket, flittereket. Filmes kosztümjei igazi dívát csináltak a sztárokból, mindenki olyan ruhát kapott, ami tökéletesen illett hozzá.

Joan Crawfordnak több jellegzetes, válltöméses ruhát tervezett, ez tulajdonképpen a színésznő védjegye lett. Annyira tetszett a közönségnek, hogy a hétköznapi életben is trenddé vált a férfias vállú női ruha.

Tovább