Trendmanó

Az ellenállhatatlan Marlene

2017. január 29. - trendmanó

dietrich_classic_2.jpgIgéző tekintetű démon és tehetséges színésznő, nagy formátumú hollywoodi sztár. Német nő, de náciellenes. Búgó hangú énekesnő, aki a fronton harcoló amerikai katonáknak koncertezett a II. világháború idején. A francia Becsületrendet is megkapta. Biszexuális és stílusikon. A legszebb lábúnak tartott nő és szex szimbólum. Ez mind Marlene Dietrich.

 

dietrich_school_photo_1918.pngNémetországban, Berlinben született 1901. decemberében, a Marie Magdalene Dietrich nevet kapta. (Később két keresztnevét összevonta, így lett Marlene.) Hegedűművésznek készült, érettségi után zenei főiskolára járt, de egy csuklósérülés véget vetett az álomnak. Viszont a szereplés továbbra is vonzotta.

Ezen az iskolai képen az alsó sorban jobbról a második.

dietrich_berlin_1927.jpgA színpadot választotta. Eleinte csak a karban szerepelt, majd apróbb szerepeket kapott Max Reinhardt színházában, de nem tűnt ki. 1923-ban filmen is debütált, egy kicsike szerepben. Ebben az évben ismerte meg egy forgatáson Rudolph Sieber felvételvezetőt, akihez májusban már feleségül is ment. 1924-ben született lányuk, Maria, Dietrich egyetlen gyereke. (Nem lett odaadó anya, a karrierépítést és önmegvalósítást előtérbe helyezte.)

Tovább

Miki, a világ legismertebb egere

miki_eger_disney_ca1930.jpgRajzfilmes pályafutását nyughatatlan, erőszakos, pálcikalábú antihősként kezdte, majd kerekdedebb, mosolygós egérhős lett belőle. Miki egér már 89 éves, de világszerte népszerű, és még mindig hódít. Amerikában többen ismerik, mint a Télapót. Oscar-díjat is nyert.

 

mickey_eger_plane_crazy.jpgAz íratlan szabályokat betartva várhattam volna még egy évet, hogy a kerek, 90. születésnapján méltassam a ma is trendi Miki egeret, de miért kéne betartani minden szokást, évfordulót? Az ő története évfordulótól függetlenül is érdekes. Walt Disney leghíresebb teremtménye 1928-ban kelt először életre. Alkotója mondhatni dühből rajzolta meg.

Ennek előzménye, hogy Disney ekkoriban a Universal Studios-nak csinált animációs filmeket, így nekik készült egy új sorozathoz Oswald, a Szerencsés Nyúl figurája 1928 elején. Disney szerette volna, hogy nagyobb költségvetésből dolgozhasson, ehelyett a stúdió csökkenteni akarta a kiadásokat, ezt pedig Walt nem fogadta el. A tárgyalások elmérgesedtek. A Universal felhasználta azt a Disney-nek előnytelen szerződést, amely a figura feletti jogokat átruházta a stúdióra, és még a rajzoló saját cégében dolgozó munkatársakat is átcsábította. Egy animátor maradt csak mellette, Ub Iwerks.

miki_eger_concept_art_1928.jpgA felmérgesedett, csalódott Disney az elveszített Oswald helyett azonnal új, sikeres rajzfilm figurát akart létrehozni. (Közben még a szerencsétlen szerződés nem járt le, így el kellett készíteni az utolsó Oswaldos filmet is a Universalnak.)

Tovább

Mióta szerepelnek nők a színpadon?

commedia_dell_arte_gelosi_isabellaandreini_szineszno_pd.JPGMa természetesnek tekintjük, hogy ha színdarabot nézünk, játszanak benne színésznők. Pedig a régi időkben sok országban nem léphettek színpadra a nők. Ahol nem tiltották kifejezetten, ott is kevés nő választotta a színészetet, mert nem becsülték, és minimum könnyűvérűnek tartották őket. Némelyikük persze az is volt.

 

maszk_szinhaz.jpgEurópában az első színházakat az ókori görögöknél találjuk. Ott a női szerepeket is férfiak játszották, karakteres maszkban, aminek egyébként fontos szerepe volt, mert a nézőktől való nagy távolság miatt a szereplők saját arca nem lett volna eléggé kifejező. A művészeteket és a tudományokat képviselő kilenc múzsa közül az ókori ábrázolásokon kettő tart álarcot kezében: Thalia és Melpomené. Az első a komédia múzsája, a második a tragédiáé.

A színház közismert jelképe máig két álarc (az egyik mosolygó, a másik szomorú).

Nem a színház fejlődését akarom részletezni – szánalmas végeláthatatlan próbálkozás lenne, hiszen hozzáértők hada megírta már. Én arra voltam inkább kíváncsi, hogy a nők mikor kerültek a képbe. Hát az ókorban nemigen. A középkorban sem, akkor is botrányos és gyalázatos dolognak számított, ha egy nő esetleg színészettel próbálkozott. A női szerepeket fiatal fiúkra bízták. Változást az olasz reneszánsz hozott a 16. század második felében.

Errefelé nem tiltották el a nőket a színészettől. Meg kell viszont jegyezni, az olasz főpapság azért nem rajongott a színésznőkért: megpróbálták betiltatni a női színjátszást. Egyházi dokumentumok tanúsága szerint a színésznőt kurtizánfélének tekintették, aki hiányos ruházatával és szabados életvitelével romlásba dönti az ifjakat, vagy legalábbis kísértésbe viszi őket. A század végére eldőlt, hogy a nők győztek.

Tovább