Trendmanó

Szerelem kontra házasság, régen

2017. június 05. - trendmanó

manesse_codex_courtly_love.jpgRománc, szexuális szenvedély, rajongás, a partner idealizálása: mindezt ismerték a régi emberek is, csak éppen nem a házasság tartozékaként. Többnyire nem a kölcsönös vonzalom miatt házasodtak. A királyi vőlegények pedig sokszor képviselő útján kötöttek frigyet.

 

Tudom, ingoványos talajra lépek a mostani poszttal, mert lehet, hogy egy régi sztárról vagy a középkori divatról sokan szívesen tudnak meg új dolgokat, de a házasságról mindenkinek saját, tuti elképzelése van. Legtöbben a szerelemmel kapcsolják össze, és megvan a véleményük azokról, akik például csak anyagi szempontok alapján kelnek egybe. Az úgynevezett „tradicionális házasság” szószólóinak nosztalgikus elképzelése a dologról többnyire a dédnagypapa és dédnagymama aranyozott keretű, mára kihalványult esküvői fotóján alapszik, és nem gondolnak bele, hogyan is volt ez valójában.

medieval-marriage.jpgPedig a házasság eredetileg egyáltalán nem a felek kölcsönös vonzalmáról szólt. Alig volt több, mint egyfajta üzletkötés – egyenlőtlen felek között. A szerelemről pedig sokáig úgy gondolták, hogy egyáltalán nem ok a házasságra, sőt: a szerelem (testi) vágy, ami úgyis szertefoszlik, a házasság viszont „komoly kötelék”. Ha két ember hivatalosan összeköti az életét, ma is felvetődnek anyagi, tulajdoni vagy adózási kérdések. Akkor is, ha van, aki finnyásan megpróbál nem tudomást venni ilyesmiről. Szerelemből házasodni, és a továbbiakban egy tündérmesében lubickolni ma trendi elképzelés, de a múltban egyáltalán nem ez volt az alapállás.

Az emberiség történelmének nagy részében a házasság az anyagi biztonságot, különböző érdekek egyesítését, gazdasági kapcsolatok megszilárdítását célzó megállapodás volt. Családok közti egyezség. Mondjuk, ha egy nyomdász és egy papírgyártó közös üzleti kilátásait javította, hogy a gyerekeiket összeházasítják, akkor az így is történt. Gyakran még a nászút is „közös tevékenység” volt, szülőkkel, testvérekkel, egyéb közeli rokonokkal tarkítva, az új családi kapcsolatokat erősítendő.

A királyi házasságok főleg hatalmi érdekek szerint köttettek. A más-más országban élő felek sokszor csak jóval az esküvő után találkoztak személyesen. Előzőleg általában festményekről tájékozódtak a választott külső tulajdonságairól, és követek leírása útján a belsőkről. Mondanom sem kell, reális képet nem lehetett így alkotni, de ez nem is volt szempont.

Gyakran az ara családja ragaszkodott az ő országukban megkötött házassághoz. Ilyenkor kompromisszumként két esküvőt is tartottak. Az első esemény per procurationem zajlott, vagyis a vőlegényt egy megbízott képviselte az ünnepélyes szertartáson. Miért? Mert az igazi vőlegény bokros teendői miatt nem ért rá utazni, vagy így oldották meg, hogy a két uralkodói ház büszkeségén ne essen csorba. A házasságot formálisan el is hálták: a friss feleség és a férjet helyettesítő úr kicsit üldögéltek a nászágyon az udvaroncok jelenlétében. Ezután a feleség (általában hosszú) útra kelt, hogy eljusson új hazájába, a férjéhez, ahol újabb esküvői ünnepség következett – itt végre megismerték egymást személyesen a házastársak.

wedding-marie-antoinette_louis-xvi.jpgMarie Antoinette és a későbbi XVI. Lajos esküvője is ilyen volt. Az ara Bécsben született, Maria Antonia Josepha Johanna néven, és édesanyja, a mi Mária Terézia királynőnk elég hamar úgy gondolta, Ausztria és (korábbi fő ellensége) Franciaország kapcsolatait megfelelő házassággal kell megjavítani. A kislány még nem volt 12 éves, amikor elígérték a leendő francia királynak. Az esküvőt 1770. április közepén tartották Bécsben, a vőlegényt Mária Antónia bátyja helyettesítette. A 14 éves újdonsült feleség május közepén érkezett meg Franciaországba. Strasbourg-nál, a Rajna folyó egy lakatlan szigetén zajlott az „átadás-átvétel”. Át kellett öltöznie francia ruhákba, és a neve ettől kezdve hivatalosan Marie Antoinette lett. A (15 éves) férjével még itt sem találkozott. Először Versailles-ban látták egymást, ahol világra szóló, pompázatos „igazi” esküvőjüket tartották. Sok hasonló esetet lehetne még említeni, gyakori megoldás volt uralkodói körökben.

Persze királyi nászból kevés volt, lássuk hát a többieket. A középkorba visszaugorva azt találjuk, hogy a nők a régről eredő szokások alapján is, és a törvény szerint is alárendelt szerepet játszottak. A legtöbb európai országban a férjes nők elvesztették a tulajdonuk és vagyonuk feletti jogokat, mindennel a férjük rendelkezett. A házaspár két tagja a jog szerint egy egységgé vált (eddig nagyon romantikus), de minden hatalom a férjet illette (ez már kevésbé az, ugye?). Például az a szokás, hogy a feleség felveszi a férj nevét, érvényre juttatta az apai ágon való öröklést, jelezve, hogy a nő a férje tulajdona. A házassági eskü elrebegésével búcsút mondott a személyes jogainak.

codex_manesse_bernger_von_horheim1_courtly_love.jpgA szerelmet nyilvánvalóan ismerték akkor is, de a házasságnak nem volt tartozéka. A férfiak a szeretőjüknek tartották fenn az ilyen érzelmeket, a nők pedig elnyomták magukban, vagy ha szerettek veszélyesen élni, ők is a szeretőjüknek tartogatták a szerelmet. A középkorban egyébként az előkelő romantikus lelkek körében az udvari szerelem dívott, ahol a lovag (többnyire távolról) imádta úrnőjét, lovagiasan teljesítette a kívánságait, esetleg testi kapcsolatba is kerültek, de semmiképpen nem voltak házasok (legalábbis egymással nem). A 14. századi Manesse kódex szép illusztrációi közt látunk erre példákat.

Egyébként a gyerekeket is tulajdonnak tekintették általában, akik a családi üzletben/gazdaságban dolgoznak, vagy ha lányok, megfelelően férjhez lehet adni őket. Ők voltak a jövő záloga. Persze jó esetben szerették őket, de akkor is megvolt a családfő által kijelölt szerepük, elő kellett segíteniük a család megélhetését és boldogulását. Ismert olyan 15. századi előre elrendezett (angol) házasság, ahol az apának több lánya volt, el is ígérte egy alkalmas fiatalembernek az egyiket, de csak az esküvő reggelén döntötte el, hogy melyik lányából lesz aznap menyasszony. És ebben senki sem talált kivetnivalót.

Azért a férfiaknak sem volt minden egyszerű. A középkori céhes rendszerben például, ha valaki minden lépcsőt (inaskodás, legénykedés, külföldi vándorút, próbaidő, mestermunka elkészítése) sikeresen megmászott, a mesterré váláshoz még meg is kellett házasodnia.

A nőkkel hozományt is kellett adni, ez elvárás volt. De ennél is fontosabb értéknek tekintették a szüzességet. Megbízható születésszabályozás nem volt, és az apasági teszt ekkor ugye még nem játszott, tehát a családi vérvonal megőrzéséhez elengedhetetlennek tartották, hogy a menyasszony szűz, és egyetlen szexuális partnere majd a férje legyen. Mivel a női promiszkuitás veszélyeztette volna a család vagyonát (biztosan családbeli örököl?), ez elméletileg tiltott zóna volt a nőknek. Jóval szigorúbban büntették is őket, mint a félrelépő férfiakat. Ennek enyhébb formáit persze mi is ismerjük, mert a kettős mérce azért nem tűnt el mára sem (ótvar ribanc vs. belevaló fickó).

de_troy_the_declaration_of_love_18th_century.jpgFranciaországban az első házassági törvény 1557-ben született, ebben a nők nagykorúságát 25 évben, a férfiakét 30-ban határozták meg. Ennél fiatalabbaknak a házassághoz mindkét oldal szülői beleegyezését meg kellett szerezniük. Aki ezt elmulasztotta, azt ekkortól törvényesen ki lehetett tagadni az örökségből.

A francia arisztokrácia körében (és nem csak ott) határozott nézet volt évszázadokig, hogy igaz szerelem csak házasságon kívüli kapcsolatban lehetséges, mert a törvényes kötelék mindig politikáról, anyagiakról szóló kereskedelmi tranzakció. És az igaz szerelmet ez csak tönkretenné. Ha a házasfelek utólag egymásba szerettek, az ritka bónusz volt, ezt erősen titkolták is, mert nevetségesnek számított.

A Habsburg birodalomban Mária Terézia próbálta a házasságtörő kapcsolatokat megakadályozni az arisztokrácia körében. A bécsi rendőrségen belül felállított úgy nevezett szüzességi bizottságnak (Keuschheitscomission) joga volt ellenőrizni a bécsi előkelők (később minden bécsi) házas- és erkölcsi életét. Idővel a túlzásba vitt zaklatások elég rossz hírét keltették ennek a bizottságnak, és csak a legkirívóbb esetekben avatkozhattak be. A szabadosabb életmód erősebb volt az uralkodói akaratnál. A királynőt magát sok mindenkivel hozták hírbe ellenségei (akik számosan voltak), de a valóságban csalásmentes házaséletet élt.

Aztán az ipari forradalom, majd a felvilágosodás kissé változtatott a dolgokon. Sokan üzemekben, gyárakban dolgoztak (nem az otthoni gazdaságban), bérért. Esetleg távol a szülői háztól, a szülők kontrolljától. Lett saját pénzük, és önállóan hoztak döntéseket. Egy nőnek lehetett rá esélye, hogy összegyűjtse a kelengyéjét, nem kellett arra várnia, hogy a szülei adnak hozományt. Egy férfinek nem feltétlenül kellett megvárnia, hogy örökli a családi anyagi javakat, máshol is meg tudta teremteni őket. Idővel így nagyobb lett a személyes szabadság, és az emberek már boldogságot is akartak. Elterjedt az a radikális gondolat, hogy házasodni az érzelmek miatt is érdemes, nem csak a pénzért.

queen-victoria_marriage_1.jpgA 19. századra már nem volt ritka az érzelmi alapú házasság. A Valentin-nap megünneplésének elterjedése is segített, és egy jelentős királyi esküvő, amelyet ismertetett az akkori sajtó. Egész Európában és Amerikában részletesen értesült a közönség a menyegzőről, a tortáról, a menyasszony ruhájáról. A brit Viktória királynő és Albert herceg 1840-es esküvőjéről van szó. Egy királyi pár beteljesült romantikus kapcsolata: ez sokaknak mintát adott.

queen-victoria_marriage_2.jpgValójában úgy tudni, a szerelem csak Viktória részéről volt egyértelmű, a herceg inkább csak megragadta élete nagy lehetőségét, de a közvélemény szemében ők voltak az ideális pár. (Megjegyzem, ekkortól terjedt el széles körben a fehér menyasszonyi viselet, mert Viktória egy fehér, uszályos ruhában esküdött.)

A szerelmi házasság trendje sem változtatott alapvetően a jogi viszonyokon, a férj továbbra is ura volt a feleségének, csak talán jobban bánt vele, mint korábban szokásos volt. A női „tisztaság” fontosabb lett, mint valaha, mert aggódtak, hogy a szerelem belezavarhat a józan viszonyokba. Az igaz szerelem nem alapulhatott a szexen, ilyesmi csak a „rosszlányok” terepe volt, a „rendes” feleség inkább az otthonteremtéssel, gyerekneveléssel, férje kiszolgálásával fejezte ki szerelmét.

house-and-home_1889_marionharland.jpgEhhez segédanyagokat is kaphatott megfelelő női lapok és könyves útmutatók formájában. A házas nők nagyjából ugyanazokkal a feladatokkal szembesültek, mint elődeik, de most már szerelmi alapon végezték háztartási munkájukat is. De egyre több nő (és férfi) dönthetett szabadabban arról, ki legyen a választottja.

És itt megállok. A modern vagy mai házasságok bonyolult viszonyrendszerének erdejébe nem sétálok be. Arról más fórumokon tengernyi irodalom áll rendelkezésre. Mindenki szabadon megítélheti, mi az, ami változott, és mi az, ami ma sincs másképp, mint évszázadokkal ezelőtt.

Képek: Manesse kódex, Wikipedia, collectorsweekly.com, Pinterest

A bejegyzés trackback címe:

http://trendmano.blog.hu/api/trackback/id/tr7512564391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Makkasz 2017.06.05. 23:56:50

Az otvar ribanc versus belevalo ficko igazsagtalansagan tul hordoz nagyon racionalis megkozelitest is.
1. Az anya mindig biztos. A kezdetektol, allati lettol fontos a csalad biztonsagaert es megelhetesert (ma is jelentos reszben) felelos ferfinak hogy sajat gyermekeire, genetikai utodjaira aldozza idejet. Ez az oszotnos resze, termeszetesen tudatosan lehet kulturaltabban viselkedni, de maga a szexualitas is az oszton terulete, tehat miert lenne megvetendo a sajat utod biztossagaban valo hit erteke?
2. A sperma "olcso", a firfiak szivesen adnak belole, meg aznap rendlekezesre all az ujabb hadosztaly. Igy a ferfiui promiszkuitas erosen osztonvezerelt (onzo genek). A petesejt es a meh "draga", egy honapban egy van es csak bizonyos idoszakban elerheto, raadasul utod megfogganasa utan 1-2 evig nem elerheto ujra a szaporodasi kepesseg. Ezert is mas a noi es a ferfi promiszkuitas megitelese, ill. ferfi es no parkeresesi szokasai.
Termeszetesen a korszeru fogamzasgatlas koraban kulonosen a masodik nem erv a megkulonboztetesre, de azert szomoru lenne, ha teljesen elszakadnank osztoneinktol.

Advanced Flight 2017.06.06. 00:43:51

@Makkasz: ez csak a szokásos kettős mérce megmagyarázása, a dolog ennél sokkal bonyolultabb. Először is a saját genetikai utódhoz ragaszkodás egyáltalán nem magától értetődő, még az állatvilágban sem. Ismertek olyan evolúciós stratégiák, pl. madaraknál, ahol a hímek és nőstények szociális alapon nevelik az utódokat, de mindkét fél szexel másokkal, így simán előfordul, hogy a közösen nevelt fiókák közül egy sem a hímé. A csoport szempontjából uis nem ez a lényeg. Az ember kezdettől fogva erősen szociális lény, kiemelkedését is ennek köszönheti részben. Éppen a cikkben fejtegetett tények miatt teljesen érdektelen dolog, hogy egy üzleti/gazdasági alapú házasságban saját utódokat nevelnek-e, mikor a család összetartásához, a vagyon és a név továbbviteléhez egy zabigyerek is ugyanolyan megfelelő. (Az ókori Rómában pl. ismert volt az örökbefogadás intézménye, ami felnőtt emberekre is kiterjedhetett, és nem a hiányzó genetikai utód pótlására szolgált!)
A nők szexuális csesztetése sokkal inkább a kontroll-és hatalomgyakorlással függött össze, ami a mai napig jellemző a férfiak gondolkodásmódjára, ugyanis halálosan rettegnek a nők önállóságától, hiszen ha a nő dönt, választ stb, akkor a hagyományos nőszerző technikák (pénz, erőszak, szülői nyomásgyakorlás stb.) buknak, és a férfinak esetleg egyéb tulajdonságokkal kéne előrukkolnia, amilyenjei mondjuk nincsenek és nem is tudja pótolni, így pina nélkül marad.

indapass 2017.06.06. 00:51:26

@Makkasz
Bizony-bizony, ebben a nagy szexuális szabadságban a férfinak tennie is kell azért, hogy a nő ne kavarjon mással is, már nem bízhatja a törvényre, esetleg a társadalmi közmegítélésre - bár az még működik valamennyire.
Hozzáteszem, az anya is képes gondoskodni az utódokról (pl. háborús időkben is kénytelen volt megoldani, vagy most is, pl. tartásdíjat nem fizető, be nem jelentett munkával operáló apák esetében). Ahol 60% fölötti a válási arány (azoknál, akik egyáltalán összeházasodtak!), nehéz azt gondolni, hogy a férfiak idejük és energiájuk java részét fordítanák gyermekeikre...

Természetesen a kölcsönös igyekezet az optimális, így nincs kétely és az utódok is megkaphatják mindkét szülő figyelmét és gondoskodását.

Makkasz 2017.06.06. 00:51:44

@Advanced Flight: Igen, sokkal bonyolultabb. Viszont tulzott leegyszerusites az is, hogy a nok szexualis csesztestese a hatalomgyakorlassal fugg ossze. Nem. Azzal hogy az anya mindig biztos, a sperma olcso, a meh draga.
Az hogy elfogadhato a nem sajat utod nevelese, teljesen termeszetes, es allatvilagbol is hozhatsz peldakat, minthogy arra is, hogy az uj dominans him megoli az elozo meg kicsi utodait, hogy a nostenyeket hamarabb teherbe ejthesse, es ne pazarolja forrasait feleslegesen mas utodjara. Nem csak oroszlanoknal, hanem pavianoknal is.
Az pedig teljes zoldseg, hogy kivetelbol (orokbefogadas csalad vagyonanak megmaradasaert) probalod levezetni a foszabaly ellenkezojet, azt hogy a sajat genetikai utod nevelese sokkal kivanatosabb mint a nem sajate. Meg ma is, a csaladtervezes es anyagi jolet koraban.

Brix 2017.06.06. 07:33:26

Ezért volt rossz, a vagyoni különbségeken alapuló hierarchizàlt tàrsadalmi rendszer, amely még az emberek tàrsvàlasztàsàt és a szexuàlis viselkedését is meg akarta szabni...A 60-as, 70 -es évek szocialista rendszere óriàsi vàltozàst hozott ezen a téren, ahogy nyugaton a hippi vilàg: eljött a szabad szerelem korszaka. Woodstock volt a csúcs, ahogy retro fotókat elnézem....Azóta minden csak rosszabb lett, ami a szabad szexet illeti...

arncht 2017.06.06. 07:42:25

Okorban egyszerubben oldottak meg a kakukkfioka dolgot, a ferfi a szuletes utan dontotte el, hogy a nevere veszi e vagy sem.

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2017.06.06. 07:48:22

@Brix: Persze, de azért az emberek mindig is megkockáztatták a szabadabb szexuális viselkedést, csak éppen a büntetés volt nagyobb.
Nem igazán a szabad szexre koncentráltam. Én inkább a házasság szerepét néztem: amikor ma valaki emlegeti, hogy házasság tekintetében régen minden jobb volt, akkor vajon tudja-e, hogy egyáltalán miről beszél.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2017.06.06. 07:56:33

@arncht: Ez még a 20. század elején is így volt. Amikor a szász trónörököstől (a későbbi III. Frigyes Ágost király) 1902-ben terhesen megszökött a felesége (egy Habsburg főhercegnő, Lujza Antonietta) szeretőjével, André Gironnal, a kitől van az utolsó gyerek kérdést a trónörökös úgy oldotta meg, hogy a nevére vette.
De II. Izabella spanyol királynő összes gyerekét is saját nevére vette a férje, pedig egyik se tőle volt.
Egyébként sokáig azt hívták szerelmi házasságnak, amikor az ara terhes volt.

kenyérdobáló 2017.06.06. 09:35:49

Szép összefoglaló, de azért néhány dolgot érdemes hozzátenni:
- Magyarországon kb. a 19. sz-ig a férj távollétében a feleség volt a férj teljes jogú képviselője. (Katona József Bánk bánja ilyen szempontból teljesen anakronisztikus, ui. abban a korban, amiben a darab játszik, Gertrudis nem bitorolja a hatalmat, hanem az teljes joggal az övé (és a lázadók nem az idegen uralommal szemben lázadtak, hanem sima felségsértést követtek el)).
- Magyarországon - a római jog uralta Nyugat-Európában szemben - a nők csak a 19. sz.-i polgárosodás során, német mintára vették fel a férjük nevét, akkor vált divattá a "-né", és akkor sem mindenhol.
- A francia arisztokráciánál a 18. században már bőven az volt a szokás, hogy a kötelező gyerekek leszülését követően a feleség (is) szeretőt tartott.

inebhedj - szerintem 2017.06.06. 09:59:22

"Az úgynevezett „tradicionális házasság” szószólóinak nosztalgikus elképzelése a dologról többnyire a dédnagypapa és dédnagymama aranyozott keretű, mára kihalványult esküvői fotóján alapszik, és nem gondolnak bele, hogyan is volt ez valójában."

Szvsz nem. A tradicionális házasság szószólói épp, hogy erre hivatkoznak:

"A szerelemről pedig sokáig úgy gondolták, hogy egyáltalán nem ok a házasságra, sőt: a szerelem (testi) vágy, ami úgyis szertefoszlik, a házasság viszont „komoly kötelék”. "

A házasság ugyanis házak (nagy családok) egyesítése, összekapcsolása (ha úgy tetszik, az idők végezetéig).

A ma regnáló házasság fogalmunk valójában szexuális vonzalmon alapuló, jellemzően időleges élettársi kapcsolat.

Ravasz Figyelmeztetés 2017.06.06. 10:08:21

@Advanced Flight: Szó sincs semmiféle kettős mércéről, hiszen nem ugyanazt, hanem teljesen különböző dolgokat hasonlítunk össze. Kettős mércéről akkor lehetne csak beszélni, ha két szoknyavadász férfit vagy két kikapós nőt ítélnénk meg másképpen. A nő és férfi helyzete viszont alapvetően eltérő, mivel a szaporodási képesség a nőnél szűkös erőforrás, és jelentős kockázattal, időbeli-és anyagi ráfordítással jár, míg a férfi elvileg teljesen szabadon szórhatja magjait, mert rengeteg van belőle. Így nyer értelmet az ismert hasonlat: az a kulcsot, ami minden zárat kinyit, mesterkulcsnak hívjuk, míg az a lakat, amit bármelyik kulcs kinyit, az legfeljebb egy szar lakat.

Conchobar 2017.06.06. 10:31:32

@Advanced Flight: "Először is a saját genetikai utódhoz ragaszkodás egyáltalán nem magától értetődő, még az állatvilágban sem" - Hogy is van az, amikor az új domináns hím oroszlán megeszi az előző domináns hím kölykeit?

Conchobar 2017.06.06. 10:40:15

@Advanced Flight: "Az ókori Rómában pl. ismert volt az örökbefogadás intézménye, ami felnőtt emberekre is kiterjedhetett, és nem a hiányzó genetikai utód pótlására szolgált!" - Csakhogy az ókori Róma e tekintetben a ritka kivételek közé tartozott, ellenpontul érdemes megemlíteni a (30 dinasztiányi) fáraókat. Ők viszont annyira a genetikai utód bűvöletében éltek, hogy nem ritkán feleségül a saját lányukat, vagy a hugukat választották

Ravasz Figyelmeztetés 2017.06.06. 10:41:38

@Advanced Flight: Ezzel csak annyi a probléma, hogy ha a társadalmi berendezkedést teljesen a női igények kielégítésének rendeljük alá, az minden lesz, csak nem optimális. A nők ugyanis ösztönösen a náluk magasabb társadalmi státuszú férfiakat választják, ha teljesen szabadon választhatnak, ezt nevezik hipergámiának. Viszont nem minden nőnek jut a társadalom felső 20%-ába tartozó alfahím, arról nem is beszélve, hogy nem feltétlenül az alfahímekből lesz a legjobb apa, nem véletlenül nehéz egy nőnek lekötni egy ilyen top férfit, mivel az megengedheti magának, hogy kedvére válogasson, vagy akár háremet tartson.
A szexuális forradalom effektíve annyit ért el, hogy a nők nekiálltak hajkurászni a férfiak felső 20%-át, persze csak keveseknek sikerült bezsákolni és hazavinni őket, a többieknek meg maradtak az egyéjszakás kalandok és egyéb kötetlen szexuális kapcsolatok. Ez egy ideig a nőknek is megfelel, illetve beleringatják magukat az illúzióba, hogy nekik ilyen pasi jár, csak azért, mert képesek voltak egy-egy éjszakára megszerezni őket. A gond akkor van, mikor 30 felett rájuk jön a megállapodhatnék, és a gyerekszülési vágy, és szembesülnek azzal, hogy fiatalságuk már nem régi, (mellesleg a termékenységük sem), és egyre nehezebben találnak olyan minőségű partnert, amilyet fiatalon, tartós, elköteleződni hajlandó férfit pedig még nehezebben. 35 felett pedig igazi tragédia ezen nők élete, mert falba ütköznek a a családalapítási lehetőségeiket illetően. Ráadásul van még egy tényező, amit szintén nem reklámoznak nagyon: minél több szexuális partnere volt egy nőnek, annál nagyobb eséllyel fog tönkremenni a házassága, így a már említett lakat-hasonlat is új értelmet nyer a férfiak szempontjából, mellesleg bizonyítást nyert a szűz menyasszony elvárásának "sötét középkori" szokása is. (Talán mégse voltak annyira hülyék a régi emberek.) Ez egyúttal a feminista karrierépítés csapdája is: 35 évesen egy nő kiépített már egyfajta egzisztenciát, és partnerétől is legalább ugyanezt, vagy többet várna el, csak éppen ilyen férfit már nem kap, mivel abból a téves feltevésből indul ki, hogy a férfiak is ugyanazokat a tulajdonságokat keresik a nőkben, mint a nők a férfiakban; csakhogy ez alapvető tévedés, mert a férfiakat soha nem érdekelte a nők státusza, karrierje vagy vagyona, csakis a fiatalsága és szépsége (amivel az evolúció a termékenységet jelzi). ilyenkor jön aztán a szokásos nyavalygás, amit olyan sok helyen láthattunk már, hogy hová tűntek a rendes férfiak. Pedig a rendes férfiak megvannak, csak éppen nem őket, hanem a 20 éves csitriket hajkurásszák. A 35 feletti szingli nők helyzete tehát meglehetősen kilátástalan, hiszen gyakorlatilag saját maguk 20 éves verziójával kell versenyezniük a párkapcsolati piacon, ami eléggé esélytelen. Két lehetőségük marad ilyenkor: vagy lejjebb adnak a magas elvárásaikból (ami nagyon nehéz, ha fiatalon a férfiak krémjéhez szoktak hozzá), és elvetetik magukat valami alacsonyabb státuszú férfival (akiből hamar papucsot csinálnak, következésképpen nem tudják tisztelni így hát boldogtalanok lesznek a házasságban, innen aztán törvényszerűen következik a válás és egy tönkretett család, apa nélkül felnövő gyerekekkel), vagy pedig marad a macskásszingli életmód, ami szintén nem túl vonzó perspektíva.
Innen nézve mindjárt megoldódik a válások terén bekövetkezett robbanás is, és hogy miért a nők kezdeményezik a válást az esetek kétharmadában (miközben a megcsalás aránya a két nemnél nagyjából azonos). Így már érthető, hogy miért esik a házasságkötések száma is meredeken, és miért került demográfiai válságba a nyugati civilizáció, miért csökken a születések száma szerte a világon a fejlett ipari társadalmakban.
A feminizmus, az emancipáció és a szexuális forradalom nem hozta el a vágyott Kánaánt a nők számára, épp ellenkezőleg: a nők soha nem látott mértékben váltak boldogtalanabbá a felmérések szerint.

Conchobar 2017.06.06. 10:51:19

@MolnarErik: "De II. Izabella spanyol királynő összes gyerekét is saját nevére vette a férje, pedig egyik se tőle volt." - Csakhogy ez esetben lényegtelen a saját névre vevés, ugyanis a gyerekek a trónt, a vagyont és az előkelőséget az anyjuktól, a királynőtől örökölték és nem anyjuk férjétől, a szintén Spanyol-Bourbon Ferenc hercegtől. Egyébként, hasonló dologgal vádolták Nagy Katalin cárnőt is, hogy a fia, a későbbi Pál cár nem is a férjétől (III.Péter cártól) van, hanem a szeretőjétől

aranea 2017.06.06. 11:31:48

"a nők soha nem látott mértékben váltak boldogtalanabbá a felmérések szerint."
Kíváncsi vagyok a 100-200-300 évvel ezelőtti boldogságfelmérési eredményekre...

Olasz Bazsa 2017.06.06. 16:42:19

A közvetlen környezetemben is nagyrészt huszas csajok (max harmincegy-kettő) tolják a babakocsit. Ez annak a jele, hogy az "építs karriert, majd negyvenévesen ráérsz szülni" kezdetű agymosásra a nők majdnem teljes egésze immunis maradt. Aki bedőlt a "jószándékú" karrierista agymosásnak és negyven körül egy férfi sem akar már velük családot alapítani, azok pedig becsapva érzik magukat. Jogosan.
Egyáltalán nem arról van szó, hogy a nők ne építhessenek karriert, hanem mars a konyhába meg a járóka mellé. Azt kéne már megérteni, hogy nincs ingyenebéd. Amelyik nő férfias, karrierista életre vágyik, az számoljon ennek a későbbi következményeivel is.

Sadist 2017.06.06. 19:47:34

@Advanced Flight: Elég komoly sértettség árad a hozzászólásodból. Jól megszopathatott valami jóképű pinabubus, hogy ennyire gyűlölöd a férfiakat.

Advanced Flight 2017.06.06. 22:53:43

@Sadist: ki mondta, hogy nő vagyok? :-)

Advanced Flight 2017.06.06. 22:54:36

@Makkasz: alább hozták a milliónyi ellenpéldát, én már nem fáradnék vele, ha nem gond.

Advanced Flight 2017.06.06. 22:57:19

@Ravasz Figyelmeztetés: ha a társadalmi berendezkedést teljesen a női igények kielégítésének rendeljük alá, az minden lesz, csak nem optimális.

A férfiaknak nem is lesz az, csak a nőknek :-)
A probléma ott van, hogy még mindig azt próbáljátok bebizonyítani, hogy a közjó egyenlő azzal, ami a férfiaknak jó. Holott a férfiak által irányított világ még a mai napig is csak nyomort és szenvedést tud felmutatni, kivétel az a néhány fejlett ország, ahol - szürpríz! - a nőknek is van beleszólása a dolgokba.
Sapienti sat.

Advanced Flight 2017.06.06. 22:58:15

@Conchobar: melyik részét nem értetted a hsz-nek? :-)

Advanced Flight 2017.06.06. 23:00:31

@Ravasz Figyelmeztetés: az a kulcsot, ami minden zárat kinyit, mesterkulcsnak hívjuk, míg az a lakat, amit bármelyik kulcs kinyit, az legfeljebb egy szar lakat.

Érdekes módon férfiak tízmilliónyi járnak rendszeresen a szar lakatokhoz és még fizetnek is nekik, a szuper lakatok meg nem kellenek a kutyának se :-P

Advanced Flight 2017.06.06. 23:03:45

@Olasz Bazsa: ez így oké, csak éppen a nők nem feltétlenül azért "építenek karriert" (értsd: van vmi szarul fizetett gályarabság), mert ők ki akarnak a munkában teljesedni, hanem azért, mert nem kívánnak éhen dögleni, esetleg szeretnék magukat megvédeni attól a meglehetős gyakori szitutól, hogy a jól kereső férj 20 év házasság után otthagyja őket a brébe egy csitriért, anyuka meg néz, mint a kiszántott egér, hogy jé, nem talál állást, miután 10 éve otthon van a gyerekekkel és amúgy sincs végzettsége.

Sadist 2017.06.07. 00:21:04

@Advanced Flight: Ennyire gyűlölni csak nő képes.

Sadist 2017.06.07. 00:28:21

@Advanced Flight: "Érdekes módon férfiak tízmilliónyi járnak rendszeresen a szar lakatokhoz és még fizetnek is nekik, a szuper lakatok meg nem kellenek a kutyának se :-P"

Ki szerint is szar/szuper lakatok?

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2017.06.07. 06:37:26

@Sadist: Mindenki leírta a saját nézeteit, ezek persze nem feltétlenül egyeznek, de emiatt ne tereljük személyes síkra a dolgot.
Ez egy határozott kérés mindenkihez, mert egyáltalán nem szeretném, ha itt olyan pengeváltások jelennének meg, amilyenekkel Dunát lehet rekeszteni, és nem vezetnek sehova. Sokkal inkább érveket érdemes írni, azokból még valami értelmes vita is kisülhet a végén.
Előre is köszönöm, ha ezt figyelembe véve írtok!