Trendmanó

Nyakatekert férfidísz

2017. május 07. - trendmanó

tie_1860.jpgA régi időkben a férfiak hordtak vicces vagy fura ruhadarabokat, kiegészítőket, ám ma általában büszkén hirdetik, ők bizony (ellentétben a nőkkel) praktikusan öltöznek. De akkor mire véljük, hogy a szekrényükben ott lapul pár nyakkendő, pedig ruházati értelme nincs? Öncélú díszítmény? Igen.

tie_terracotta_warriors2.jpgA sálszerű, nyakbavaló kendővel kezdődött, ebből fejlődött ki lassanként a ma ismert nyakkendő. (A hideg ellen alkalmazott, használati értékkel bíró sál egy külön evolúciós vonal.) A gyökerek katonaiak, és elég régiek. Például már a híressé vált, az i.e. 210-ből származó, agyaghadsereg tagjainak is volt nyakkendője. Az első kínai császár, Csin Si Huang-ti sírhelyét az örökkévalóságig őrző agyagkatonák viseltek nyakra tekert kendőt (sokra csomót is kötöttek). Egyes történészek feltételezése szerint ez a viselet egyfajta katonai megtiszteltetés volt.

tie_trajan_scolumn.jpgA rómaiaknál is katonai szerepű volt a nyakbavaló sál/kendő: Rómában áll Traianus császár híres diadaloszlopa, amelynek domborművein ilyet viselnek nyakukban a katonák. Az i.sz. 113-ban elkészült oszlop a Dácia feletti győzelem emlékét hirdeti. Egyes kutatások szerint az adott időkben sem Kínában, sem Rómában nem hordtak az átlagemberek ilyesmit, ezért gondolják a történészek, hogy valamilyen katonai kitüntetésféle lehetett ez. Ennek ellentmond, hogy (amint egy kommentelő − köszönet − felhívta rá a figyelmemet), hogy egy darabig a katonák rendes felszerelésének része volt a focale, vagyis nyakbavaló kendő, amely védte a nyakat, hogy a lemezvért ne dörzsölje ki. Tehát csak az a biztos, hogy az eredet katonai.

Egy későbbi példa ismét a katonai vonalat erősíti. Az 1630-as években, a pusztító (tényleg: 8-10 millió áldozat) harmincéves háború idején a harcoló franciákhoz horvát csapatok csatlakoztak, és őket katonai ruházatuk részeként színes, csomóra kötött nyakbavaló ékesítette. A franciáknak megtetszett az új megoldás. Megjegyzem, horvátok csapatok harcoltak a franciák ellen is, így nem lehet biztosan tudni, hogy francia vagy német-osztrák oldalon kezdett-e először terjedni a nyakkendő.

tie_louisxiv.jpgMindenesetre, mire XIV. Lajos került a francia trónra 1643-ban (még mindig tartott a háború), ezek a nyakkendők kifejezetten divatba jöttek Franciaországban. Magas rangú katonák, udvaroncok, és nemesemberek egyaránt viselték, különböző színekben és különféle anyagokból. Mivel a különlegességekre fogékony Napkirály is pártolta, megszületett a trend. Ő egyébként a csipkéből készült, vagyonokat érő darabokat szerette, és külön „nyakkendőfelelőse” is volt. A nyakkendő ekkortól hatalmat, gazdagságot és eleganciát jelentett.

Franciául cravate névre hallgat ez a holmi, sokan úgy vélik, ez a croate (=horvát) szó torzulásából származik, és a horvát származást bizonyítja. (Nálunk egyébként sokáig kravátliként ismerték.)

Az elég terjedelmes nyakbavaló azért még több évszázadnyi fejlődésen ment keresztül, mire a mai formáját felvette. Az 1660-as évekre Angliába is eljutott, aztán az angol gyarmatokra, és ettől kezdve minden divatkövető, jól öltözött úriember hordta. Előfordult minden elképzelhető színben, és lehetett rojtos, csipkés vagy akár hímzett.

tie_georgebrumell.jpgA 18. században folytatódott a trend, és immár rangra való tekintet nélkül tekerték a férfiak a nyakukra a textíliát lelkesen. A nyakkendőkötés és a stílusos öltözködés első számú sztárja ekkor George Brummell volt, aki akár órákat is eltöltött egy hófehér, keményített vászonból készült nyakkendő tökéletes megkötésével. (Különc divatfi volt, és még rendszeresen mosakodott is, ami a korszakban egyáltalán nem volt divat.) A század vége felé a fekete nyakkendőt tekintették a divat csúcsának. Brummell feketét csak esti alkalmakkor viselt, nappal csak fehéret vett fel. Neki köszönhetően a gyönyörűen kötött nyakkendő lett az igazán divatos úriember védjegye, dísze.

1818-ra aztán odáig fajult a nyakkendő mánia, hogy megjelent egy szatirikus mű The Neckclothitania címmel, amelyben kigúnyolták a (túl)komplikált nyakkendő stílusokat.( Viszont mi ebből tudhatjuk, milyen sokféle megoldás volt.) Tíz évvel később még mindig érzékeny pontja lehetett ez a divatozó férfiaknak, mert nagy érdeklődés mellett egy komoly, hiánypótló mű jelent meg a nyakkendőkötés művészetéről, amely 16 lecke keretében mutatott be 30 különböző kötésmódot.

tie_neckclothitania-1818_pd.gifA bonyolultság divatjának is vége szakadt egyszer, és ebbe az ipari forradalom is besegített. Egyre több olyan munkahely keletkezett, ahol a férfiaknak inkább egyszerűbb, kényelmesebb öltözéket volt célszerű viselni. A nyakkendőről eszük ágában sem volt lemondani, csak épp egyszerűbb fazont és fixen helyén maradó csomót akartak a könnyen kibomló festői masnik helyett.

tie_college_rowing_jersey_1840s.jpgHamarosan az oxfordi egyetemisták evezőscsapata szállította a megoldást. Úgy tudni, egy sportoló ifjú a csapat iránti elkötelezettségét úgy akarta jelezni, hogy evezőskalapjáról (igen, kalapban eveztek) leszedte a díszítő szalagot, és a nyakába kötötte. Ebből először egyetemi nyakkendő divat lett, majd az egyszerű formának és csomónak köszönhetően különböző egyesületek, szervezetek trendje, ezután pedig általános divat. (Ezzel párhuzamosan a csokornyakkendő is népszerű lett.)

Így aztán a 19. század végére kialakult az általunk is ismert nyakkendőforma és kötési mód (four-in-hand knot), rohamosan terjedt is, mivel az addigiakhoz képest kényelmesnek bizonyult, és könnyű volt megkötni. Abban az időben a rövid nyakkendő számított divatosnak. Brit földön az új formát nemcsak a divatipar támogatta, hanem a hadsereg is, ahol lassanként megváltak a rikító színű egyenruháktól (túl feltűnő célpont az ellenségnek), és a különböző ezredek jellegzetes színei csak a nyakkendőkön mutatkoztak. Az 1890-es években pedig az iskolák is csatlakoztak az új nyakkendő őrülethez: az egyenruhák kötelező eleme lett az intézmény címerével vagy jellemző mintájával ellátott nyakkendő.

Mellékelem is a népszerű kötés mikéntjét, hátha valaki hasznát veszi. Mivel mára erősen lecsökkent a nyakkendőhasználat, úgy tapasztalom, egyes jeles alkalmakkor komoly pánikot tud okozni, ha épp nincs kéznél olyan családtag, barát, aki elfogadhatóan meg tudja kötni a nyakbavalót. (Ez persze nem vonatkozik azokra a gyakorlott egyedekre, akiknek napi munkaruhája az öltöny+nyakkendő.)tie_four-in-hand-knot-tying-instructions-02.png

Később, az 1940-es, 50-es és 60-as években egyre hosszabb és keskenyebb lett a nyakra tekert dísz, aztán a 70-es, 80-as években jócskán kiszélesedett (vicces is volt). Az 1990-es években a kilenc centis volt a nyerő, majd újra a keskenyebb lett trendi. Sokáig fel sem merült, hogy úriember nyakkendő nélkül mutatkozzék, és mivel a férfidivat elég lassan változott, a nyakkendő váltogatása adott módot a megjelenés némi egyéni díszítésére. Sokan egész nyakbavaló-gyűjteményt halmoztak fel.

Némi vigasz azoknak, akik viselnek nyakkendőt, de nem figyelik kényszeresen a nyakkendőmódi szertelen hullámzását: a divatguruk szerint a kilenc centiméter szélességű nyakkendő bármikor hordható, mert időtlen fazon. A nyakkendőnek tehát (remélem, kiderült) semmilyen gyakorlati értelme nincs, de csinos kiegészítő, és vonzóbbá teheti a viselőjét. Hát ezért hordják a férfiak. :)

A bejegyzés trackback címe:

http://trendmano.blog.hu/api/trackback/id/tr4812488401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kugi · http://kugi.blog.hu 2017.05.08. 08:09:12

Mit lehet tudni a csokornyakkendő és a hosszú nyakkendő elkülönülésének okáról, idejéről? (A posztban csak egy apró utalást találtam erre.) Milyen "evolúciós indokkal" vált szét a kettő?

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2017.05.08. 19:58:37

@kugi: Válaszom röviden: csak. Hosszabban: az elkülönülés oka leginkább ízlésbeli, voltak, akik továbbra is kedvelték a masnit, csak nem akartak óriási anyagtömeget a nyakukon, így aztán már a 18. században volt a maihoz hasonló csokornyakkendő. Olcsóbb is volt mint a sok anyagot kívánó, sokszor körbetekert darabok, és a frizuradivat változása is befolyásolta az elterjedését. A paróka használat ugyanis kiment a divatból, a férfiak a saját hajukat növesztették meg, és hátul fogták össze egy szalaggal, amit masnira kötöttek. Ki tudja miért (nincs rá logikus magyarázat), de elöl is akartak magukon masni formát, így a (már vékonyabb) nyakkendőt így kötötték meg. Sokáig majdnem egyformán népszerű volt a hosszú és a csokornyakkendő. Kb. ezt bírtam kivesézni a rengeteg leírásból, kutatásból. :)))

Rox 2017.05.08. 23:32:36

A római ábrázolásokon rendszerint mellvérttel együtt látni. Kézenfekvő feltételezés, hogy a nyak környékét védte a kidörzsölődéstől.

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2017.05.09. 06:43:46

@Rox: Igazad van, kézenfekvő feltételezés, csak sajnos a korabeli ábrázolások alapján nehéz eldönteni, hogy a vért alatt viselt ruházatot redőzték úgy, hogy védjék a nyakukat (a textil a vért alá van betűrve), vagy külön textíliáról van szó. A kutatók azt az ábrázolásfajtát vették alapul, ahol kifejezetten látszik egy külön, a vért fölött elhelyezkedő, nyakba kötött kendőféle, és ez viszont nem volt általános, ezért tulajdonítanak ennek más értelmet.

kugi · http://kugi.blog.hu 2017.05.09. 07:53:00

@trendmanó: A divat változásaira sokszor nincs magyarázat. :)
Köszönöm a válaszod!

Terézágyú 2017.05.09. 09:02:54

@trendmanó:
"nehéz eldönteni, hogy a vért alatt viselt ruházatot redőzték úgy, hogy védjék a nyakukat (a textil a vért alá van betűrve), vagy külön textíliáról van szó. "

Tudtommal a lemezvértnél használták a nyak védésére és MINDIG különálló sál volt.
A láncvértesek valóban divatból kezdték használni, a láncvértnél ugyanis nem kell védeni a nyakat...

mutoradep 2017.05.09. 11:10:23

A f***ra nőtt volna akkora köröm,mint én vagyok,aki a legelsőt kitalálta!

trendmanó · http://trendmano.blog.hu 2017.05.09. 11:13:01

@mutoradep: Ha jól értem szavaidat, nem vagy valami nagy nyakkendő rajongó. ;)