Nálunk is vannak már Michelin csillagos éttermek, autónkat is járathatjuk talpig Michelin abroncsban, de mi köze a gumigyárnak a gasztronómiához? A válasz a piros Guide Michelin tájékán keresendő, abba kerültek bele idővel az értékelő csillagok. És ki az a Bib?
1889-ben egy francia testvérpár, Édouard és André Michelin átvett egy már működő gumiüzemet Clermont Ferrand-ban, és fejleszteni kezdték. A legenda szerint (de lehet, hogy tényleg) egyszer betévedt hozzájuk javíttatni egy olyan biciklista, akinek kilyukadt pneumatikus abroncsa az addigi szokás szerint körben a kerékre volt ragasztva. Több mint három órába telt leügyeskedni a gumit a kerékről. A gumit megjavították, és visszaragasztották a kerékre, majd várni kellett másnapig, hogy megszáradjon és megkössön a ragasztó. Kipróbálták a járművet az udvaron, de párszáz méter megtétele után a gumi újra tönkrement, és kezdődött elölről a kínlódás. A fivérek úgy gondolták, ők tudnának ennél jobb megoldást is kitalálni. Egy kis időbe beletelt, de 1891-re már szabadalmaztatták a levehető, nem ragasztott pneumatikus abroncsot. Ugyanebben az évben Charles Terront Michelinék új találmányát használva nyerte meg a világ első hosszú távú, a Párizs-Brest-Párizs útvonalon rendezett kerékpár versenyét. Jó, jó, de mi van a csillaggal?
Arra még várni kell egy kicsit. Előbb megjelent a cég pneumatikus autóabroncsa 1895-ben. Evvel is sikeresen lehetett versenyezni, tehát terjedni kezdett a használata, annál is inkább, mert maga az autóhasználat is kezdett népszerűsödni.
Kis kitérő: 1898-ban megszületett a ma már mindenki által ismert, gumiabroncsokból álló Michelin baba, Bibendum (becenevén Bib). Az első plakáton úttörmelékkel és szögekkel teli serleggel a kezében mond pohárköszöntőt romokban heverő versenytársai előtt: Nunc est bibendum! (most inni kell). A szellemesnek szánt mondat arra utalt, hogy a Michelin gumi beszippant minden útakadályt anélkül, hogy tönkremenne. A baba neve is a latin mondatból származik.
Négyéves korától összesen 43 nagyjátékfilmben játszott, és még csak 21 volt, amikor végleg otthagyta a filmvilágot. Felnőtt életében volt amerikai nagykövet Ghánában és Csehszlovákiában is.
Felkapott gyereksztárok nem csak ma vannak, régen is imádta a közönség az "annyira cukiiiiii" kis előadókat színpadon és filmben. Aztán ezek a gyerekek felnőttek, és próbálták megismételni a korai sikereket. Ez keveseknek sikerült, a többiek B és C kategóriás filmekben erőlködtek, eltűntek a süllyesztőben, és/vagy lepattant, megkeseredett alkoholisták, gyógyszer- és drogfüggők lettek. Néhány szerencsésebb (a problémái mellett) felnőttként is sztár maradt, mint Mae West, Judy Garland, Mickey Rooney vagy 
Kaliforniában született 1928-ban, apja banktisztviselő volt, anyja színészi álmokat dédelgető háziasszony. Shirley szeretett énekelni és táncolni, a mamája fantáziát látott benne, és hároméves(!) korában beíratta egy tánciskolába. Itt fedezték fel, és 1932-től már szerződött színésznő volt, a Baby Burlesks rövidfilm sorozat egyik főszereplője. Napi 10 dollár gázsiért felnőtt ruhába öltöztetett, óvodáskorú gyerekek adták elő divatos filmek, politikai események szatirikus változatát, felnőtt dialógusokkal. (Ezt inkább nem minősítem.)