A kivágható, papírból készült öltöztető babák már a 18. század közepétől szórakoztatták a kifinomult (és gazdag) felnőtteket. Később a gyerekeké lett a terep. Bár, az 1950-es évek Elvis Presley öltöztető babájával szerintem nem elsősorban a kicsik játszottak, inkább a nagyobb lányok öltöztették szívesen.
Amióta ismert a papír, babákat is készítettek belőle például vallási rituálékhoz vagy ceremóniákhoz. Itt az ázsiai kultúrák sok százéves szokásaira kell gondolni (pl. Japán, Indonézia), erre most nem térek ki, az érdeklődőknek komoly irodalom áll rendelkezésére. Az öltöztető babák világába szeretnék bepillantani, és ezek persze jóval későbbiek.
Európában, főleg Franciaországban a 18. század közepe táján jöttek divatba. A nevük pantin volt, és testrészeiket össze lehetett fűzni, így karjuk-lábuk mozgatható volt. Az ilyen figura tulajdonképpen átmenet volt a papírbaba és a zsinóros bábu között. A korabeli gazdag hírességeket figurázták ki velük, és a felnőtt, elegáns társaság ezen igen jól szórakozott. Minden papírbabának egyedi, divatos ruhát festettek (természetesen gondos kézi munkával), de cserélhető toalettjük ekkor még nem volt.
Az öltöztetős papírfigurák a század végén lettek trendik. Először a nagy divatközpontokban, Londonban, Párizsban és Berlinben jelentek meg, kezdetben divathirdetésként, a trendek iránt érdeklődő tehetős hölgyek nagy örömére. Terjedésüket a litográfia (kőnyomat) feltalálása is segítette, mert evvel a síknyomtatási eljárással színes, részletgazdag rajzokat tudtak nagy példányszámban előállítani.
Innentől nem volt megállás, és rövidesen az aprócska kisasszonyok és úrfik is szemet vetettek az öltöztető babákra.
A népszerű könyvek karakterei, később a filmek, képregények szereplői, és igazi hírességek is megjelentek kivágós baba formában, a gyerekek pedig mindenütt rajongtak az új játékért.
Az első kifejezetten kicsiknek szánt öltöztető baba Little Fanny névre hallgatott, és 1810-ben jelent meg Londonban. Fiú megfelelője, Little Henry két év múlva bukkant fel az Egyesült Államokban. Az öltöztető babákhoz rövid történeteket tartalmazó könyvecske is járt. A gyerekek a különböző öltözékekhez egy-egy kis mesét is kaptak. Hát, elég gyorsan divatos lett.
Egyre több magazin, újság jelentetett meg öltöztető babákat az olvasók gyerekeinek kedvezve. A különféle cégek készítettek különálló, kifejezetten reklámcélú babákat is, ezeket ingyen osztogatták, egyfajta üzleti szórólap szerepét töltötték be. Fűzőtől ennivalóig mindent hirdettek a divatossá vált figurákkal.
Reklámnak szerintem eléggé morbid, de készült olyan Marie Antoinette öltöztető baba, amely úgy ábrázolta a királynét, hogy összekötözött kézzel(!) a kivégzésére vár. Tartozott ugyan a szetthez egy szabad kezekkel ellátott gálaruha, de akkor is! A McLaughlin Coffee Company szánta szellemes kávéreklámnak az 1880-as években.
Egyre gyakrabban a különböző árucikkek csomagolásába is bekerültek a népszerű kivágós babák. A gyerekek nyaggatták szüleiket, hogy olyan termékeket vegyenek, amikhez babát is adnak, mert szerették volna megszerezni az egész babagyűjteményt. Ismerős, ugye? Csak ma nem öltöztetős babákat rejt a csomagolás, hanem mondjuk az éppen divatos rajzfilm figuráit vagy matricáit, de a marketing módszer kicsit sem változott. A nyaggatás sem. :) (Egyébként a gyerekek gyakran készítettek saját kezűleg is ruhát a már megszerzett öltöztető babáiknak, úgyhogy a kreativitásnak is nyílt itt tér.)
Megjegyzem, a Kiscelli Múzeum játékgyűjteményében is látni ám szépséges, régi öltöztető babákat, a leírás szerint a Nestlé cég gyermeklisztet (bármi legyen is az) reklámozott velük.
Találtam érintetlen német és francia nyelvű Nestlé öltöztetős kartonokat, ahol látszik a babákra vonatkozó szlogen is: A gyermekek öröme, a szülők nyugalma.
A 20. század elején már a filmszínésznők is felbukkantak a magazinokban öltöztető baba formában, mint például Mary Pickford és Norma Talmadge, a némafilmes korszak sztárjai. A leghíresebb szerepeik jelmezeit adhatták rájuk a gyerekek.
Az 1930-as évek Oscar-díjas, mérhetetlenül népszerű gyerek filmsztárja, Shirley Temple sem úszta meg, cuki kis öltöztető baba lett 1934-ben. De legalább nem reklámfiguraként, mert egyébként gyakorlatilag mindent hirdettek a nevével és képével.
A színésznők még évtizedek múlva is vonzó tárgyai voltak ennek a babaműfajnak. Az itt látható „öltöztetős” Elizabeth Taylor egy svéd magazinban jelent meg 1952-ben, nyilván nem véletlenül: ekkor már óriási sztár volt.
Apropó ötvenes évek! Az ifjú Elvis Presley, a későbbi Király karrierje ekkor ívelt fel, amit az is mutat (ha máshonnan esetleg nem tudnánk), hogy öltöztető babaként szerepelt egy magazinban. A tinik bálványából lehetett például ballonkabátos magándetektívet vagy akár pólójátékost csinálni. Vagy csak úgy nézegetni a boxeralsós alapfigurát. ;)
Manapság persze már kevesen bíbelődnek a valódi kivágós babákkal, de azért népszerűek, csak másképp. Az öltöztető babák átköltöztek az internetre, ez is inkább online műfaj lett. Íme, egy a rengeteg lehetőség közül, lehet próbálgatni: http://oltoztetos.jatek-online.hu/szineszno_oltoztetos_online_jatek.php
A Tracy’s Toys oldalon vagy Linda Ocasio (elkötelezett gyűjtő) blogján sok érdekes öltöztető babát lehet találni, én is merítettem tőlük.
