Trendmanó

Lancelot „Capability” Brown, a táj- és kertmágus

2015. június 14. - trendmanó

sheffieldpark_2.jpgMegváltoztatta a kert és parktervezést. A ma jellegzetesnek tekintett természetet utánzó, de megtervezett angol tájrészletek, parkok, kertek nem jöttek volna létre nélküle. Több mint 170 tájkertet tervezett, egy igazi 18. századi trendszetter volt.

lancelot_brown_by_nathaniel_dance_pd.jpgSietek leszögezni, hogy a tájépítészethez kb. annyit értek, mint (régiesen szólva) hajdú a harangöntéshez, de a trendek változása nemcsak a ruházkodás terén érdekel. Egyszer láttam egy filmet a Lancelot Brown által tervezett angliai parkokról, kertekről. Azóta is sokszor eszembe jut a sok tényleg vonzó táj, amit ő álmodott meg, de talán nem írnék róla, ha nem találtam volna egy weboldalt (igen, Brownnak weboldala is van), ahol megtudtam, jövőre ünneplik születésének 300. évfordulóját. Ennek tiszteletére pályázatot is kiírtak már idén, mostani tervezők számára. A Brown inspirálta győztes munkákat a 2016-os születésnapi fesztiválon mutatják be. (Igen, igen, Angliában egy réges-régi tájtervező munkássága is elegendő indok lehet egy fesztiválhoz.) Akit esetleg érdekel, itt találja a részleteket.

stowe.jpgLancelot Brown egy hatgyermekes gazdacsaládba született 1716-ban, a northumberlandi Kirkharle birtokon. Itt lett kertészinas, 23 éves koráig a birtokon dolgozott, csak ekkor állt tovább, hogy tudását fejlessze.

18thcentury_gardening.jpgKarrierjében óriási lépés volt, amikor a Stowe birtokra szegődött, ahol az új, angol stílusú tájkert egyik apostolával William Kenttel dolgozhatott együtt. Főkertésszé nevezték ki, lelkes követőként ő valósította meg Kent terveit, később a stílust tovább is fejlesztette. (Magánemberként is jóban volt Kenttel, az ő lányát vette feleségül.)

Az addig mindenütt trenddiktáló, geometrikus, barokkos ún. franciakertekkel szemben saját angol kertszemlélet alakult így ki. Brown ennek persze csak egyik képviselője volt, de talán ő terjesztette Anglia-szerte a leghatékonyabban, leginkább megszállottan, minden helyen lenyűgöző eredményt hagyva maga után.

petworthpark.jpgA barokk kertek szimmetrikus, áttekinthető, behatárolt világa után az angol stílusú tájkert határtalan benyomást keltett, a szabálytalanul kanyargó ösvényeken járva lépten-nyomon újabb látványelemek, hangulatok, élmények érték a sétálót.

Tovább

Krinolin – az abroncsszoknya harmadik diadalmenete

ruhafelvetel.jpgA 19. század első felében a szoknyaméret újra elkezdett növekedni, és hamarosan terjedelmes abroncsszoknyaként, krinolin néven boldogította a hölgyvilágot. És a karikatúra rajzolókat.

la_modeillustre_1864.jpgA divat szeszélye a panier időszaka után néhány évtizedre lelohasztotta a nagy szoknyákat, de az 1820-30-as évektől ismét duzzadni kezdtek a ruhák. Először csak egyre több, keményített alsószoknyával oldották meg a nőiesnek tartott alak elérését, és a nagy díszítőfelület biztosítását. Azután – mivel a hatást nem találták kielégítőnek, és nincs új a nap alatt – elkezdték tovább merevíteni az alsószoknyát, ezúttal lószőrből (crin) készített erős tartású anyaggal kísérleteztek. Innen származik a vertugadin és panier néven már régebben ismert testes szoknya új neve, a krinolin.

krinolin_1862.jpgAz 1850-es évekre a divat egyre terjedelmesebb szoknyát követelt, és (milyen meglepő?!) megjelentek az alsószoknyán a bálnaszila vagy fém abroncsok. A következő lépés is kiszámítható: a krinolin kalitka, vagyis az önálló abroncsszerkezet kialakítása.

1859_mma.jpgA divatkövető nők ujjongva üdvözölték, mert megszabadította őket a súlyos alsóruha rétegektől, amelyekbe belegabalyodva főként csak bukdácsolni lehetett. Ezúttal nem csak a gazdag hölgyek privilégiuma lett az új viselet, az alsóbb osztályok asszonyai is boldogan viselték.

the-crinoline-factory.jpgA technika sokat fejlődött az abroncsszoknya korábbi időszakai óta, a tömegtermelés is segített, és a szabadalmaztatott acél krinolinvázat (tulajdonképpen egy harang alakú kalitkát) széles körben alkalmazták.

Tovább