Az 1920-30-as évek menő dizájnere, aki imádta a nőket. Egyúttal a sportdivat megteremtője, a kardigán elterjesztője, aki kényelmes, sportos, de elegáns ruhákba öltöztette a hölgyeket. Joy nevű parfümje ma is hódít.
Ma Coco Chanelt tekintjük a modern divatot megteremtő királynőnek, de kortársai némileg másképp vélekedtek. Elsa Schiaparellit zseniálisnak tartották (joggal), és Jean Patout igazi újítónak gondolták (joggal), Chanelt pedig jó szakemberként tartották számon (alig merem leírni: joggal). Viszont Chanel volt a legkitartóbb, versenytársai pedig meghaltak vagy visszavonultak. Most azonban Jean Patouról akarok írni, mert meggyőződésem, hogy sokat köszönhetnek neki a nők.
1887-ben született, gyerekkorát Normandiában töltötte, meglehetős jómódban: a családnak bőrgyára volt, és szőrmével is foglalkoztak. 23 éves korában Párizsba költözött, mert divattervező akart lenni.
Először egy kis szalont nyitott Maison Perry néven, majd 1914-ben saját nevén nagyobb divatházat alapított. Ez az év jót is, rosszat is hozott: teljes kollekcióját megvette egy amerikai forgalmazó, ami nagy szó volt, ám kitört az első világháború, így Patou a következő éveket katonaként a fronton töltötte, karrierje félbeszakadt. Miután visszatért a háborúból, újra kinyitotta szalonját.
Az 1920-as évek nőideálja fiatalos, fitt és egészséges kinézetű – ő az öntudatos, tevékeny, sportokkal is foglalkozó flapper. Patounak tetszettek az ilyen modern nők, (amúgy is nagy kedvelője volt a női nemnek, valamint a szerencsejátékoknak, de ez mellékszál), nekik tervezett hát kényelmes, praktikus, de mindig elegáns ruhákat.
Patou sportember volt (pl. kiválóan lovagolt), átérezte, milyen nehéz a nőknek, amikor nem sporthoz való öltözékben próbálnak mondjuk teniszezni, golfozni. Így aztán megteremtette a praktikus, divatos sportruházatot.
Leghíresebb „modellje” Suzanne Lenglen, az akkori idők francia tenisz sztárja (olimpiai bajnok, sokszoros Grand Slam győztes, mindent megnyert, amit lehetett) volt, aki először mutatta be 1921-ben Wimbledonban a Patou-féle tenisz szerelést. Lett is botrány. A kényelmes rakott szoknya alig fedte a térdét! A felsője ujjatlan volt! Kalap helyett vastag hajpántot viselt! Igaz, hogy így oda tudott lépni, ahova a labda érkezett, karjával nagy mozdulatokat is tudott tenni, ha kellett, és látta, hová tart a labda, vagyis tudott rendesen játszani, de a közönséget sokkolta a látvány. Lenglen viszont kitartott az új módi mellett. Mivel zseniálisan teniszezett, megbocsátottak neki, és a nők lassanként utánozni kezdték. Legalább az öltözködését. És rájöttek, hogy kényelmes.
Patou nem állt meg félúton. Megnyitotta a Le Coins de sports butikot, amely több helyiségből állt, és mindegyik szobában másmilyen sporthoz (repülés, lovaglás, horgászat, tenisz, golf, vitorlázás stb.) való divatos, de jól használható, sikkes ruházatot talált az érdeklődő, természetesen kiegészítőkkel együtt. A sportkollekciók tervezéséhez nemcsak a fantáziáját használta, hanem mindig figyelembe vette az adott sport jellegzetességeit.
Kis kötött fürdőruhái például megváltoztatták az úszáshoz, napozáshoz való viszonyt - a nőknek nem kellett többé nehéz, nagy lebernyegekben beóvatoskodni a vízbe, és napozhattak is kedvükre. A férfiak sem bő gatyában mentek úszni.
Trendivé tette a V nyakú pulóvert és a kardigánt. Utóbbit először Lord Cardigan viselte a krími háborúban (1853-56), és igazából egy kötött, ujjatlan gyapjúmellény volt az amit, elneveztek róla. Patou a mellényszerű változatot és a hosszú ujjú gombos verziót is modernizálta, majd belekombinálta a sport és utcai öltözékekbe. Luxus minőségben. A vevők (színésznők, énekesnők, gazdag társasági hölgyek) imádták.
A kardigánokra, pulóverekre a monogramját is kitette, nagy JP hirdette rajtuk, ki a tervező. Ő volt az első, aki így (is) építette a márkáját.
A nagyvilági hölgyek és urak persze a sporthoz is használtak parfümöt. Patou itt is újított, kitalálta az uniszex sportillatot, ez volt a Le Sien. Egyébként abban is első volt, hogy minden kollekciójához tartozott parfüm. 1925-ben mindjárt három is: az Amour Amour a szőke hajú hölgyeknek, a Que Sis-Je? a barnáknak és az Adieu Sagesse a vöröseknek.
Leghíresebb parfümje az 1930-ban bemutatott Joy volt, nagyon sokba került az elkészítése, de népszerűsége minden képzeletet felülmúlt. A többi Patou illattal együtt segített a divatháznak átvészelni a nagy gazdasági világválságot. (Patou vevőkörének jelentős része gazdag amerikai volt, akik a válságban sok pénzt vesztettek. Ha drága couture ruhákat nem is, de parfümöt azért még vettek). A Joy ma is a világ egyik legnépszerűbb parfümje. Igen, még ma is kapható. 2000-ben a Fragrance Foundation szavazásán ez lett „az évszázad illata”, megelőzve a híres Chanel No 5-öt.
A trendszetter Patou 1936-ban, mindössze 49 évesen sajnos meghalt, de a márkát húga és sógora tovább vitte, sikerrel. A Jean Patou couture divatház egészen 1987-ig „üzemelt”, és olyan, ma már világhírű tervezők dolgoztak itt fiatalon, mint Karl Lagerfeld, Jean Paul Gaultier vagy Christian Lacroix. Nyilván nem véletlenül.
