Megváltoztatta a kert és parktervezést. A ma jellegzetesnek tekintett – természetet utánzó, de megtervezett – angol tájrészletek, parkok, kertek nem jöttek volna létre nélküle. Több mint 170 tájkertet tervezett, egy igazi 18. századi trendszetter volt.

Sietek leszögezni, hogy a tájépítészethez kb. annyit értek, mint (régiesen szólva) hajdú a harangöntéshez, de a trendek változása nemcsak a ruházkodás terén érdekel. Egyszer láttam egy filmet a Lancelot Brown által tervezett angliai parkokról, kertekről. Azóta is sokszor eszembe jut a sok tényleg vonzó táj, amit ő álmodott meg, de talán nem írnék róla, ha nem találtam volna egy weboldalt (igen, Brownnak weboldala is van), ahol megtudtam, jövőre ünneplik születésének 300. évfordulóját. Ennek tiszteletére pályázatot is kiírtak már idén, mostani tervezők számára. A Brown inspirálta győztes munkákat a 2016-os születésnapi fesztiválon mutatják be. (Igen, igen, Angliában egy réges-régi tájtervező munkássága is elegendő indok lehet egy fesztiválhoz.) Akit esetleg érdekel, itt találja a részleteket.

Lancelot Brown egy hatgyermekes gazdacsaládba született 1716-ban, a northumberlandi Kirkharle birtokon. Itt lett kertészinas, 23 éves koráig a birtokon dolgozott, csak ekkor állt tovább, hogy tudását fejlessze.

Karrierjében óriási lépés volt, amikor a Stowe birtokra szegődött, ahol az új, angol stílusú tájkert egyik apostolával William Kenttel dolgozhatott együtt. Főkertésszé nevezték ki, lelkes követőként ő valósította meg Kent terveit, később a stílust tovább is fejlesztette. (Magánemberként is jóban volt Kenttel, az ő lányát vette feleségül.)

Az addig mindenütt trenddiktáló, geometrikus, barokkos ún. franciakertekkel szemben saját angol kertszemlélet alakult így ki. Brown ennek persze csak egyik képviselője volt, de talán ő terjesztette Anglia-szerte a leghatékonyabban, leginkább megszállottan, minden helyen lenyűgöző eredményt hagyva maga után.

A barokk kertek szimmetrikus, áttekinthető, behatárolt világa után az angol stílusú tájkert határtalan benyomást keltett, a szabálytalanul kanyargó ösvényeken járva lépten-nyomon újabb látványelemek, hangulatok, élmények érték a sétálót.

Brown legfőbb célja a táj természetes jellegének megőrzése volt. Ebből származik a ráragasztott „Capability” név is: mindig a terület természet adta adottságaiból, lehetőségeiből indult ki, és ezeket akarta tökéletesíteni. Az új megrendelőknél tett terepszemléken azonnal felvázolta a birtok urának, hogy milyen lehetőségeket (capability = képesség, adottság) lát az adott tájban, és rá is beszélte, hogy hadd valósítsa meg a látomásait.

A tájkert nagyon divatos lett az angol birtokosok körében, később általános trenddé vált, aztán a romantika korában időnként túlzásba is vitték (műromok, egyiptomi piramisok, kínai pagodák jelentős tömege jelent meg a parkkertekben). Britanniai elterjedésében egyébként nemcsak az játszott közre, hogy az addigi zárt rendszerekhez képest valami újat, természetesebbet adott, hanem hogy a nemzeti büszkeséget is növelte: kerttervezésben is le tudták győzni az örök versenytárs franciákat.

Capability Brown nem alkalmazott sok kerti épületet, de szabálytalan alakú tavakat ásatott, patakokat, folyókat formált szerpentinszerűen kanyargóssá. A szerpentin alapelem a terveiben, az volt a szépségvonal a tájban. Munkáiban nagy füves területek váltakoztak művészien telepített facsoportokkal, erdősávokkal, cserjésekkel. Megtervezte a kilátópontokat, ahonnan legjobban érvényesül a látvány, kecses hidak, emlékművek, vízesések, pihenőépületek, barlangok bukkantak fel a tájban – mindez már a romantikus ízlés felé hajlott, de tudott mértéket tartani.

A ha-ha fal (nem bukkantam nyomára, hogy mi lenne a pontos magyar neve) is alkotásainak jellegzetes eleme. Ezt sem ő találta ki (francia eredetű), például Kent és Charles Bridgeman is alkalmazta már az angol parkkertekben, de ő mesteri szintre emelte a használatát. Ez a falfajta elkülöníti a park részeit, de nem zavarja meg a látványt. Amíg oda nem ér az ember, nem is lehet észrevenni, mert nem égre tör, hanem lefelé terjed. A vadat és a legelésző jószágot tartották távol a gondosan ápolt belső kerttől evvel a módszerrel.

Nem csoda, hogy Brown befolyása, híre óriási lett, hiszen több mint 170 tájkertet, parkkertet, kertet köszönhet neki az angol vidék. (Más országba nem ment dolgozni, mert úgy gondolta, az angol táj épp elegendő munkát ad neki.) Sok kertjét ma is meg lehet csodálni (pl. Blenheim Palace – itt született Churchill, Chatsworth, Sheffield Park, Bowood), mert az elégedett birtokosok generációkon át megőrizték. Vannak helyek, amelyeket később részben átalakítottak, de olyanok is, amelyeket újra visszarendeztek Brown tervei szerint.

Keresgélés közben azt láttam, egyes mai kerttervezők vitatkoznak ugyan rajta, hogy vandálként belenyúlt a természetes tájba, vagy mágusként még varázslatosabbá tette, de mindenképpen úgy tűnik, a munkássága máig ható.

Ha nincs módunk élőben megcsodálni egy Brown-féle kertet, érdemes belenézni a Downton Abbey sorozatba, mert az ott látható parkot is Capability tervezte: a történetet ugyanis Highclare Castle-ban, egyik munkája helyszínén forgatták.